A velencei Anna Gőzmalom története III: A malomipar gazdasági és politikai környezete az 1850-1900 közötti időszakban

Szerzők: Felletár Zsolt, Fehér Árpád, Kupi László

Az Anna Malom alapításától a hanyatlás kezdetéig tartó időszak a magyar gazdaságtörténet legalább három szakaszát érinti. Óriási volt a változás abban a szűk negyven évben. A malom történetét célszerű ennek ismertetésével folytatni.

A malom történetének 1865-1896. közötti szakaszát a következőkben három szálon írjuk le. E bejegyzés foglalkozik a gazdálkodás általános körülményeivel. Másodszor a malmot működtető vállalkozócsaládokat írjuk le. Utána kerül sorra a malom konkrét működésével kapcsolatos adatok ismertetése.

 ***

A malomipar stratégiai ágazat volt. Szerteágazó kapcsolatban volt (és van) a gabonatermeléssel, az infrastruktúrával, a kereskedelemmel, adó és vámpolitikával, szociálpolitikával, vagy akár a tágabb közpolitikával. Nagyon érzékenyen reagál ezek változására, akár a tágabb környezet folyamataira.

Az alábbiakban a malomiparra ható főbb változásokat mutatjuk be a XIX. század második felében.

 ***

Az elnyomatás és nemzetközi agrárkonjunktúra első időszaka (1850-1865)

 

 

Mint azt már korábban írtuk, az 1850-es évek politikailag az elnyomás, gazdaságilag a bénultság jegyében teltek. Számos gazdasági-jogi intézkedés született, amik a birodalmi építkezés szándékával magyarázhatók.

1850: Az adórendszer gyökeres átalakítása. Jövedelemadó, egyenes adó (jövedelem, ingatlan és föld után fizetendő)

1851: Az Ausztria és Magyarország közötti vámok megszüntetése.

1852: Az ősiség megszüntetésének végrehajtásáról szóló pátens.

1853: Az úrbériség megszüntetéséről és a földbirtokok tehermentesítéséről szóló császári rendelkezések.

Ebben az évben született meg a Pest-budai kereskedők szervezete, a Pesti Lloyd Társulat, a tőzsde előde. Létrehozta a Gabonacsarnokot és a Borcsarnokot, az árutőzsde elődjét.

1855 : Nyílt parancs az ország kataszteri felméréséről (melyet jópár hasonló követett még), telekkönyvi intézmények felállítása.

1856: Cselédrendelet:Az újsütetű munkaadók és a cselédség kapcsolatát szabályozni hivatott első jogszabály, ami 1876-ig szabályozta a proletariátus jogállását.

1857: Megkezdődött (és évtizedekig elhúzódott) a földtehermentesítési kötvények kifizetése. (Báró Balassa egy évvel ezután alapította az Anna Malmot. Nem kizárt, hogy innen szerezte a beruházás induló tőkéjét.)

1859: Állategészségügyi szabályozások életbelépése.

1860-61: Számos új vasútvonal nyílt. Nagykanizsa-Pragerhof, Miskolc-Kassa, Buda-Nagykanizsa (Ezen a vonalon jutott megállóhoz Velence)

1862: A birodalomhoz lojális nagybirtokos családok földbirtokainak hitbizománnyá alakításáról szóló rendelet.

1864: Megnyílt az áru és értéktőzsde Pesten.

A birodalmi vezetés szándéka az ellenálló magyar nemesség elszigetelése volt a polgárságtól és a parasztságtól, továbbá a lojálisak jutalmazása. A régi úrbéri rendszert megszüntette. Az ellenállókat az egyenes adók révén folyamatosan adózásra kényszerítette úgy, hogy a mezőgazdasági bérmunkáért immár fizetni kellett. Elvben járt kártalanítás a jobbágymunka elvesztéséért, de nem azonnal és nem mindenkinek. A lojálisak hamarabb, az ellenállók soha vagy tisztázatlan időpontban juthattak hozzá.

Ilyen feltételek mellett kevesen jutottak forráshoz a gazdálkodás új feltételeihez igazodó fejlesztésekhez. Elmaradt a közepes birtokok gépesítése. A nagybirtokosok többsége viszont kinyilvánította hűségét. Őket egyrészt hamarabb kártalanították, másrészt kiváltságokat kaptak az adózás tekintetében.

A magyar parasztság, a volt jobbágyok, a dinamikus európai fejlődés és a majdnem folyamatos európai háborúk következtében évtizedekig megbízható piachoz jutottak még akkor is, ha ennek nem volt meg a megbízható logisztikai és kereskedelmi háttere.

Mindez ellentmondásos helyzetet teremtett. Egyrészt megfelelő környezet alakult ki a (volt jobbágy) parasztság (a mezőgazdasági népesség kb. 40%-a) felemelkedéséhez. Másrészt nem volt kényszer a modernebb gazdálkodási formák meghonosítására. Vetésforgó helyett a századfordulóig maradt a jobbágyi idők háromnyomásos gazdálkodása, gépesítés és „ipari” vas helyett az avult, jobbára helyben előállított földműves eszközök. Ennek a parasztság jóval később látta kárát. Évtizedekkel később, a verseny fokozatos erősödésével kiszorította a magyar gabonaféléket a nemzetközi piacról, majd a birodalom 1918-as összeomlásával az osztrák piac jó része is elveszett. A századfordulóra ugyan már jócskán előrehaladt a modernizáció, de a lemaradást nem sikerült eléggé behozni.

Mint azt már korábban írtuk, hiányzott az agrárgazdaság új típusú működtetésének pénzügyi háttere mert ennek intézményi feltételei (kialakult birtokjog, megbízható telekkönyvezés, földpiac, stb.) nem álltak még rendelkezésre. Pénzhez magánügyletek révén lehetett jutni – pl. a birtokos a kártalanítási jegyeit tehette-nyomott áron- készpénzzé, vagy ugyanezt a bécsi tőzsdén, hasonlóan kedvezőtlen feltételek mellett , vagy váltóhitelezés révén.

Az időjárási feltételek is szeszélyesek voltak. Az 1860-as évek elején például óriási aszály sújtotta az országot. Mivel akkoriban a történelmi Magyarország jogilag nem létezett, nemzeti statisztikája sem lehetett (majd csak az 1870-es évektől) így közvetve mutatható be, mit jelentett az aszály a takarmánytermelés, illetve az állatexport hatásán keresztül.

Az 1863-65 közötti három aszályos év tönkretette a kevésbé tőkeerős, ám nagyobb költséggel működő, újsütetű gazdálkodókat.

Export 1862 65

Hízómarha export Magyarországról Bajorország felé 1862-65 között (forrás: Heinrich Dietz)

 

A magyar termelők eleinte nem voltak rákényszerítve a modernebb gazdálkodási formákra. Továbbá a latifundiumokat leszámítva mindenféle erő és technika is hiányzott az szeszélyes viszonyokhoz való alkalmazkodáshoz. Még közel húsz évet kellett várni a hazai, tudományos növénynemesítésre. A mezőgazdasági gépgyártás gyermekcipőben járt. A vízgazdálkodás megjelenése pedig elsősorban a termőterületek méretét növelte és nem a csapadék ingadozására volt megoldás.

***

A malom-különösen a kisebb, vidéki, hazai gabonát őrlő fajta közvetlenül függött környezete gabonatermelésétől és a gabonaártól. A molnár jövedelme első megközelítésben egy szorzatnak tekintendő. Egyik tényezője a megőrölt gabona mennyisége. A másik az őrlésért kapott búza (az abból őrölt liszt) ára. Ideális esetben mindez kiszámítható, a gabona mennyisége lassan nő vagy csökken, az ár ennek megfelelően kevéssé ingadozik. Ha azonban az aszály miatt egyes években harmadára-negyedére csökken a termelés, a gabona ára –vele a liszt bekerülési költsége- többszörösére emelkedik. Ilyenkor a megdrágult hazai liszt a külpiacon eladhatatlan, kiszorul a versenyből a magyar termék az abban az évben szerencsésebb helyzetű versenytársak javára. A malomba befektető tőkés veszteségei ilyenkor jelentősek voltak.

Három egymást követő aszályos év veszteségei hatványozottan jelentkezhettek. Az Anna Malom 1866-os eladása mögött magyarázatként felvetődik a sorozatos aszályok okozta veszteség, ugyanakkor erre nincsen közvetlen bizonyítékunk. Tény, hogy Pest-Budán ugyanekkor számos malom ment tönkre az aszály következtében.

1865-re mindenesetre a gazdaságot is elérte a kiegyezés szele. Ferenc József 1865-ben Magyarországra látogatott, és meglátogatta a pesti gazdasági kiállítást. A bécsi miniszterek többsége liberális lett ekkorra. Gőzerővel folyt a kiegyezés előkészítése.

 

 

A konjunktúra kora (1866-1880)

 

Ennek az időszaknak az agrártermelés és a feldolgozóipar együttes fellendülése a közös jellemzője. Olyan új tudományok álltak a gazdaság szolgálatába, mint a vegyipar vagy a biológia. Az oktatás számos új intézménye adott szellemi muníciót mindehhez. A Habsburg birodalom gazdasági szerkezete még nem merevedett meg túlságosan ahhoz, hogy a magyar ipar ne fejlődhessen, ahhoz pedig eléggé dinamikus volt a fejlődés, hogy az agrártermelés biztos piaca legyen. Ennek megfelelően alakultak a jogi és intézményi keretek is.

Óriási szerepet játszottak immár a pénzintézetek. Számuk az 1848-as 36-ról ekkora 85-re emelkedett. Később is sorra nyíltak a bankok és takarékpénztárak. Bankból 1872-re 34, takarékpénztárból 13 alakult. Rövid ideig – az 1873-as bécsi tőzsdekrachig- komoly pénzbőség alakult ki.

Ebben a korszakban alakult ki az agrártudomány és agráripar intézményrendszere a kor mezőgazdasági oktatási központjai körül. Mosonmagyaróváron mezőgazdasági kísérleti intézet és a Kühne gépgyár, Budapesten Ganz, Vidats, Haggenmacher üzeme, vagy az EMAG.

A feldolgozóiparban Pest, Szeged, Pápa és Debrecen lettek meghatározók. Olyan márkák alakultak ekkor, mint a Pick, Herz, vagy Weiss Manfréd konzervgyára.

Pest-Budán, Debrecenben, Pozsonyban, Kassán, Keszthelyen és Kolozsváron jó részt ma is működő közép és felsőfokú oktatási intézmények alakultak.

A gabonafélék termelése ekkorra meghaladta az évi 6 millió tonnát, a kilencvenes évekre pedig elérte a 11 millió tonnát. A vetésterület a hetvenes években 14 millió hold volt, negyven év múlva pedig 22 millió. A különbözet jó része a korábban parlagon hagyott területek modernebb eszközrendszerrel már megművelhetővé tételéből, az ugaroltatás visszaszorulásából, az árterületek termővé tételéből fakadt.

 

1868: Föld és jövedelemadó-törvény (XXV illetve XXVI./1868. tc). Rendeződött a szőlőbirtokok utáni tartozások megváltása is.

1871: Magyar Földhitelintézet alapításáról szóló törvény. (A bank 1863-tól már működött, ez a törvény a működését szabályozta valójában.)

1872: Az első magyar csapadéktérkép bemutatása. Az országban folyó statisztikai felvétel szerint 1872-re 46 mezőgazdasági gépgyár működött.

1873: A Budapest-Károlyváros-Fiume vasúti összeköttetés révén a déli területek felé tovább javul a szállítás.

Ebben az évben következett be a „bécsi (majd pesti) tőzsdekrach”, ami számos osztrák és magyar pénzintézetet rántott magával. Ennek és más, piaci tényezők hatására a beruházások üteme fokozatosan csökkenni kezdett. Befejeződött a „gründerzeit”, a nagy, -részben magyar- vállalkozási láz.

1874: A méterrendszer bevezetése. Véget ér az utolsó nagy kolerajárvány Magyarországon. Megjelenik a Mechwart-féle kéregöntésű hengerszék.

1875: Kereskedelmi törvény.

1876: Új cselédtörvény (A majorsági cselédség jogainak rendezése csak a századforduló környékén történt meg.). Váltótörvény elfogadása. Az ekkor már tomboló filoxéra elleni törvény életbeléptetése.

Ebben az évben született meg a filoxérajárványra adott első komoly válasz, a filoxératörvény (1876. évi XXIX. tc.) A harc már évekkel azelőtt elkezdődött, de csak az I. világháború bekövetkeztével fejeződött be. A bortermelés a korábbi 40%-ára esett vissza. (Az Anna Malom századforduló-környékén kezdődő új korszaka, a malátafeldolgozás a bort kiváltó sörfőzés fellendülésének köszönhető. Kissé ironikus, de a lisztpiac összeomlása jó eséllyel azért nem temette maga alá ezt a kisebb üzemet, mert „kisegítette” a filoxéra, ami a szőlőhegy gazdáit, az itteni bortermelést és a velencei pezsgőgyártást tönkretette.)

1878: Nagyszámú törvény született a jövedéki termékekről (szesz, cukor) , az osztrák-magyar vámszövetségről, továbbá az osztrák-magyar bankról.

1879: Németország véget vetett a liberális vámpolitikának és védővámot vetett ki –többek között- a gabonára. Példáját számos állam követte, ez idővel kiszorította Európa nagy részéből a magyar gabonát. (Válaszul a Monarchia 1882-ben vezetett be hasonlót, aztán 1887-ben a Monarchia tovább nehezítette az agrárimportot.)

1880: Jelentős késéssel törvénybe iktatták az erdélyi birtokrendezési törvényt.

Ez volt az az időszak, amikor működni kezdett a kapitalista gazdálkodás első, jócskán finomításra szoruló keretrendszere Magyarországon. Volt már földkataszter, földhitelintézet. Bár a tőkeellátottságon még sok javítani való volt (a hitelügyletek jelentős hányada továbbra is váltóügylet volt), de létezett már a bankrendszer csírája. Működött a tőzsde, elsősorban árutőzsde.

vasutvonalak hossza

A Magyarországon működő vasútvonalak hossza 1850-1875 között

 

Szépen fejlődött a vasúthálózat mind a fővonalak, mind a szárnyvonalak tekintetében. Huszonöt év alatt megharmincszorozódott a vonalak együttes hossza. Sajnos, továbbra is igen elmaradott volt –és maradt- a közúthálózat. Bár 1850-1890 között 26 000 km megyei és városi út épült, ez a töredéke volt a szükségesnek. Mindez felértékelte a termelőüzemek vasúthoz vett közelségét. Velence a Déli Vasút mentén nagyon jó helyzetbe került egy időre. A szegényes kapcsolódó úthálózat miatt azonban ezt az előnyt nehéz lehetett kiaknázni.

 

Na jó, de hol van itt a malomipar?

 

A mezőgazdasági konjunktúra révén a gabona iránt –egyelőre- korlátlan volt a kereslet. Más volt a helyzet a malmokkal. A nemzetközi verseny kikényszerítette a technológiai fejlesztést. Összevethető évsoros adatokat tartalmazó malomipari statisztikára 1885-ig kellett várni. Mégis sokat elárul a Magyarországon működő malmok darabszáma.

malomszam

A Magyarországon működő, különböző malomtípusok darabszáma 1863-1906. között (forrás: Dr Halkovics László: A magyar malomipari statisztika története 1850-1950 Stat Szemle 1997 8-9. sz)

 

A grafikonon jól látható, hogy a gőzmalmok gyorsan versenyképtelenné tették a szárazmalmokat, majd a vizimalmokat, végül a szélmalmokat is.

Ez a verseny azonban a nemzetközi színtéren is folyt. 1865-ben befejeződött az Amerikai polgárháború (1861-65). A Egyesült Államok feldolgozóipara szűk 10 alatt újraszerveződött. 1871-re befejeződtek a nagy nyugat-európai háborúk. 1878-ra az orosz-török háború is befejeződött. 1873-ban tőzsdekrach hűtötte le a térség befektetési lázát. A nemzetközi kereskedelemben terjedt a piacvédelem, a magyar termékekkel szemben (is) védővámokat vezettek be az európai piacon. Ugyanekkor nagy tömegben és/ vagy megfelelő vagy kimondottan jó minőségű termékkel megjelent az erősebb konkurencia. A magához térő orosz gazdaság a szerényebb minőségű áru nagy tömegével, az amerikai, kiváló minőségű és feldolgozottságú termék pedig a minőségi termékek oldalán kezdte el szorítani a viszonylag kicsiny magyar malomipar termékeit.

A folyamat lassú volt, de egyirányú. 1880-ra a magyar malomipar túljutott legdinamikusabb korszakán.

***

 

A lassú hanyatlás kora (1881-től a századfordulóig és tovább)

 

A magyar gabona még jól eladható volt mind a birodalom területén, és csökkenő mértékben eladható maradt a magasabb feldolgozottságú termékekkel szemben egyébként védekező szomszédoknál.

A visszaesés elsősorban a nemzetközi versenynek jobban kitett budapesti óriásmalmokat érintette, de mindazokat sújtotta, akik termékeiket a Monarchián túl is el próbálták adni.

A nagymalmok a nemzetközi lisztdömpingre a feldolgozott mennyiség növelésével és a költségek alacsonyan tartásával igyekeztek reagálni, aminek további lisztár és nyereség-visszaesés lett a következménye, így érintettje volt a velencei Anna Malom is.

A malmokban a feldolgozott gabona mennyisége nem csökkent, csak a munka jövedelmezősége. (A budapesti nagymalmok tőkearányos nyeresége az 1874-es 30%-ról 1886-ra stabilan 15 % alá csökkent- forrás: Klement, 2011.) Ez először a rosszabb hatékonyságú malmokat, végül- az 1920-as évekre- a teljes malomipart maga alá temette.

***

Mint az a következő bejegyzésben olvasható, a velencei Anna Gőzmalom hőskorát meghatározó David Kuhner már 1885-ben, viszonylag korán elhunyt. Vélhetően az ebből fakadó kényszerű és tervezetlen átmenetnek köszönhető, hogy a piaci alkalmazkodás- az akkoriban gyakori részleges átállás a malátafeldolgozásra- tíz évvel később kezdődött az üzemben a célszerűnél.

A következő bejegyzésben azokat a vállalkozókat, családokat írjuk le, akik ebben a kusza, változékony helyzetben, a sokszor kedvezőtlen körülmények ellenére a javukra tudták fordítani az Anna Malom javait és 1896-ig működtették az üzemet.

 

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Károly János (velencei) történetírása

Fényes Elek velencei fejtörője 1865-ből

A Velencei Anna Gőzmalom története I: Bevezetés-beharangozó-féle

A Velencei Anna Gőzmalom története II: A “Balassa-korszak” (1853-1866.)

Gondolatok az Anna Gőzmalom képeiről

Források:

-Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján (Holnap, 2010.)

-Estók,-Fehér-Gunst- Varga: Agrárvilág Magyarországon (Argumentum, 2008.)

-Dr Heinrich Ditz: A magyar mezőgazdaság (1867.)

A magyar vasút története – (BME)

Dr Ambrus Kálmán: Útpályaszerkezetek fejlődéstörténete (BME 2012.)

– Dr Halkovics László: A magyar malomipari statisztika története 1850-1950 Stat Szemle 1997 8-9. sz

-Dr Jekelfalussy József: Magyarország malomipara az 1885. év elején (Athenaeum 1885.)

– Magyarország története a 19. században (szerk: Gergely András, Osiris, 2005.)

– A magyar élelmiszeripar története (szerk: Kirsch- Szabó-Tóth-Zsiga, Mezőgazdasági, 1986.)

– Klement Judit: Válság egy húzóágazatban-a 19. század példája (Szombathely, 2011.)



Kategóriák:Adatok, Falusi épületek, Gazdaság, Habsburg Birodalom, Statisztika, Velence, Velencei tó, XIX. század

Címkék:, , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: