Hajdu Testvérek: a velencei időszak vége

A Hajdu Testvérek az 1920-as, ’30-as években sokak társaságában az úttörői voltak Velence és a tókörnyék üdülőtelepüléssé válásának. Kanyargós sorsukat megírtam már egy pár bejegyzésbe. Hajdu Klára asszony hozzásegített, hogy egy apró részletre is fény derüljön: hogy volt a vége 1949-1950-ben?  Valahogy így.

 

A negyvenes évek végén nem egyetlen durva húzással lett Magyarország diktatúra, hanem apránként, évek alatt. Mint minden „rendes” terrorvilágban, először a jogot, aztán gazdaságot torzították el a hatalom gyakorlói úgy, hogy közben viszonylag szerény volt az ellenállás.

google-tk-atszerkesztve

A Hajdu-féle üdülőterületek elhelyezkedése a mai Google térképen (Kattints a képre nagyításért!)

Főhőseink, a Hajduk, túlélték a holocaustot, bár a vagyonuk súlyos kárt szenvedett, a Margit-vonal első vonalában feküdt. Elsősorban a föld maradt használható. Mindenfélével próbálkoztak, hisz a városokban élelmiszerhiány volt, így Velencén pl. dinnyetermesztéssel. Nem ment! Azért nem, mert a kedvezőtlen mezőgazdasági feltételek mellett büntették (aránytalanul terhelték) a magángazdálkodást, értelmetlenné téve az erőlködést.

Ezt belátták a Hajduk is, és a kitelepítés fenyegetésének árnyékában a velencei földek átadása mellett döntöttek.

Klára asszony elmondása szerint ez meghökkentően nehéz volt, és legalább egy évig tartott, ami első szemre kissé groteszk.

A rendelkezésre bocsátott papírok hiánypótlók közeli történelmünkből.

Kiderül az amúgy sejthető, miszerint a Hajduk a harmincas évek elején a vasút és a régi hetes út közötti földet parcellázták nyaralóterületnek, mint azt Farkas Józsefné elbeszéléséből közvetve sejteni lehetett. Ez a terület a Hajdu strand közvetlen szomszédságában állt.

1946-biz

Az 1946-os, tisztázatlan célú bizonyítvány

1946-tk

A régi 7-es út és a vasút közti parcellák vázlata-sejthetően, de biztosan nem tudhatóan 1946-ból. Alul az út, feljebb a vasút értendő, tehát hozzávetőleg északi a tájolás

Az 1946-ban kelt községi bizonyítvány azt mutatja, hogy az ez alatti, a vasút és a tó közti gyerekkori emlékeim szerint erősen vizenyős terep is az övék volt- ami szintén beépült aztán házacskákkal. (A régi 7-es út feletti domb meg már a Beckeké)

A bizonyítvány felsorolja (valamikor) Hajdu birtokként a háborúban rommá lett malátagyárat, a korábbi Anna-malmot, továbbá a tőle D-K-re fekvő, szintén rossz állapotú magtárakat.

A bizonyítvány egyik érdekessége, hogy a bíró és jegyző által vélhetően szignált bizonyítvány-féle az 1929/ XVII. tc-re hivatkozik. Ez azonban a korabeli hegyközségi törvény! Mivel a bizonyítványból éppen az nem derül ki, az elöljárók jót vagy rosszat hoztak Hajduékra a papírral, inkább tudatlanságra gyanakszom. (Ha például a termőföldek közül akarták ezzel kivonni a földet, az azt jelenthette, hogy nem lett része a földosztásra kijelölt községi területeknek.) Nem tudni.

jkv-48-06-04-1-lap

1948-2-kicsiA történet vége mégiscsak az, hogy 1948-ban már a különböző jogcímeken elidegenített vagyontárgyaik körüli huzavona tartott, majd 1950-ben, a fizikai fenyegetettség árnyékában az eladás.

1950-1

 

1950-2

Az 1950-es eladás dokumentumai

***

A Hajduk, Beckek, Meszlenyek, Szapáryak és mások eltűnésével a falu ismét korszakot váltott. A századforduló „újítása” a földvásárló polgárok megjelenése volt, a harmincas évek az üdülőtelepüléssé válás jegyében teltek, aztán a háború,  a Rákosi korszak. Rendre gyökerek szakadtak.

Érdemes értékelni, ami van. Tény, hogy már jó ideje ismét szétszakadóban a város (az ország) vagyon és jövedelem szerint. És az is igaz, hogy az idegenforgalom hasznaiból, a nagyvárosok közelségéből ide több megélhetés jut. Ebből az útból jópár követ a Hajduk tettek a helyükre a stranddal, malommal, üdülőparcellákkal.  Sokféleképpen lehet rájuk gondolni. Szemlélet szerint lehetnek akár vállalkozók, vagy nyerészkedők, polgáremberek, vagy „gyüttment zsidók”.

Nekem a hála jut eszembe.

***

 Ezen az úton köszönöm Hajdu Klárának a rendelkezésemre bocsátott dokumentumokat!

 

 

Kapcsolódó bejegyzések:

 

A velencei Anna Gőzmalom története VI: Megint maláta és ismét ágyú (1919-1945)

Velence virilistái – 1. rész

A velencei közbirtokosságról

Hagyaték -4.rész Spätek a XIX.-XXI. században

Hajdu Géza története

Velence virilistái VII. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- II. rész- Beck, a magánember és velencei



Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Adatok, Emberek, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, történetek, Településszociológia, Velence, Velence térkép, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: