A Velencei Anna Gőzmalom története V : Maláta és ágyú (1896-1919)

szerzők: Felletár Zsolt, Fehér Árpád, Kupi László

(Kárpáti Miklós és Galambos Györgyné információi alapján az utolsó módosítás dátuma: 2015.08.06.)

1896-tal végképp befejeződött a malom dicsőséges, „lisztes” korszaka, és valami újabb kezdődött: a liszté és malátáé. Erről, és az I. világháború viszontagságairól szól ez a bejegyzés. Az 1896-os Központi Értesítő az alábbi bejegyzést közölte: „Sz-fehérvári törvényszék: 1896. jan.30. 778. sz. 243/1. Velenczei Anna Gőzmalom Stern Velenczeer Anna Dampfmühle Stern Főtelep Kis-Velencze tul: Stern Arthur, Kis-velenczei lakos, malomiparos” A malom történetével kapcsolatban Stern Arthur neve 1887. márciusától került elő első alkalommal. Ekkor a cégvezetők között jelent meg. A Kuhner-Back-Bloch –klánnal való kapcsolata azonban ennél régebbi keletű. David Kuhner, a malom első iparos tulajdonosa ugyanis a nagybátyja volt, de az sem kizárt, hogy a családi kapcsolatok egy generációval korábbiak. Erről bővebben ITT olvashatsz.

a halozat

A malom családi-tulajdonosi hálózata (Nagyításért kattints a képre!)

+ 1896-ban David Kuhner már bő 10 éve halott volt. A malomipar legszebb időszaka elmúlt, a minőségi lisztet termelő, ám kisebb kapacitású, illetve jórészt exportból élő, kartellekben védelmet nem szerző kismalmok többsége nagyon megérezte a nemzetközi kereslet visszaesését.

1908

Az 1908-as címtár-kiadvány Anna malmot is tartalmazó oldala

Ha a korábban hivatkozott (1891-ben, Bosányi által közölt) 1884-es adatokat és az 1908-as címtárban közölteket egybevetjük, az a legfontosabb adat, miszerint az 1884-es, évi 58 219 métermázsás termelésről (a szintén közölt, átlagosan évi 300 munkanapra vetítve ez napi 187, 8 métermázsa/nap) 1908-ra 60 métermázsa/nap-ra csökkent a liszttermelés a malomban. A liszttermelés tehát harmadolódott. (Az adat persze, félrevezető, mert nem szerepel benne az új profilként előállított maláta mennyisége-de erről később lesz szó.) Stern kihívása az volt, hogy a kifulladó lisztexport helyébe más, jövedelmező munkát találjon a kissé már koros malomnak. Az egyik kézenfekvő megoldás az árpa feldolgozása, a malátakészítés volt. Miről is van szó? A filoxéra a hazai szőlők legalább harmadát kipusztította. A bor ára jelentősen megemelkedett. Ez Magyarországon és külföldön utat nyitott a nagyüzemi sörfőzésnek.

sör

A Magyar Királyságban (beleértve a déli területeket is) készített sör mennyisége 1880-1907 között (forrás: Magyar Kir. Stat. évkönyvek)

Szűk 30 év alatt a hazai (nemzetközi viszonylatban drága, jobbára exportképtelen) sörtermelés ötszörösére nőtt. A sörfőzés fellendülése az egyik alapanyag, a maláta gyártásának növekvő igényét is magával hozta. Valószínű, hogy ez az idény nem volt óriási, mert az 1880-1907 közötti időszakban a hazai árpatermés stagnált, enyhén csökkent. Arra azonban jó lehetett, hogy a könnyen átalakítható eszközparkú kisebb malmok egy részének biztonságot nyújtson. A hazai sörrel szemben a maláta tartósan jó exportcikknek bizonyult. A háborúk viharait leszámítva megbízható jövedelmet adott. Háborúk idején pedig a pótkávé és tápszergyártás segítette ki előállítóit a gazdasági gondokból. A legjelentősebb malátagyártó kapacitást a hol „Kőbányai Malátagyárnak”, hol „Export Magyar Malátagyárnak”, hol „Deusch –féle Kőbányai Malátagyár”-nak nevezett cég építette ki. (Neki is jut még szerep az Anna Malom kapcsán.) Stern ezt a gazdasági lehetőséget lovagolta meg 1900-ban. 1900. február 8-án cégének nevét „Velenczei Anna gőzmalom és malátagyár Stern”-re változtatta[1]. Ha az üzletmenetre nem is, Stern életére biztosan hatással volt nevének 1901-es magyarosítása. A Budapesti Hírlap 1901. feb.21-i száma adta hírül, hogy vezetéknevét Szávozd-ra változtatta. Ennek megfelelően június 3-án cége nevét is „Velenczei Anna gőzmalom és malátagyár Szávozd”-ra módosította. Az utolsó üzleti hír Szávozd Artur és Kisvelence viszonylatában 1906-os. 1906. szeptember 1-ével jelentette be cége megszűnését. Innentől neve családi események és budapesti ingatlanügyek kapcsán került elő a sajtóban.

1906

Az 1906-os megszűnést bejelentő közlönycikk

***

Ha Szávozd velencei pályafutásának vége lett is, a malomnak egyáltalán nem. Mielőtt azonban a következő fordulat(ok)ra térünk, rövid kitérőt teszünk a malom korabeli ábrázolásai területére. Az időszak sajátja a képeslapok megjelenése a mindennapokban. Erről sokan sokfélét írtak már, ezért e bejegyzésben kizárólag a malom kapcsán érintem. Az Anna Malom eddig fellelt és biztosan azonosítható dátumú legelső képi ábrázolása 1900-as. (A témáról bővebben Kárpáti Miklós írt.) A képeslap montázsában három kis kép is a malommal foglalkozott.

1900

Az 1900-as képeslap (forrás: Magyar Képeslap Katalógus)

Egy 1904-es másik, szintén montázstechnikás képeslap egyik képe mutatja a malom épületeinek egy részét. (A két képeslap központi malomteret ábrázoló kép-részlete szemre megtévesztésig hasonló vagy ugyanaz. A fotós pozíciója teljesen azonos, az biztos.)

1904_1

Az 1904-es képeslap (forrás: Magyar Képeslap Katalógus)

Károly János 1904-ben publikált fotója vélhetően 1900-1904 közötti képet mutat a malom víz felőli oldaláról.

1904 KJ KM

A Károly János-féle fotó- (a sajátomnál elfogadható(bb) minőségű képért köszönet Kárpáti Miklósnak és könyvtáros ismerőseinek!)

Az öregecske malom Kisvelence egyik nevezetessége volt. Ha sűrűn nem is, de időről időre felbukkannak képi ábrázolásai a továbbiakban.

***

A malom története -kissé meglepő módon-innentől nehezebben követhető. Ami biztos: Stern/Szávozd cége 1906-ban megszűnt és legkésőbb 1912. szeptemberében már Deutsch Arthur, a „Deutsch Zsigmond fiai” cég akkori vezetőjének tulajdonában volt a malom. Ezzel kapcsolatban a MOL által őrzött anyagok között bukkantunk (nagyon!) szerény támpontra. 1934-ben Deutsch Arthur egy jelentősebb fejlesztéséhez meg akarta nyerni a fővárosi önkormányzatot támogatóként. A lobbizás egyik elemeként 5 oldalas cégtörténetet írt, mely fennmaradt. Ebben sajnos, általánosságban írt a szerző a kisvelencei malomról.

deutsch 1934

Az 1934-es vállalattörténet Anna Malmot említő részlete

Egyelőre – teljes körben még – bizonyítatlan feltevésünk szerint a malmot Deutsch Arthur 1906-ban vásárolta meg Stern/Szávozd-tól azzal az üzleti céllal, hogy saját cége átmeneti malátatermelési kapacitáshiányát a maloméval pótolja ki. Később, a kőbányai üzem kapacitásainak kiépülésével és a világháborús kereslet-csökkenéssel a kisméretű kisvelencei üzem súlytalanná vált Deutschék szempontjából.

Deutsch fejléc

A Deutsch-cég számlafeje

Tény viszont, hogy az 1912-es telefonkönyvben (miként 1913-ban is) a malom és a „Deutsch Zsigmond fiai” szerepeltek.

1912

Az 1912-es telefonkönyv ide vonatkozó része

***

Aztán jött a háború. Kupi László 2004-es könyvében ezt írta: „Az I. Világháború előtt már nem gyárként, hanem honvédségi létesítményként, a 44-es lovas tüzérezred kiegészítő parancsnokságának laktanyájaként hasznosították az épületet és a hozzátartozó létesítményeket. Itt állomásozott 3-400 fő katona. Egyik jelentősebb parancsnoka Röck Rudolf ezredes volt. A Tanácsköztársaság idején Kisvelencén, a laktanyában állomásozó alakulat a Fejér-Tolnai vörös tüzérezred nevet viselte. A Fejér-Tolnai vörös tüzérezred, a 10. tüzérezred lovasosztály dandárpóttestének parancsnoksága alá tartozott.” A források feltáratlansága miatt a következők bizonyosak: A malom –valószínűleg a háború okozta exportkiesés következtében is- funkcióját vesztette. Ha nem korábban, akkorra, jól jöhetett, ha a hadsereg bérbe vette az épületeket. Tény, hogy ennek egyelőre sem a Hadtörténeti Levéltárban, sem a megyei levéltárban, sem a helyőrségi múzeum szakemberének emlékezetében nincs nyoma. Amink van, mindössze egy képeslap, amiről azt lehet sejteni, hogy legkésőbb 1916-ban készülhetett és a malomban állomásozó katonákat ábrázol Ferenc József születésnapján.

Kisvelence laktanya

A háborús képeslap

A fentiek miatt inkább csak vélelem, hogy a Székesfehérváron állomásozó valamely (tüzér?) hadegység ideiglenes kiképzőbázisa lehetett a malom akkoriban.

2015.08.06. Kárpáti Miklós hívta fel a figyelmem a Velencei Helytörténeti Egyesület májusban szervezett, világháborúkról szóló kiállítására, melyben feltűnt egy eddig számunkra ismeretlen fotó, feltehetően ugyanerről a dísszemléről. Egyesületünk elnöke ma rendelkezésemre bocsátotta a képet.

A képeslapon, az előző kép párján, menetelő katonák láthatók a korábban, a virágzó korszakot leíró kis térkép 2259/2 és 2266 helyrajzi számai között díszelegve. Háttérben a 2259/2-es hrsz-ű ház. A 2266-os épületet a kép szerint kerítés vette körül. Egyelőre nem világos a kép jobb felső sarkában magasodó érdekes kémény funkciója.

Új Scan-20150428122025-00001

***

… És jött az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság. A valószínűleg jelentéktelen kis kiképzőlaktanyából ismét kiképzőlaktanya, illetve 1919 tavaszától a Fejér Tolnai vörös tüzérezred (hivatalosabban: a 17. Fejér Tolnai Tüzérezred) ideiglenes parancsnokságának központja lett. Az időszakról Farkas Gábor, a közelmúlt levéltárosa így írt: „… Az 1918 őszén, 1919 elején a Kisvelencén állomásozó katonai alakulat- a helyi megítélés szerint- kommunista vezetés alatt állt, a katonák bolsevik eszméket követtek. A hatóság attól tartott, hogy kommunista felkelés esetén az alakulat a fegyveres mozgalom támasza lesz. A népi mozgalom erejét jelzi az a tény, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után, szinte elsőként a megyében, március 23-án forradalmi direktórium alakult… … A Kisvelencén állomásozó Fejér-Tolnai tüzérezred katonái részt vettek a Velencén és Kápolnásnyéken tartott május elsejei ünnepségeken. Kisvelencén volt a 10. tüzérezred[2] lovasosztálya dandárpóttestének parancsnoksága, mely egyben kiképzési bázis volt.[3]

1919 pecsét

A tüzérezred vétpecsétje

A Hadtörténeti Levéltár tanácsköztársasági gyűjteménye kis doboznyi emléket őriz az ezredről. Ebből a legkorábbi dokumentum 1919.május 13-i. Ez egy ruházati felszerelés-nyugta, mely 17 vöröskatona szerény felszerelését tartalmazza. Az 1919. május 26-án kiadott hadrend szerint az ezred vezetője Szokolay Kálmán őrnagy volt 1919. június 11-ig. Segédje Turcsányi főhadnagy. Utódja nevét a 101-es (udvardi településen született, június 11-i) hadparancs nem adta meg. A további dokumentumok szerint az alakulatot főleg Székesfehérváron és Budapesten verbuválták.

19 07 17

velencei pecsét, csongrádi esemény

Az alakulat zöme biztosan nagyon rövid időt állomásozhatott Velencén. Bár az ezredpecsét még július végén is Velencét adja meg helyként, az alakulat az aláírásokon utoljára június 9-én jelöli meg Kisvelencét a dátum előtt. (Nem volt idő új pecsétet készíttetni.) Utána Udvardi,Losonc, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Miskolc és más, kisebb települések neve jelzi a többnyire ütegekre széttagolt katonai egység mozgását. Fennmaradt az alakulat névjegyzéke, mely 135 nevet rögzít. Aki kíváncsi rá, itt találja.

***

1919. forró nyara után ismét szünet következett a malommal kapcsolatos adatokban. Legkésőbb egy évtized múlva aztán ismerős név és ismerős funkció került az öreg malomhoz. Az Anna Malom ezen utolsó korszakáról szól az utolsó bejegyzés a sorozatban.

Kapcsolódó bejegyzések:

Károly János (velencei) történetírása

Fényes Elek velencei fejtörője 1865-ből

A Velencei Anna Gőzmalom története I: Bevezetés-beharangozó-féle

A Velencei Anna Gőzmalom története II: A “Balassa-korszak” (1853-1866.)

Gondolatok az Anna Gőzmalom képeiről

A velencei Anna Gőzmalom története III: A malomipar gazdasági és politikai környezete az 1850-1900 közötti időszakban

A velencei Anna Gőzmalom története IV A malom virágzó korszaka (1866-1896)

Források:

  • A magyar gőz –és műmalmok, cukorgyárak, szesz és sörfőzdék címtára Bp 1908.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv 1887-1910 közötti évfolyamai (digitalia)
  • Arcanum Tudásbázis
  • Kupi László: Város volt, város lett-Velence-a könyv digitális változata (2004)
  • Károly János: Fejér vármegye története V. kötet (Székesfehérvár, 1904.)
  • Magyar Országos Levéltár (MOL) (Lángliliom utca) A Deutsch –féle Kőbányai Malátagyár RT anyagai Z 756-761 fond
  • Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából (Alba Regia, 2002.)
  • Hadtörténeti Levéltár Tanácsköztársasági gyűjteménye

[1] Központi Értesítő 1900.02.08./ 14. szám

[2] Nem elütés, így írta.

[3] Farkas hivatkozása: Főispáni, alispáni, főszolgabírói, intézőbizottsági irattár. A vármegye vezető tisztségviselőinek jelentései 1914-1919. Megjegyzés: a megyei levéltárban nem találtam ezeket a forrásokat. (FÁ.-2014.)



Kategóriák:1900-1919, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Gazdaság, I. Világháború, képek, Velence, XIX. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: