A velencei Anna Gőzmalom története VI: Megint maláta és ismét ágyú (1919-1945)

Szerzők: Felletár Zsolt, Fehér Árpád, Kupi László

Az előző, malommal kapcsolatos bejegyzésekből kivehető, hogy sok viharon jutott túl 1919-ig a malom. Az 1919 és 1945 közötti szűk három évtized a malom létének utolsó szakasza. Nem kevésbé kalandos, mint az eddigiek.

 

1919 júliusától nincs közvetlen és hiteles adat arról, hogyan alakult a malom sorsa-egészen 1928-ig. Ebben a tíz évben csak feltevéseink vannak a malom viszonyairól, melyek alapjául későbbi dokumentumok szolgálnak, jellemzően a negyvenes évekből.

Hajdu Géza fiat

Hajdu Géza az 1930-as években (forrás: Geni adatbázis)

Ezek szerint a háború után a malom visszakerült Deutsch Arthurhoz, korábbi birtokosához. Velencén a háború alatt új vállalkozók jelentek meg, köztük a Herskovits/Hajduk. A Hajdu Testvérek üzleti háló és strandépítés mellett házasodtak is. Köztük a legsikeresebb, Géza, 1928-ban feleségül vette Deutsch Arthur Zsuzsanna nevű lányát.

Deutsch Zsuzsanna

Deutsch Zsuzsanna (forrás: Geni adatbázis)

Géza és Zsuzsanna Kisszálláson, az ország egyik legnagyobb haszonbérletében[1] éltek és gazdálkodtak a húszas évektől. (Géza már a húszas évek elején majdnem minden érdekeltségéből kiszállt, vélhetően pénzzé téve azokat a haszonbérlet megszerzéséért.)  A negyvenes évek dokumentumai alapján az Anna Malom később vagy hozományként került a Hajdu-Deutsch –házaspárhoz, vagy más módon szerezte meg Géza, illetve a család[2].

A korábbi, Kuhner-féle malmi területek és egyes Hajdu-Deutsch ingatlanrészek összevetése Velencén (A birtoklistát és a hozzá tartozó térképet ebben a bejegyzésben találod)

A Kuhner időszak birtokrészei* A Hajdu-Deutsch házaspár malmi ingatlanai**
sorsz hrsz Nemesi birtok hold n.öl adó Ft adó Kr hrsz
12 2259/2 Házak 328, 329 sz.a. az Urasági Szilfák d-ben 3 224     igen
13 2263 Legelő az Urasági Szilfák d-ben 1 1227 6 18 igen
14 2264 Ház az Urasági Szilfák d-ben (327.sz.)   220     igen
15 2265 Ház az Urasági Szilfák d-ben (328.sz.)   138     igen
16 2266 Szántó az Urasági Szilfák-dűlőben   657     igen
17 2267 Ház az Urasági Szilfák d-ben (331.sz.)   71 3 28 igen
18 2268 Gőzmalom   565     igen
19 2269/1 Szántó és árok az Urasági Szilfák d-ben 1 987 12 94 igen
20 2270/1 út az Urasági Szilfák d-ben   125     igen
21 2270/3 út az Urasági Szilfák d-ben   423     igen
22 2271/1 legelő és árok az Urasági szilfák-dűlőben   1087 2 38 igen
23 2272 szántó az Urasági Szilfák d-ben   646 3 23  nem
24 2273 legelő az Urasági Szilfák d-ben   612 1 34 igen
* forrás: Kuhner hagyatéki leltára és az 1936-os kataszteri térkép összevetése
** forrás: A Hajdu-Deutsch házaspár 1940. aug.2-i, feltehetően fiktív adásvételi szerződése (az ilyenek célja akkoriban az ingatlan kimentése volt a zsidóvagyon – minősítés alól)

 

Mindenféle kutatás ellenére nincsen semmiféle gazdálkodási adat arról, hogy a kiterjedt velencei Hajdu-gazdaságon belül a malom hogyan működött, hova szállított, milyen munkahely volt. Kizárólag légifotók, térképek és egy katonai vázlat jelzi, hogy a malom létezett, egészen 1945-ig.

Ezek:

1927 Malom

Légifotó 1927-ből. Ez a malom legrészletesebb, első felülnézeti képe

1936 anna

Kataszteri térkép-részlet 1936-ból. Ez az egyetlen kataszteri térkép, ami az adott területről fennmaradt az 1850-1945 közötti időszakban

1932_1

Az 1931-32-es túristatérkép-rajta a malom ábrázolásával

***

1939-1942 között számos úton korlátozták a zsidóknak minősítettek üzleti tevékenységét, egyebek mellett (egyelőre még csak) gazdálkodói vagyonuk kisajátításával. Az érintettek e rendelkezések ellen többféle módon védekeztek. Ezek egyike a fiktív adásvétel egy megbízható, zsidónak nem minősülő személlyel. Feltehetően, de nem bizonyítottan ez történt ebben az esetben is.

Az itt elérhető adásvételi szerződés szerint 1940. augusztus 2-án a Hajdu testvérek és Deutsch Zsuzsanna eladták a malmot a Rura Kereskedőház KFT-nek, melyet Dr Nagy László temesvári illetőségű ügyvéd képviselt. Ezen a címen igyekeztek 1942-ben és 1945-ben is kivonni az ingatlanokat a kisajátítás alól-sikertelenül. 1941-ben illetve 1942-ben megszülettek a vonatkozó határozatok a falu „zsidó vagyona” javának eltulajdonításáról.

Hogy az adásvétel fiktív lehetett, azt a Hajdu-Deutsch páros ügyvédjének, Kiss Elemérnek az 1945. június 20-án kelt, velencei elöljáróságnak címzett levele támasztja alá. (A kicsit lejjebb található hivatkozáson tekinthető meg.) Ebben az ügyvéd arra hivatkozott, hogy a malom tényleges tulajdonosai a Hajdu család tagjai és a telekkönyvben is ez áll. (Tehát feltehető, hogy a korábbi adásvételt a földhivatal eleve nem vette tudomásul.)

A malom 1940-1944. decembere közti sorsáról sincs más információnk.

***

1944. decemberének első napjaira Velence hónapokra frontvonallá változott a Margit Állás részeként. A vonal Velence-Kápolnásnyék közötti szakaszát alakulatával védő Tomka Emil rajza szerint a malom az állásrendszer első védelmi vonalának része volt.

1944 TE1

Tomka Emil vázlata az első vonal állásairól. A malom a 126-os magassági ponttól nyugat-északnyugati irányban, a rajzon látható szaggatott vonalon (harcérintkezési vonal) volt megtalálható

A malom pár méterre feküdt a főúttól. Kiváló megfigyelési és lőállásként kikerülhetetlen pozíció volt mindkét oldal katonái számára. Vélhetően ez pecsételte meg a sorsát. Bár az 1944 decemberi harcokban a nehézfegyverzet szerepe kisebb volt, 1945. januárjától változó körülmények között volt az akkor már elsősorban nehézfegyverzettel folytatott küzdelem középpontjában.

A Konrad III. hadművelet (1945.jan 18-26.) idején a német fő csapásirány, a német harckocsik felvonulási terepe a főút volt, melyre merőlegesen, több vonalban helyezkedett el a szovjet védelem Pusztaszabolcs mélységéig. Ebbe a vonalba is beletartozott a malom.

A Tavaszi Ébredés, szintén döntően nehézfegyverzettel vívott hadművelet (1945. március 6-19-a mi környékünkön) pedig úgy érintette a malom környezetét, hogy a tótól délre elterülő harci övezet északi határán állt.

A két hadművelet a komolyabb kőépítményekben akkora kárt okozott, hogy elvétve maradt köztük helyrehozható. Erről az időszakról tudomásunk szerint nem maradt meg fotó sem a malomról, sem Velencéről.

***

1945. március 21-ével kezdetét vette az evakuált lakosság visszatelepülése. Nagyon kevés épület maradt sértetlen. Sem épületfa, sem építőanyag, tégla nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségben. Ami a malomból megmaradt, azt széthordták, a Tükrössy-kastélyhoz hasonlóan. Bár az 1945. júniusi ügyvédi levél a „Rura” KFT-t a bontás jogcím nélküli engedélyezőjeként nevezte meg, akkoriban valójában kevesen kértek engedélyt bármilyen bontásra. Az elöljáróság a fennmaradt dokumentumok szerint szemet hunyt az ilyen tulajdon elleni akciók felett. Így lehetett ez ebben az esetben is.

A malom valószínűleg gyorsan „elfogyott”. A Hajduk valamikor 1000 kataszteri holdas birtokának addigra 400 holdra zsugorodott maradékát a Földigénylő Bizottság sajátította ki.

Azok a Hajduk, akik túlélték a Holocaustot, a jelek szerint kivándoroltak. Szerencsére maradt leszármazottuk, aki adatokkal és képekkel állított emléket ezeknek az embereknek.

1950-re a malomnak hűlt helye maradt. Az 1960-as és 1969-es légifényképeken szénabálák és törmelékhalmok láthatók a valamikori malom helyén.

1950

Az 1950-es légifotó (forrás: Hadtörténeti Térképtár)

1960

Az 1960-as légifotó (forrás: Hadtörténeti Térképtár)

1969

Az 1969-es légifotó (forrás: Hadtörténeti Térképtár)

***

A Velencei Anna Gőzmalom 87 évet „élt”, ami ipari üzemnél szép kornak számít. Voltak szép és szomorúbb korszakai, akár az embernek.

Velence szempontjából a malom kiemelkedő ipari létesítmény volt. Fénykorában sok embernek adott szegényes és jópáraknak jó megélhetést. Szép lenne ma megmutatni az épületet valamikori állapotában, de ez sajnos, lehetetlen. Úgy véljük, ezzel a bejegyzés-sorozattal szerény emléket állítottunk a malomnak és a malmot működtető embereknek.

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Károly János (velencei) történetírása

Fényes Elek velencei fejtörője 1865-ből

A Velencei Anna Gőzmalom története I: Bevezetés-beharangozó-féle

A Velencei Anna Gőzmalom története II: A “Balassa-korszak” (1853-1866.)

Gondolatok az Anna Gőzmalom képeiről

A velencei Anna Gőzmalom története III: A malomipar gazdasági és politikai környezete az 1850-1900 közötti időszakban

A velencei Anna Gőzmalom története IV A malom virágzó korszaka (1866-1896)

A Velencei Anna Gőzmalom története V : Maláta és ágyú (1896-1919)

 

Források:

  • Geni adatbázis- Amos Hod adatai a Deutsch és Hajdu családokról
  • Magyar Országos Levéltár (Lángliliom utca): A Deutsch-féle malátagyár fondja
  • Arcanum Tudásbázis
  • A Fejér Megyei Levéltár alispáni anyagainak velencei csomója

[1] Hajdu Géza személye innentől gyakori témája volt a gazdasági és politikai sajtónak. A harmincas évek végétől a zsidóvagyon elleni támadások gyakran hivatkozott témája volt a birtok.

[2] Hajdu Géza a húszas években mindenét pénzzé tette, hogy a Kisszállási Uradalom bérlője lehessen és a negyvenes évekig gazdálkodhasson ott. Valószínűtlen, hogy egy öreg és kevéssé hatékony malmot vásárolt volna több száz kilóméterre az életétől. Inkább az a valószínű, hogy az ajándék (?) kezelését itt élő József vagy Aladár testvérére bízta.



Kategóriák:1920-1939, 1945-1989, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, képek, Légifotó, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velence térkép, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , ,

1 hozzászólás

  1. Kár érte, biztos egy gyöngyszem lenne, ha még állna (működne).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: