Átmenet. Ilyen volt a Szabolcsi útra dűlő. Parasztok és nagybirtokosok földje között félúton. Nyék és Gárdony között félúton.

A földterület a Gurjal, az Urasági Szilfák és a Rétiföldek dűlői közé ékelődött be. Nyugatról a (Puszta)Szabolcsi út határolta.

A Szabolcsi útra dűlő az 1853-as kataszteri térképen- a 10. sorszámmal jelölt terület

A Velence akkori közigazgatási területéhez tartozó terület 7%-át jelentette ez a termőföld-terület. Nyugatról a nagybirtokosok által birtokolt Urasági Szilfák, keletről az inkább paraszti Alsó Nyék és Felső Besnyői dűlő határolta. Ez a föld sem nem nagy, sem nem kicsi, sem nem túl jó, sem nem túl rossz-jellemzően a korábban jobbágyföldön gazdálkodó armális nemeseknek és komolyabb vagyonú parasztoknak jutott.

A tulajdon és haszonélvezet jogán összesen 79 magánszemély és községi intézmény és hivatalnok birtokolt itt földet. Listájukat ITT OLVASHATOD.

Kereszturi Pál tanyája az 1884-es kataszteri térképen. Kis tanya lehetett, mert a térkép 1885-ös katonai változatán, Magyarország III Katonai Felmérésén nem szerepeltették

A 757 518 négyszögöl (összesen 473,4 kataszteri hold) területből 99% volt szántóterület, a maradék 1%-on Kereszturi Pál tanyája és némi rét volt megtalálható.

A terület művelési ág szerinti arányai

Összesen 245 kisebb-nagyobb birtokrész tartozott a dűlőhöz. Ezek átlagos mérete 1,93 hold volt, a már korábban megszokottakhoz hasonlóan nagy szórással. A legkisebb birtokrész 126 négyszögöl rét volt Meszlényi István birtokában. A legnagyobb egybefüggő szántóterület, a Szücs Lajosné birtokában lévő 18,25 holdas szántó.

A birtokrészletek méret szerinti eloszlása a Szabolcsi útra dűlőben 1884-ben

Az egyéni tulajdonok (a természetes személyekhez vagy haszonélvezőkhöz köthető birtokrészek egyénenként összesített méretére) a bevezetésben írt átmenetiség volt jellemző. Míg a keleti szomszéd Alsó Nyék-Felső Besnyői dűlő egyéni birtokainak súlypontja 1-3 kataszteri hold közé esett, a nagybirtokosok Urasági Szilfái területei meg jócskán 10 kataszteri hold fölé (átlagosan 287!!! kataszteri hold volt) , a Szabolcsi Útra dűlő egyéni birtokainak összesített mérete 4-10 kataszteri hold közé esett, és csak az említett Kereszturi illetve Szücsné esetében érte el vagy haladta meg a 18 holdat.

A birtokok kategóriánként mérete táblázatban, összevetve a két szomszédos dűlővel

A birtokok méretkategóriánként összevetve a két szomszédos dűlővel-grafikusan ábrázolva

A 83 egyéni tulajdonos és haszonélvező köréből 17 községi intézmény, egyház, egyházi szereplő, közigazgatási személy státusu volt. 63 természetes személy és két közös tulajdonos volt a birtokíven megtalálható.

Ha a tulajdonos familiákat vizsgálom, az átfedéseket és a falusi közintézményeket kihagyva összesen 36 családnév marad. Őket összesítve itt olvashatod:

***

Mi következik mindebből?

Néhány feltevés!

Mindenekelőtt az, hogy harminc évvel a jobbágyfelszabadítás után voltak földek, ahol a tulajdoni átalakulás gyökeres volt. Ilyennek gondolom az Urasági Szilfákat, majd később a vasút révén felértékelődött, Tó Alsó részén, valamint a Felső Nyék –dűlőket, gyakorlatilag az összes majorsági földet, és részben a Szőlőhegyet.

Más területeken-ilyen volt a Gurjal, az Alsó Nyék, a Szabolcsi útra, valamint a Rétiföldek és a rossz minőségű Csontrét- a tulajdonszerkezet sokkal lassabban változott a piaci érdeklődés lanyhasága miatt. Így maradt meg még egy darabig a szegényebb (de nem a legszegényebb!) parasztok földjének az Alsó Nyék, a középparasztnak a Szabolcsi útra vagy a Rétiföldek területe.

Még hátravan a Rétiföldek, Csontrét, a Velencei-tó és a Tó Alsó Részén dűlők szöveges leírása, aztán az adattömeg negyedét kitevő Szőlőhegyé (ezt még nem rendeztem adattáblába) . Ezután következhet néhány bátortalan szociológiai kísérlet annak bemutatására, hogy milyen is lehetett a falu vagyoni szerkezete 1884-ben. Már a Szórádi-féle középparasztok (kisnemesek) után fennmaradt forrásemlékek is szegényesek. A falu társadalmának kb. felét kitevő zsellérleszármazottakra, nincstelenekre az egyházi anyakönyvekből és a megyei levéltár főispáni dokumentumai anyagában lehet utalásokat keresni- meg a korszak agrármozgalmainál, az inségmunka-akciók szervezésénél és más “vidám” címszavak alatt.

Kapcsolódó bejegyzések:

– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

– Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után

-Velence 1848 után II. rész: A (belső) falu szerkezete 1884-ben

– Velence 1848 után III. rész: (Volt) majorsági birtokok és (többnyire) új tulajdonosaik-összkép

–Velence 1848 után IV: Birtokok és tulajdonosaik 1884-ben-Felső Nyék-ki a határra-dűlőn

–Velence 1848 után V : Az Alsó Nyéki dűlő – Urak földje, paraszt földje

– Velence 1848 után VI: Az Urasági Szilfák-dűlő és tulajdonosai

–Velence 1848 után VII. rész: A Gurjal –dűlő-1884-ben

Források:

A Fejér Megyei Levéltár megyei földhivatali anyagai Velencére vonatkozó része

Kategóriák:Adatok, Gazdaság, Gárdony, Kápolnásnyék, Statisztika, Település-szerkezet, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század

Címkék:featured, helytörténet, Keresztúri Pál, Szabolcsi Útra dűlő, Szücs Lajosné, Velence, Velencei tó