Velence kevés saját emléket őriz az 1848-as szabadságharcról. A valaha ide temetett hősi halottak többségének sírja mára eltűnt, egyesekét még keressük. Driquet-é megvan. Kiváló katona és romantikus hős volt. Német(francia) származású magyar hazafi.
2014. tavaszán Nagy Károllyal az egyházi anyakönyvek szerint Velencén eltemetett szabadságharcos katonák sírjait kerestük – eredménytelenül. Károly a végén titokzatosan azt kérdezte: „…és Driquet Péterről mit tudsz?”
Akkor még az égadta világon semmit sem tudtam róla! Károly viszont elmesélte, hogy gyerekkorában a Meszleny –temető környékén focizott ibolyát szedett (Karcsi barátom meggyalázott hívő becsülete tisztázását kérte, ezért ezen az úton is megkövetem!!! Ibolya az én emlékeimben is él, csak máshogyan emlékszem. Ebből is látható, hogy a temető milyen fontos hely a számunkra! Na!!!), és egészen biztosan emlékszik rá, hogy Driquet oda van eltemetve, és az 1849-es budai ostrom egyik hőse. Elhozta az 1873-as Vasárnapi Újság fénymásolt számát Driquet nekrológjával és Bona Gábor könyvének részletével.
Pár hónap múlva, amikor Károllyal, a Meszlenyekkel és helytörténeti egyesületünk tagjaival kitakarítottuk a temető egy részét, megtaláltuk. Driquet sírja tényleg ott volt!
Driquet Péter portréja a Vasárnapi Újság 1873. február 9-i számában
Ez az emlék Velence egyik forradalmi hagyatéka.
***
Ki volt Driquet Péter?
Katonacsalád leszármazottja Elzászból. Édesapja, a mühlheimi származású id. Ehrenbrucki Driquet Péter (1778-1854) császári alezredes volt. Édesanyja magyar nő, Urbán Anna, egy karlsbadi kereskedő leszármazottja. Öt gyermekük született, akik közül kettőről, az ifjabb Péterről és Eduárdról van információm. Mindkettő katona lett és meglehetősen kalandos pályát járt be a nemzeti függetlenségi harcok környékén.
A Driqet-gyerekek ott születtek, ahol az apa éppen állomásozott. Az ifjú Péternek Prága jutott. 1820. március 20-án született. Még kisgyerekként kerül Magyarországra, Pestre. (Eduárd 1824-ben már itt született meg.) Az 1830-as években a család apjuk vezénylése okán Pozsonyba került. Driquet a bécsújhelyi katonai iskolában végzett 1838-ban.
Idősebb Driquet Péter gyászlevele (forrás: OSZK)
Úgy esett, hogy a fiatal Driquetnek jellemzően magyar területeken állomásozott az alakulata, a 23. gyalogezred. Pesten ismerkedett meg feleségével, Alapi Salamon Rózával. 1841-ben kilépett a hadseregből és Velencén telepedett le.
A Driquet-tanya első ismert szerepeltetése Magyarország II. Katonai Felmérése 1864-es térképén
Megjegyzés: Korábban már írtam, hogy az alapi Salamonok két, a farádi Vörös /Meszleny családba beházasodott fiú révén szereztek itt birtokot. Nevük sokáig megtalálható volt a Velencéhez kapcsolódó iratokban. A feleség ebből az örökségből kaphatta a később ismertetett tanyát. Két gyermekük született. Nevükre nem találtam említést.
1848-ban, szeptembertől már biztosan a Zrinyi önkéntesek századosa a magyar szabadságharcos oldalon. Bona könyve szerint résztvett a Jellacsics elleni küzdelmekben. 1848. decemberében őrnagy a 35. Zrinyi zászlóalj, majd a 44-esek élén. Nagysándor József tisztje volt és barátja. (Később, a tábornok kivégzése előtt Driquet-nek adta át a tábori evőkészletét. Driquet haláláig őrizte, majd a Nemzeti Múzeumba került az ereklye.) 1849. április 6-án, az isaszegi csatában kitüntették. Májusban már alezredes és dandártábornok a budai ostrom során tanúsított hősiessége elismeréseképpen. 29 éves volt akkor.
Az esetről Nagysándor József így írt:
„Amikor elérkezett az általános támadás órája, melyet e hónap 21-én hajnal 3 órakor az erődítmény körül felállított ágyuk lövései jeleztek, az ostromra elsőnek kijelölt 47. honvédzászlóalj kezdte meg a támadást az alulírt vezényletével és Driquet őrnagy, valamint derék tisztjei vezetésével a legnagyobb csöndben. A 407. számú házon és annak kertjén keresztül felkapaszkodtak a még sötétben odatámasztott létrákon az előfalra és többen megmászták gyorsan a rést, mialatt a rettenthetetlen zászlótartó is, Püspöki Pongrác, kibontotta a zászlóját a bástyán és lobogtatta, amit a csapatok viharos (már előre megbeszélt) „Éljen a magyar” kiáltással üdvözöltek.”
Franz Kollarz rajza az ostromról
Június végén megbetegedett és hazament. Nagysándor József már távollétében nevezte ki ezredesnek. Nekrológja szerint (ezt Balogh József tanító, későbbi velencei barátja írta) 10 nagyobb csatában harcolt az egy év alatt.
Driquet Péter rablánca (forrás: Hadtörténeti Múzeum)
Aradon 1848. december 6-án golyó általi halálra ítélték, amit először 12 év várfogságra változtattak, majd 1850. január 14-én kegyelmet kapott. Innentől visszavonultan és betegen élt Velencén.
A Driquet –tanya az 1884-es kataszteri térképen- a név helytelen használatával
Édesapja ehhez a szabaduláshoz minden régi kapcsolatát és a család vagyonát is jórészt felhasználta. Driquet kiszabadult, a vagyon elfogyott. Ezután még egyszer őrizet alá helyezték, de három hónap után szabadult.
A valamikori Driquet-tanya ábrázolása Magyarország Harmadik Katonai Felmérése térképén (1885.). Az ezredes 1872-es halála után érkezhetett Pillitz Dániel a faluba. Ekkoriban cserélhetett nevet a tanya is. Mindenesetre még 1902-ben, Fejér vármegye közigazgatási térképén is felbukkant a tanya régi neve “Triquet”-ként
Felesége viszonylag korán meghalt. Ő maga hosszas betegeskedés után, 1872. december 14-én hunyt el. Édesapja mellett nyugszik a Meszleny temetőben.
A Driquet –sír a Meszleny-temetőben
Sírfelirata:
„Ehrenbrucki Driquet Péter 1848_9-ben magyar honvéd ezredes. Élt 53 évet. Meghalt 1872. december 14-én. 1849. május 21-én Buda-vár bevételénél volt az első, mint törzstiszt a várfalakon! 10 főcsatában vett részt. Elítéltetett hazafiságáért Aradon 1849. december 19-én. Béke lengjen a kimult dicső porai fölött”
***
Öccse, Eduard, hozzá hasonló, de szerencsésebb utat járt be Olaszországban.
Eduard Driquet (forrás: Wikipédia)
Aktívan részvett az olasz állam megteremtésének harcaiban. 1896-ban az olasz állam szenátora lett.
***
Driquet Péter elzászi volt: egy kicsit francia, egy kicsit német. Németül és magyarul beszélt. A magyar szabadságért harcolt és szenvedett aztán, tehát magyar hazafi volt. (XX századi, szigorú velencei mértékkel „gyüttment” velencei volt.) Dicsőséges katona volt, büszke emlék maradt számunkra.
Kapcsolódó bejegyzések:
– „Kinyílt” a Meszleny temető kapuja- 300 éve települt újra Velence
– Hajdu-tanya, Pilitz-tanya, Driquet-tanya
Források:
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49 Zrinyi 1987.
Arcanum Tudásbázis
Balogh József: Driquet Péter nekrológja Vasárnapi Újság 1873. február 9.
Báró Meszéna Ferenc viszaemlékezése Aetas 2009.4. szám
Ortvay Tivadar: Közlemények a magyar nemzeti muzeum érem- és régiség osztályából Archaelogiai értesítő 1874. 5. szám
Molnár András: A ‘rettenthetetlen’ zászlótartó. Püspöky Grácián, 1817-1861. Hadtörténeti Közlemények 1997/2.
Eduard Driquet-wikipédia-szócikk
Kategóriák:Emberek, Falusi épületek, Fotók, Habsburg Birodalom, történelmi térkép, történetek, Velence, XIX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?