1884-ben a velenceiek többsége még földművelésből élt. A bejegyzés az 1884-es birtokív 2622 kisebb-nagyobb birtokának összevetésével ír le valamit a falu lakóiról.

A birtokrész-összeírásban 1884-ben 395 természetes személy, közösségi intézmény (pl. jegyző) és közös tulajdonos szerepel. Átfedés a természetes személyek és a közös tulajdonlás esetén van. Becslésem szerint a közös tulajdonosi kört kihagyva kb. 320 természetes személy birtokolt Velencén ingatlant. A KSH 1880-as adata szerint Velence közigazgatási határán belül 1684 fő élt. Ennek alapján azt vélelmezem, hogy a Velence közigazgatási határán belül élők közül családtagjaival együtt kb. 1250-1300 fős csoport birtokolt valamilyen ingatlant. 300-350 főnyi nagyon szegény lehetett teljesen nincstelen.

A tulajdonosok névsorát birtokaik dűlő és művelési ág szerinti bontásával itt tudod elérni! (kattints!)

A birtokosok birtokméret-kategóriánként való összesítése terület (T) és a birtokosok száma (E) szerint:

A valamit birtoklók közül a kevésbé nincstelennek azokat tekintem, akik 0-5 kataszteri hold földet birtokoltak. Ebből csak kivételes esetben, szőlőművelés és jó termés esetében, vagy más, pl iparos vagy egyéb szolgáltató főkereset mellett lehetett családot fenntartani. A birtokosok 76,3%-a ebbe a körbe tartozott. A korábban említett cselédséggel és más nincstelenekkel tehát a velencei lakosság kb. 80%-a vagy más főjövedelemre, vagy a felső 10 % birtokos földművelési bérmunkájára szorult. Ez a kör az összes velencei összes földterület 4 (!) százalékát birtokolta.

Az 5-15 holdas birtokosok már jobbára fenn tudták tartani a családjukat a saját föld műveléséből. Szegények voltak, de a munkájukból megélhettek (10 hold felett akár jól is). Más, kiegészítő jövedelemmel akár nagyon jól, ez azonban keveseket, 10-15 családot érinthetett az egész faluban és minden birtokkategóriában értve. Az 5-15 holdas birtokosok az összes birtokos 12,4%-át képviselték és az összes földterület 7%-át birtokolták.

Most is és a továbbiakban is bonyolítja a képet például az olyan eset, amikor két vagy több személy önállóan és együtt is földtulajdonos. Együttes földvagyonuk jóval 15 hold felett lehet. Ilyen volt például a két Aichmayer lány esete, amikor a pezsgőgyáros Petheő Imre felesége és Schönemark Hugó felesége együtt és külön is birtokolt földeket és házat, azonban ezek egyenként az 5-15 holdas kategóriába esnek. Ezek az átfedések komoly, kb 10%-os torzulást eredményeznek a kimutatás 5-50 holdas tulajdonosi körénél. Az alatt és a felett kisebb a jelentősége mindennek.

A következő birtokoskör a 15-50 holdas földvagyonnal rendelkezőké. Míg az előző kör jellemzően inkább paraszti volt, ebben a középparasztok már keverednek a befektetési célú földvásárlók és a dzsentri birtokaival. Ők adják a birtokosok 7,1%-át és a birtokolt föld 12%-át. Példa: a középparasztra Bognár Pál, aki 22 birtokrészben 38,63 kat. holdat birtokolt. A befektetőre Offner Antal 1 földterülettel 21,12 kat holdon. A dzsentri példája özvegy Zlinszki Istvánné 7 földdarabbal összesen 33,8 kataszteri holdon.

Meszleny Pál portréja. Meszleny kezelte testvére, Benedek és más Meszlenyek földjeit, amiért Sárváry Mariann leírása szerint járadékot fizetett nekik. A fotó forrása: a ma élő Meszleny Benedek

Az 50-500 kataszteri holdas birtokosok gazdagparasztokból, befektetőkből, közös birtokokból és nemesek földjeiből állnak. Az elsőre Szücs Imre a példa 66 birtokrészben 75 holdnyi földdel. A befektetőre Deutsch Simon nyéki kereskedő 17 birtokrészen 457 hold földdel. A közös és közösségi birtoklás esete pl. Velence községé, amely sokféle művelési ág alatt 31 birtokrészben 96,8 hold területet birtokolt. A nemesek földjére Meszleny Benedek és Pál birtokát hozom példának. Ők ketten-figyelmen kívül hagyva a többi Meszleny által jegyzett birtokokat- 61 részben 407 holdat birtokoltak. Összesen 13 ilyen birtokos volt, akik az összes birtokos 3,3%-át tették ki. Ők birtokolták az összes velencei terület 33%-át.

Összesen 2 kör birtokolt 500-1.000 hold közötti nagyságú földterületet, igazi középbirtokot. Az egyik Beck Hugó, akiről már sokszor írtam. 56 birtokrészben 692 hold föld volt a birtokában. A másik a két Singer (később Gárdony) testvér, 51 birtokrészben 617 kataszteri hold földdel. Együtt a birtokosok 0,5%-át tették ki és az összes föld 20%-át birtokolták.

Utoljára a falu egyetlen nagybirtokosát, a jóval 1.000 kat.hold felett gazdálkodó Pillitz Dánielt hagytam. 95 birtokrészben 1548 hold volt a tulajdonában. Ez az összes velencei föld negyede volt.

***

Ahogyan azt a jobbágyfelszabadítás kapcsán írtam, ez a politikai lépés erősítette (a nincstelenek egy ideje azelőtt is szabadon költözködhettek már) a parasztság felszabadulását a jog talaján. A megélhetés biztonsága azonban ugyanolyan távol maradt, mint egy évszázaddal előtte.

A falu lakosságának 80%-a függött a birtokosok 10%-ától. Jelentősen megváltozott a 10 % személye, mert gyökeresen megváltozott a gazdaság. Ebből azonban nem fakadt túl sok jó a szegényebbek számára.

***

Amikor Pillitz Dániel fia, Lajos halálakor annak özvegye és leszármazottai 1910-ben eladták a birtokot, 1.390.000 korona volt az eladási ára. (Vidéken ekkor kb. 600, Pesten 1.000 korona körül volt egy család éves megélhetési minimuma. 2400-ból  a becslések szerint „polgári” életet lehetett élni Pesten is.) Velence összes „piaci” földterületének pénzbeli értéke biztosan az örökül hagyott terület négyszerese alatt lehetett, mindenestül és elméletben legfeljebb 5,5 millió korona értékben.

Pillitz lett volna Velence leggazdagabbja?

Nem hiszem. 1884-ben ugyanis még virágzásának utolsó éveit élte a malomipar. Kuhner Dávid velence malom és földtulajdonos ugyan velenceiként kevesebb adózott jövedelmet mutatott ki Pillitznél, viszont a család vagyona sokkal kiterjedtebb volt-jórészt Pesten és Bécsben. Kuhner végrendeletét nem ismerem. Felletár Zsolt malom(ipar)kutató, és jövendő szerzőtársam viszont sikerrel járt rokonával  Back Hermannéval, aki jóval 8 millió korona fölötti, tehermentes készpénzt hagyott örököseire-jórészt ebben az iparágban gazdálkodva. Back esetleg vagyonosabb volt Kuhnernél, de az arányok jól mutatják, hogy önmagában mit ért „nagy” földbirtokosnak lenni Velencén az akkori idők világában.

Kapcsolódó bejegyzések:

– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

– Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után

-Velence 1848 után II. rész: A (belső) falu szerkezete 1884-ben

– Velence 1848 után III. rész: (Volt) majorsági birtokok és (többnyire) új tulajdonosaik-összkép

–Velence 1848 után IV: Birtokok és tulajdonosaik 1884-ben-Felső Nyék-ki a határra-dűlőn

–Velence 1848 után V : Az Alsó Nyéki dűlő – Urak földje, paraszt földje

– Velence 1848 után VI: Az Urasági Szilfák-dűlő és tulajdonosai

–Velence 1848 után VII. rész: A Gurjal –dűlő-1884-ben

 – Velence 1848 után VIII. rész: A Szabolcsi útra dűlő

– Velence 1848 után IX. rész: A Rétiföldek

– Velence 1848 után X. rész: A Csontrét és a Kenderföldek

– Velence 1848 után XI. rész: „Velencei-tó”, és a „Tónak alsó részén fekvő” –dűlő

– Velence 1848 után XI. rész: A Szőlőhegy

Források:

– A Fejér Megyei levéltár földhivatali anyagai Velencéről

– KSH NEDA adatbázis

– Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján (Holnap, 2010.)

– Felletár Zsolt kutatási információi

Kategóriák:1900-1919, Adatok, adózás, Emberek, Gazdaság, Településszociológia, Uncategorized, Velence, XIX. század

Címkék:Aichmayer, Back, Beck, Deutsch, dzsentri, Felletár Zsolt, Gárdony, helytörténet, jobbágyfelszabadítás, KSH, Kuhner, Meszleny Benedek, Meszleny Pál, NEDA, Offner, Petheő Imréné, Pillitz, Sárváry Mariann, Schönemark Hugóné, Singer, Szűcs, Velence, Velencei tó, Zlinszki