A Gurjal azon kevés velencei területek egyike, ahol uradalmi és parasztföldek, valamint közösségi területek egyaránt megtalálhatók voltak. Ennyiben hasonló a Szőlőhegyhez és a falu belterületéhez. A falu viharos történetének második fontos történelmi-hadi útvonala ez a völgy.
A Gurjal az 1853-as dűlőtérképen a 9. számmal jelölt terület (forrás: OSZK)
A Gurjal/Gurgyal a falu délkeleti részén található tekintélyes földdarab. Hozzávetőleg 576. 415 négyszögöl (360, 2 kataszteri hold) területű, a környező vidékhez képest bonyolult szerkezetű völgy, a falu területének 6%-a.
A Gurjal északi része az 1884-es kataszteri térképen (forrás Magyar Levéltári Portál) 1-es számmal jelölt rész: a Meszleny kastély, 2: a Meszleny major
A terület észak-keleti határa az ú.n. „Gárdonyi út”, a Kápolnásnyéket Gárdonnyal összekötő régi postaút. Dél-keleti határa Velence és Kápolnásnyék közigazgatási határa. Dél-nyugatról kezdetben a mai Pusztaszabolcsi út, majd a „Szabolcsi útra”-dűlő határolja (erről később írok majd) Délről a „Rétiföldek” –dűlő, amiről szintén később lesz szó. Némi képzavarral: egy evőkés –formájú, hosszúkás terület, melynek faluhoz közelebb eső „pengéje” uradalmi birtok, „nyele” a falu közös tulajdonában álló legelő, illetve magántulajdonú rét és szántóterület.
Elnevezése: A Gurjal nevéről Pesty Frigyes-valójában forrása, Meszleny Mór (1829-1915.) a következőt írta 1864-ben:
„A község határában van egy félmérföldnyire éjszaktól délre nyúló völgy, melyet a lakosság ősidőktül legelőül használ. E völgyet itt Gurjal(14)-nak nevezik. A völgy vagy az ősidőktől való, vagy több évszázadok előtt a Duna folyamnak egy elágazó medre lehetett. Felesmerhető ez a fennálló védőpartokból, mellyeken a viznek hullámzása által okozott rézsutos elmosódások máig láthatók. – Voltak idők, midőn e partokból a nagy esőzések által emberi és állatcsontok mosódtak. – Gurjal nevét régóta bírja. Magyarázatul legalaposabb vélemény az, hogy a legeltetés végett kijáró kis fiúk, a partokról, mellyek több helyen kellemes gyepséggel díszlenek, a nem életveszélyesek-részint önmagokat játszva lehömpölygették,-részint apró köveket legördítettek, vagy amint a köznyelven mondani szokták, le „gurdítottak” „gurigatták”, „gurul”, „gurgat”. (Saját kifejezésünkkel nemcsak hogy gurul, lefelé gurdul, „gurog”, „gurjul”)- innen nevezték el hihetőleg Gurjul-nak. Most pedig már a nép nyelvén Gurgyal-nak s végre egészen közönséges kifejezéssel Gurgya-nak neveztetik.”
(…)
„(14) Gurjal-meredek ösvény, ahol a népi hiedelem szerint névtelen törpék, bosszantó rémek űzik játékukat-Ipolyi Arnold” (Ez már Pesty lábjegyzete-FÁ)
A terület szerkezetileg (tulajdon és művelés szempontjából) három nagyobb területre osztható:
A terület északi, viszonylag sík része részben a Meszleny kastély és annak díszkertje (a fentebb látható rajz 1-es számmal jelölt része), részben a Meszleny Major (a fenti térkép 2-vel jelölt része) részben mellettük szántóterület volt az 1880-as években. Ez a vidék akkor még nem volt a falu belterülete. Ötven évvel később ez lett a faluterjeszkedés főiránya a (Puszta)szabolcsi út tulsó, Urasági Szilfák-dűlőjével együtt.
A földek tulajdonoscsoportok szerinti bontása
Az 1880-as években ezt az északi részt a Meszlenyek, a Singer testvérek és Szapáry Iván gróf birtokolták. Az „uradalmi” terület az északi plató megszünte, völggyé szűkülése után is tartott egy darabig-szintén Szapáry-és Balassa László szíves közlése alapján- valaha Balassa kézben. Nincsen telekkönyvi utalás arra, hogy itt síremlék állt volna, de a Balassák azt tartják, a familia ősi temetkezési helye a II. világháborús megsemmisülésig itt állt valahol.
A Gurjal dél felé fotózva: nagyjából az 1884-es Szapáry-területek felé. Jól látszik rajta a valamikori mocsár maradéka, a rét és szántó a maga tarkaságában. Szapárynak, a vadásznak talán pont ez kellett.
A nagybirtokosok földjei után a mélyebben fekvő, vizes legelőterület következett, amit a falu birtokolt. Ez a közbirtok a maga 60 kataszteri holdjával a falu legelőterületének jelentős részét adta. Ez 97 711 négyszögöl volt. További 30 000 körüli négyszögöl területet az egyházak, a jegyző, harangozók, iskolák használhattak a legelőtől délebbre, a jobban hasznosítható területeken.
Az ettől délebbre, kevésbé meredek és vizes területek adták a falu kevéssé értékes, gyengébb művelési adottságú, részben szántó, részben rét-művelési ágú, kisbirtokosi kézben lévő területeit.
A három nagy egységhez képest elhanyagolható kivétel volt a Gurjalt keresztbemetsző Déli Vasút sínei alatt futó kis rész. (Ez az „egyéb” terület.)
A terület használhatósága tehát döntően meghatározta a tulajdonosi kört.
A Gurjal területe művelési ágak szerinti bontásban
A föld itt csak kisebb mértékben volt alkalmas szántónak. Míg délebbre és nyugatabbra ez a hányad 91-95%, itt csak kb 70% és annak minősége is többnyire gyenge volt. Fontos funkció volt a legeltetés. A falu csak a Csontréten rendelkezett komolyabb, 23 kataszteri hold réttel. Velence sohasem bővelkedett jó minőségű legelőben és kaszálóban, így ennek a 60 holdnak nagy jelentősége volt a parasztok számára. Az állati takarmány biztosítása állandó konfliktusok tárgya volt a XX. század közepéig a faluban és a környéken.
Az egyes parcellák mérete
A művelési kultúra sokféleségéből fakadóan, az ebből levezetett adóterhelés miatt az egyes birtokrészek viszonylag kicsik. Átlagos méretük elvben 1,5 kataszteri hold.
A birtokrészletek százalékos aránya 1884-ben a Gurjalban
Ha azonban kicsit alaposabban megnézzük, kiderül, hogy a birtokrészek 70%-a 1 hold alatti, 89% -a 2 hold alatti terület volt. A 243 birtokrészletnek csak 11%-a- összesen 18 ilyen volt- haladta meg a 3 holdat.
A birtokosok egyéni földjei
A Gurjalt 1884-ben összesen kerek 100 tulajdonos birtokolta, amennyiben külön tulajdonosként tartjuk számon Velence különböző egyházait, azok intézményeit, jegyzőit és a nagy familiák egyes ágait.
Az egyes tulajdonosokat (vezetéknév és keresztnév szerint is) és azok birtokainak művelési áganként összesített területét ITT ÉRHETED EL.
A dűlőt birtokló familiák
A számtalan darabra töredezett terület fele azonban összesen négy tulajdonosi kör kezén volt. A legelő miatt a terület 17,5%-át a község, a mocsár és az északi terület miatt a terület 13%-át Szapáry Iván, a legészakibb, régi Meszleny birtokmag miatt 11%-ot a Meszlenyek (ebben az időben Benedek és Pál közösen), 6,3%-ot pedig a Bognár familia birtokolt. A tulajdonosok kétharmada, összesen 30 familia és más haszonélvező, a földek 20%-a felett rendelkezett.
A familiák összesített birtokméretenkénti arányai:
| Sorcímkék | Összeg / össz n.öl | % | kumulált % | familiák, haszonélvezők száma |
| 2 kat hold alatt | 41 004 | 7% | 7% | 17 |
| 2-5 kat. hold között | 71 216 | 13% | 20% | 13 |
| 5-10 kat.hold között | 80 625 | 14% | 35% | 8 |
| 10-20 kat hold között | 98 129 | 18% | 52% | 4 |
| 20 kat.hold felett | 266 530 | 48% | 100% | 4 |
| Végösszeg | 557 504 | 100% | 46 |
A Gurjalban 1884-ben birtokkal rendelkező familiák és haszonélvezők tételesen
| Családnév vagy egyéb | Összeg / össz n.öl | esetszám | % részesedés |
| Velencze község | 97711 | 2 | 17,5% |
| Szapáry | 72322 | 8 | 13,0% |
| Meszlényi Benedek és birtokostársa Meszlényi Pál | 61593 | 12 | 11,0% |
| Bognár | 34904 | 15 | 6,3% |
| Szücs | 30176 | 17 | 5,4% |
| Singer Albert és birtokostársa Singer Antal | 28831 | 10 | 5,2% |
| Kis | 21632 | 9 | 3,9% |
| Horváth | 17490 | 15 | 3,1% |
| Klein | 13466 | 3 | 2,4% |
| Géjó | 11853 | 6 | 2,1% |
| Tóth | 11136 | 12 | 2,0% |
| Kereszturi | 9773 | 6 | 1,8% |
| Tuba | 9090 | 9 | 1,6% |
| Velencei ref.lelkészet | 8459 | 3 | 1,5% |
| Velenczei közbirtokosság | 8436 | 3 | 1,5% |
| Velencei r.kat lelkészet | 8412 | 3 | 1,5% |
| Ludmann | 7952 | 6 | 1,4% |
| Sági | 7889 | 6 | 1,4% |
| Kupi | 6748 | 6 | 1,2% |
| Schmidt | 5910 | 2 | 1,1% |
| Szórádi | 5864 | 6 | 1,1% |
| Posvai | 5117 | 6 | 0,9% |
| Retezi | 4767 | 3 | 0,9% |
| Kovács | 4748 | 6 | 0,9% |
| Dobozi | 4721 | 3 | 0,8% |
| Hajdu | 4718 | 6 | 0,8% |
| Meszlényi | 4511 | 3 | 0,8% |
| Nagy | 4369 | 3 | 0,8% |
| Kemény | 3902 | 3 | 0,7% |
| Bognár István és társa Bognár József | 3417 | 3 | 0,6% |
| Mike | 3279 | 3 | 0,6% |
| Dömsödi | 3239 | 3 | 0,6% |
| Bárány | 3234 | 3 | 0,6% |
| Galambos | 3219 | 3 | 0,6% |
| Déli Vasút Társaság | 3085 | 1 | 0,6% |
| Lestár | 3036 | 3 | 0,5% |
| Farkas | 2940 | 6 | 0,5% |
| Velencei ref. Iskola | 2268 | 3 | 0,4% |
| Velencei r.kat iskola | 2221 | 3 | 0,4% |
| Velencei jegyzői alap | 2003 | 3 | 0,4% |
| Pászik | 1815 | 3 | 0,3% |
| Vida | 1759 | 3 | 0,3% |
| Lukácsi | 1605 | 3 | 0,3% |
| Márczi | 1579 | 3 | 0,3% |
| Pintér | 1498 | 3 | 0,3% |
| Csapó | 807 | 2 | 0,1% |
| Végösszeg | 557504 | 243 | 100% |
***
A Gurjal 1884 óta alaposan megváltozott. A völgyben ma is csak a fű terem meg. A síkvidék és a kisebb dombok területe részben ma is szántó, de leginkább a falu újtelepi, beépített része.
A Gurjal valamikori területe a Google Föld mai térképén
A világháború ronda tájsebeit lassan mulasztja a völgyben az idő. Amikor tavaly tavasszal arra jártam a háborús lövészárkokat fotózni, beszéltem egy vadásszal, aki otthonos arrafelé. Nem tett említést a gonosz kistörpék zaklatásairól. A manók-úgy tűnik- beköltöztek az emlékeinkbe.
Kapcsolódó bejegyzések:
– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok
– Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után
-Velence 1848 után II. rész: A (belső) falu szerkezete 1884-ben
– Velence 1848 után III. rész: (Volt) majorsági birtokok és (többnyire) új tulajdonosaik-összkép
–Velence 1848 után IV: Birtokok és tulajdonosaik 1884-ben-Felső Nyék-ki a határra-dűlőn
–Velence 1848 után V : Az Alsó Nyéki dűlő – Urak földje, paraszt földje
– Velence 1848 után VI: Az Urasági Szilfák-dűlő és tulajdonosai
Források:
- Pesty Frigyes Helységnévtára-Fejér Vármegye, – Budapest, 1864. adatforrás: Meszleny Mór
- Magyar Levéltári Portál
- OSZK Térképtára
- Balassa László szóbeli tájékoztatása
- Magyarország I-II-III. Katonai Felméréseinek térképállománya
Kategóriák:Adatok, Emberek, Gazdaság, Kápolnásnyék, Statisztika, Település-szerkezet, Velence, XIX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?