A Rétiföldek Velence szántóterületének legdélebbi, nagyon jó minőségű része. E bejegyzés az 1884-ben e területet birtokló parasztoknak állít egy kis emléket.

A Rétiföldek a déli, értékesebb földterületek legkisebb darabja. A velencei összes terület 4%-át jelentette ez a 242,7 kataszteri holdas terület.

A Rétiföldek az 1853-as dűlőtérképen a 12-es szám alatt található

A Rétiföldeket északról a Szabolcsi Útra és az Alsó Nyéki és Felső Besnyői dűlő, nyugatról a (Puszta)Szabolcsi út, keletről Ercsi közigazgatási területe, délről (akkor) Adony-(Puszta)Szabolcs területe határolta.

Az 1884-es birtokrészleti jegyzőkönyvben 314 részlet tartalmazza ezt a földterületet. A legkisebb birtokrészlet 81(!) négyszögöles rét, Bognár István tulajdonában. A legnagyobb a Szücs Antalné tulajdonában álló 7,2 kat. holdas rét volt. A birtokrészek a déli területek legkisebbjei voltak. A terület 77%-a a 2 kataszteri hold alatti részletek 297 bejegyzéséből (94%) származott.

A Rétiföldek művelési ágai 1884-ben

A művelési ágakból 85% volt szántó, 15% rét és 0,1% legelő. A területen egyetlen tanya sem állt 1884-ben.

A dűlő összesen 58 természetes személy, 4 községi intézmény és 1 testvérpár tulajdonában állt. A legkisebb egyéni tulajdon Kupi Józsefé volt 170 négyszögöllel (1 rét). A legnagyobb Szücs Imre összesen 19 területe volt összesen 17,23 kat. holdnyi területén. Később érdemes lesz összeadni a Szücsök összes területét a környéken. Terjedelmes birtok lesz, számtalan darabban.

A természetes személy tulajdonosok és haszonélvezők szerint összesített területek a Rétiföldeken, 1884-ben

A jelenlegi tulajdonosi viszonyokkal szemben érdemes megjegyezni, hogy a kisparasztok által művelt dűlőkön-még a határterületeken is- ritka volt a más település lakója által bírt földterület. A déli részeken az egyetlen Pászik János (Puszta)szabolcsi paraszt neve tűnik fel dűlőink tulajdonosai között.

A „majorsági” területek tulajdonosainál egészen más volt a helyzet. Azok tulajdonosainak többsége kevésbé kötődött Velencéhez, a Felső Nyék –dűlőn pedig több kápolnásnyéki birtokos neve is olvasható.

Messze vagyok még a Szőlőhegy-később: Bence-hegy tárgyalásától. Ez jelenti majd a másik kivételt. Úgy tűnik, még a legszegényebbek is akartak maguknak némi bort, mert a hegy számtalan kisebb-nagyobb parcellára tagolódott. Másrészt ez az a terület, amiből idegenek is szívesen vásároltak-legalábbis ezt mutatta az 1915-ös hegyközségi szabályrendelet (és tulajdonosjegyzék) adathalmaza.

Az egyénileg birtokolt földek méretkategória szerinti arányai a Rétiföldeken 1884-ben

A paraszti egyéni földek összesített mérete alapján a dűlő tulajdonszerkezete az Alsó Nyéknél már leírtra emlékeztet. Elvétve fordul elő 10 holdnál nagyobb és 1 holdnál kisebb birtok. Az átlag majdnem pontosan 4 kataszteri holdra jön ki (6366 négyszögölre). Ehhez képest a Csontréten 1,9, Alsó Nyéken 2,8, a Szabolcsi útra dűlő esetében pedig 5,7 kataszteri hold volt az átlag. Bár a földek minőségében is jelentős volt a különbség, van összefüggés az egyes dűlők birtokoscsoportjainak vagyoni helyzete és az egyes dűlőkben való részvételük között.

A Rétiföldek és Alsó Nyék egyéni birtokméreteinek összevetése

A birtokvázlatok Urasági Szilfák, Szabolcsi Útra és Rétiföldek dűlőjét egyszerre mutató vázlatán jól látszik a dűlők közti különbség. Az Urasági Szilfák nagy, tagolatlan birtokai (itt éppen Singer és Pillitz-birtokok), a Szabolcsi Útra dűlő jóval tagoltabb, de viszonylag széles birtoksávjai, végül a Rétiföldek “nadrágszíj”-földjei (Nagyításért kattints a képre!)

Érdekes még, hogy –talán a jobbágyföldek rotációs rendszerének hagyományából fakadóan- a tehetősebb parasztok földjeiket megosztották az egyes dűlők között. Elvben –cserékkel- biztosíthattak volna maguknak nagyobb, egybefüggő tagokat is. (Ilyen cserék a XIX-XX. században sokszor történtek is.) A rendszer mégis továbbélt-legalábbis 1884-ben biztosan. Úgy vélem, ennek vagy valamilyen kényszer, vagy mezőgazdasági kockázatmegosztás lehetett a hátterében. Egyelőre mindenesetre tisztázatlan a stratégia oka-legalábbis számomra.

Kapcsolódó bejegyzések:

– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

– Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után

-Velence 1848 után II. rész: A (belső) falu szerkezete 1884-ben

– Velence 1848 után III. rész: (Volt) majorsági birtokok és (többnyire) új tulajdonosaik-összkép

–Velence 1848 után IV: Birtokok és tulajdonosaik 1884-ben-Felső Nyék-ki a határra-dűlőn

–Velence 1848 után V : Az Alsó Nyéki dűlő – Urak földje, paraszt földje

– Velence 1848 után VI: Az Urasági Szilfák-dűlő és tulajdonosai

–Velence 1848 után VII. rész: A Gurjal –dűlő-1884-ben

 – Velence 1848 után VIII. rész: A Szabolcsi útra dűlő

Források:

A Fejér Megyei Levéltár megyei földhivatali anyagai

Kategóriák:Adatok, adózás, Emberek, Gazdaság, Kápolnásnyék, Pusztaszabolcs, Település-szerkezet, Velence, Velencei tó, XIX. század

Címkék:Bognár István, Ercsi, helytörténet, Pászik János, Pusztaszabolcs, Rétiföldek, Szücs Antalné, Velence, Velencei tó