Szerzők: Kárpáti Miklós, Fehér Árpád
Fényes Elek egy nagyszabású Dunántúl-leírásában megörökítette azt, amit Velencéről 1865-ben tudott. Akár helytálló volt a tudása, akár nem, feladta vele a leckét az utókornak.
Fényes Elek 1876-os, Pollák Zsigmond-féle portréja- forrás: Wikipédia
Fényes Elek a magyar statisztikatudomány úttörője. Az ő korában e tudáskör rendesen még „fel sem volt találva”. Mindenesetre számos előző művet megírva Fényes 1865-ben egy be nem fejezett könyvsorozatba kezdett „Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból”-címmel, amiből az első kötet, az „I. Dunántúli kerület” készült el 1865-re. Könyvében sorra vette Fejér vármegyét is, benne a tókörnyék összes településével, a 181. oldalon Velencével. Falunkról a következőket írta:
| „Velence magyar falu a Fehérvárra vezető országut és vaspálya vonalban egy tó mellett mely róla veszi nevezetét, 1048 kath. 783. reform 64 héber lak. kath és reform anyatemplomok.Velenczéhez tartozik még kis-Velencze mely utóbbin állanak az illető közbirtokosok 7 rendbeli tanyái. Mind a két Velencze kiterjedése kataszteri holdban 7002 hold 612 négyszögöl mellyből 4511 hold 1404 négyszögöl szántóföld, 304 hold 753 négyszögöl rét, 188 hold 1582 négyszögöl szőlő, 869 hold 711 négyszögöl legelő, 121 hold 510 négyszögöl nádas, 1007 hold 452 négyszögöl tó, utak, stb. Földje első osztálybeli igen szép buzát, a szőlőhegy fejér bort terem. Földbirtokosok Petrich György 1196 hold, báró Balassa Antal gyermekei 848 hold, Stipsics Antal 454, Meszlényi Lajos 414 hold birtokkal, Aichmayer örökösök, Meszlényi Ferencz örökösök. A Balassa birtokán van egy nagyszerű gőzmalom is „Velenczei Anna gőzmalom” czég alatt. Postahivatal helyben.” |
***
Fényes négy és „fél”, elgondolkodtató említést tett e rövid szövegben. Először azt, hogy Velence területe szerinte több, mint 7002 kataszteri holdnyi volt akkor, 600 holddal több más, eddig közölt méréseknél. Az 1884-es birtokkataszter utolsó területét is beszámolva 6 402,8, az 1853-as, (illetve 1858-ban hozzácsapott) első, komolyabb fennmaradt felmérés adatai szerint pedig 6145,6 kataszteri hold volt Velence területe. A nagy különbséget nem magyarázza tévesztés, például a magyar hold (1200négyszögöl) és a bécsi vagy kataszteri hold (1600 négyszögöl) összetévesztése.
Valójában a „szárazföld” összes terjedelme nagyjából rendben lenne. Az általa és mások által korábban és később leírtak 5-10% hibahatáron belül ingadoznak.
A nagy különbség a faluhoz tartozó tórész és nádas mérete.
A könyv címlapja (forrás: OSZK)
A nádast az 1884-es 342 holdhoz képest kb. 121, 3 holdban adta meg, míg a vízterület 1884-es 173,8 holdjához képest 1007,2 holdban. Döntően ez adja a területi különbségek javát.
Nem tudok semmiféle magyarázatot erre a különbségre. Ha Te tudsz, légy Társszerző! Kérem, írd meg, mit tudsz a különbség okáról! Munkaidő után hívható telefonszámom a +36 20 439 56 48. mailcímem: arpad.feher1@gmail.com.
A velencei bejegyzés a könyvből (forrás: OSZK)
Másodszor az, hogy 1865-ben egy új nagybirtokos neve tűnt fel egy igen rövid időre feljegyzésében. Petrich György a leírása szerint 1196 holdon gazdálkodott, de sem 1853-58-ban, sem 1877-ben, sem 1884-ben nem tűnt fel sem a saját, sem a családneve a falu birtokoslistáján. Volt, nincs! A korabeli hírek adnak csekély magyarázatot ehhez. E szerint 1867-ben (mint velencei földbirtokos) elhunyt, és végrendeletében 100 forintot adományozott a Tudományos Akadémiának. Persze, ekkoriban más Petrich Györgyök is feltűnnek a helyi sajtókban, Somogyban, Zalában és Nógrádban, mint 1848-as katonák. Ám egyelőre semmi nem mutat a konkrét személyek velencei Petrichhel való azonosságára.
Harmadszor: Fényes említést tett a báró (!) Balassa-féle velencei földekről 848 hold méretben. Ma már tudunk a Kuhner Dávid és a báró Balassa leszármazottak közötti, 1866-os adásvételről, mely során Kuhner a báró Balassa birtokból egy kisebb, ám értékes darabot vett a gőzmalom Fényes által is említett épületével. Ugyanakkor Fényesen túl egyelőre semmiféle más információ nem támasztja alá, hogy a(z egyébként nógrádi illetőségű) kékkői báró Balassáknak további, jelentős méretű velencei birtoka lett volna.
Ha Te többet tudsz ennél, légy Társszerző! Kérem, írd meg, mit tudsz erről! Munkaidő után hívható telefonszámom a +36 20 439 56 48. mailcímem: arpad.feher1@gmail.com.
Negyedszer: Fényes „Stipsics” Antal 454 holdas középbirtokát említi. Ki volt Stipsics? Ami kiderült róla: Igazából Stipsicz volt. 1803-ban született és 1874-ben hunyt el. Foglalkozására nézve császári és királyi hadbiztos, azaz nagyjából katonai gazdasági ellátótiszt volt valahol, Buda környékén.
Stipsicz Antal gyászlevele forrás: Rakovszky_Net
Ami jobban idekötheti őt, az a pezsgőgyáros Petheö Imre emléke. Stipsicz a mai információk alapján Petheö apósa volt. Stipsicz valamikor az 1850-es években, vagy kicsivel utána birtokot szerzett Velencén. Petheö a családba házasodva használhatta az itteni földet. 1884-ben még élt a felesége. Az ő nevén volt akkoriban némi föld, Petheöén közvetlenül nem (pedig ő is élt még). A föld tehát feltehetően a feleség házasságba vitt tulajdona lehetett.
Megjegyzendő azonban, hogy ez a föld a töredéke volt a Fényes által írtnak, mindössze pár holdnyi. Ezt azt sejteti, hogy a pezsgőgyártás pénzügyileg talán nem volt igazi siker, vagy a pénzt elvándoroltatták innen.
Végül: Az utolsó, „feledik” információ 64 „héber” lakosról szót 1865-ben. Ez azt jelenti, hogy a velencei zsidó kolónia az eddigi tudomásomnál korábban megjelent Velencén, és már az 1867-es emancipációs törvény előtt komolyabb zsidó közösség élhetett itt. Ennek eddig nem találtam egyéb írott emlékét.
Ha Te igen, légy Társszerző! Kérem, írd meg, mit tudsz erről! Munkaidő után hívható telefonszámom a +36 20 439 56 48. mailcímem: arpad.feher1@gmail.com.
Kárpáti Miklós adatai a valamikori velencei zsidóságról (2015. március 11.):
“A helyi zsidó közösségről Fényes már 1851-ben megjelent Geographiai szótárában is beszámol (IV. kötet 288.p.) – 10 főben jelölve meg számukat.
Fényes Elek 1851-esGeographiai Szótárának részlete-gyűjtötte: Kárpáti Miklós
Ami azonban ennél még legalább egy félévszázaddal korábbra tolja ki biztos megjelenésüket Velencén, az Vályi András 1799-es adata, mely szerint “lakosai katolikusok, reformátusok és zsidók” (Magyarországnak leírása. Buda 1799. III. kötet 617. p.)”
Kárpáti Miklós adatai szerint tehát 1799-ben már biztosan éltek itt zsidók. Ötvenkét évvel később, 1851-ben 1-2 család, 1865-ben viszont 64-en. Ha Fényes mindkét monográfiája pontos, igen rövid időn belül sokszorozódott meg a számuk. Bár nem szorosan Velencéhez kötődik, de Fényes 1865-ös monográfiájában más környékbeli településeken hasonlóan magas számot találunk rájuk. Gárdonyból 145, Nadapon 23, Kápolnásnyéken 74, Pákozdon 54,Sukorón 24 zsidó lakosról számolt be. A tókörnyék akkor még nagyon szegény volt, szerény kereskedelemmel, vagy más magasabb hozzáadott értékű gazdálkodási formával, illetve hagyományosan zsidók számára hatóságilag engedélyezett megélhetési forrással. Mégis, akkoriban a zsidó lakosság Fényes szerinti létszáma összességében jelentősen több volt, mint az 1941-es összeírás szerinti.
Vályi András 1799-es leírásának címlapja-forrás: Kárpáti Miklós
A Vályi – féle 1799 -es Magyarország-leírás Velence-szócikke -forrás: Kárpáti Miklós
A Vályi-féle Magyarország-leírás térképe Velence ábrázolásával, postaállomással. A rajzba a postakürt fért be-a tó rajza nélkül. -forrás: Kárpáti Miklós
***
Az itt leírtak tovább bonyolítják azt a képet, amit eddig a XIX. századi Velencéről tudtam. Leginkább azt mutatják, hogy 1848 után meglehetősen hamar felrobbant a régi feudális rend helyi uralkodó osztálya, és a helyét több lépésben, egymást követve foglalhatta el az új, polgári földbirtokos csoport, ami azonban a jelek szerint sohasem stabilizálódott teljesen –egészen 1949-ig, amikor aztán megint minden teljesen megváltozott. Úgy tűnik, Velencén rendre volt egy nagybirtokos, csak éppen a XIX. – XX. században folyamatosan változott, éppen ki az. Középbirtokosok jöttek-mentek. Nem kevésbé változott a nincstelenek köre. Relatív stabilitást a Meszleny család, a gazdagabb és középparasztok jelenthettek, meg az egyházi és közösségi intézmények.
Nameg a föld, a tó és a nádas.
***
Kapcsolódó bejegyzések:
–Velence egyszervolt aranyérmes pezsgőjéről , Petheő Imréről,a Belatiny-Braunokról és a Belatiny/Füri Pincéről
–A valamikori velencei gazdagokról (1874-1930)
–„Feltámadt” a velencei zsidó temető
Források:
- Fényes Elek: Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból Pest, 1865.
- Fényes Elek: Geographiai Szótár, Pest, 1851.
- Vályi András: Magyarországnak leírása. Buda 1799. III. kötet 617. p.
- Arcanum Tudásbázis,
- Wikipédia,
- Rakovszky_Net-adatbázis
Kategóriák:Adatok, Emberek, Gazdaság, Légy Társszerző!, Statisztika, Településszociológia, Vallás, Velence, Velencei tó, XIX. század
Velenceblog 
Kedves Árpád!
A helyi zsidó közösségről Fényes már 1851-ben megjelent Geographiai szótárában is beszámol (IV. kötet 288.p.) – 10 főben jelölve meg számukat.
Ami azonban ennél még legalább egy félévszázaddal korábbra tolja ki biztos megjelenésüket Velencén, az Vályi András 1799-es adata, mely szerint “lakosai katolikusok, reformátusok és zsidók” (Magyarországnak leírása. Buda 1799. III. kötet 617. p.)
A beszkennelt szövegeket sajnos nem tudom csatolni, ezért külön küldöm el.
Üdv:
Miklós
Kedves Árpád!
Bár az írás csak érinti a velencei zsidóságot, létszámuk idősoros alakulására újabb adalékkal szolgálhatok. (Az adatok Dóka Klára: Fejér megye zsidó lakossága a 19. század első felében c. tanulmányából vannak, amely az És hol a vidék zsidósága c., 1994-ben kiadott kötetben jelent meg.)
1813: 6 fő (Egyházi adattár)
1841: 6 fő (Fényes Elek)
1848: 7 fő (Összeírás)
Ami pedig megállapításodat illeti (“akkoriban a zsidó lakosság Fényes szerinti létszáma összességében jelentősen több volt, mint az 1941-es összeírás szerinti”), nem szabad megfeledkezni az 1880-as évektől egyre gyorsuló, tömeges és valláscserével járó asszimilációról.
Üdv:
Miklós
Miklós,
igaz, ettől függetlenül érdekes a következő adatsor: (forrás: a KSH 1997-ben kiadott vallásstatisztikája településenként). Velencén 1880-ban és 1890-ben 128-128, 1900-ban 79, 1910-ben 53, 1920-ban 36, 1930-ban 15, 1941-ben 16, 1949-ben 0 zsidó élt. Az utolsó szám sajnos érthető. Amiről beszélünk, az 1848-1880 közötti nagy ugrás és az 1890-1900 közötti szintén jelentős változás oka és mikéntje.
Kedves Árpi!
Szépen, lassan egyre korábbi időpontra tolhatjuk zsidó polgártársaink velencei jelenlétét, Vályi 1799-es híradásánál csaknem két évtizeddel korábbra.
A velencei zsidó lakosok száma 1785-ben, a népszámlálás adatai szerint 6 fő (1 háztartás) volt – az 1033 lakosból.
Összehasonlításképpen ugyanekkor Kápolnásnyéken 5 fő (1 háztartás) volt az 507 lakosból, Lovasberényben pedig 407 fő (78 háztartás), a lakosság csaknem 20%-a (!).
(Forrás: Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Fejér megye (1987. KSH) 60-61.p. – fent van az Arcanumon is)
Kedves Árpi!
Zsidó polgártársaink velencei jelenlétéről csaknem a lehető legkorábbi, 1736-os adattal szolgálhatok. Az újjátelepülés után alig másfél évtizeddel volt egy országos és ezen belül megyei összeírás, amelyben településenként rögzítették a zsidók létszámát – a cél az adózásba való majdani bevonásuk volt. Velencén egy 7 fős család élt (családfő feleséggel, 1 serdült, 3 serdületlen gyermekkel és egy tanítóval!!!).
A Magyar Országos Levéltárban 1896-ban még megvolt (remélhetőleg ma is megvan) az a kötet, amely az egész ország ilyen adatait tartalmazza és ahol a zsidó lakosok nevét is feltüntették! (Igaz, családnévvel majd csak II. József “látja el” mózeshitű sorstársainkat, de a név vagy az esetleges megjegyzés akkor is rejthet érdekes adatokat, pl. hogy honnan érkezett.)
Még egy érdekesség: a tó környékén csak itt, a tágabb környéken pedig csak Lovasberényben találtak megtelepedett zsidó családokat.
Mindezen adatok Acsády Ignác monumentális összeállításából, a Magyarország népessége a Pragmatica sanctio korában 1720-1721. (Bp.1896, M.kir. Statistikai Hivatal) c. monográfiából származnak (285. p.).
Most már csak a középkori zsidóság velencei adatsorai hiányoznak… 🙂