Szerzők: Felletár Zsolt, Fehér Árpád, Kupi László

Kárpáti Miklós 2015.októberi kiegészítéseivel

A bejegyzés az Anna Malom 1866-1896. közötti időszakát ismerteti a ma rendelkezésre álló információk alapján.

1866-ban báró Balassa Antal eladta a malmot Kuhner Dávidnak. Az adásvétel dokumentumai részben másolatban fennmaradtak, részben pedig Kuhner Dávid örökösödési eljárásának fennmaradt anyagaiból ismertek. Körülményeit a korábbiakban már ismertettük.

A Kuhner által 1866-ban vásárolt birtok területe nem volt nagy. Összesen 24 részben 18,1 kataszteri holdas területről volt szó. Mint azt a korábbi bejegyzésben már írtuk, inkább a gőzmalom léte és elhelyezkedése lehetett csábító. Báró Balassa birtoka ugyanis jórészt a Déli Vasút tőszomszédságában terült el.

Az egyes birtokelemek (a hagyatéki lista alapján): A táblázatban kiemeltük a malom tényleges környezetébe tartozó részeket, az udvar, a malmot kiszolgáló közlekedési létesítmények, ismeretlen funkciójú egyéb épületek területét.

(Akkoriban 1 adóforint 100 adókoronának felelt meg.)

A hagyatéklista egyik érdekessége a jobb felső sarokban olvasható vízvezetési szolgalom. A hivatkozott helyrajzi számok (1413: Meszlenyek, 1414-15: Velencei Közbirtokosság), a tó dél-keleti részén találhatók, a malommal szomszédos területeken.

A szolgalmak megemlítése a hagyatéki listában

Írott nyomát még nem találtuk, viszont Nagy Károly megemlékezett a ’70-es évekbeli vízrendezés azon tapasztalatáról, hogy a kotrás során, távol a parttól cölöpgyűrűt találtak. A falusi szájhagyomány szerint a nagy vízigényű malom a szükségletét a tóból szivattyúzta ki olyan módon, hogy mélyen a mederben kutat ástak. Azt cölöpölték körbe, és e kútból nyerték a vizet alacsony vízállás idején is. A szolgalmi jogok feltüntetése közvetve ezt erősíti meg.

A birtok után összesen 45 adóforintot kellett fizetni -egyenesadó formájában. A malom (más formában adózó) jövedelme azonban nagyságrendileg nagyobb összegű lehetett. Erre utal, hogy Kuhner legkevesebb 1 601 adóforintot adózott [1]a velencei vagyona és jövedelmei alapján haláláig.

A malom vitathatatlanul jól jövedelmezhetett, dacára az előző bejegyzésben írt, erős időjárás-függőségnek, a fokozatosan avuló technológiának.

A malomról 1858 és 1890 közöttről nem maradt fenn műszaki információ vagy képanyag. Az itt leírtak részben közvetett információk, részben jogi dokumentumok.

A malom leírása:

A malom közvetlen területe zavarbaejtően kicsi, 565 négyszögöl, kb 2 034 négyzetméter volt. Ha azonban kellő óvatossággal egybevetjük a terület 1936-os kataszteri térképét a hagyatéki listával, a képet kissé árnyalni lehet.

A malomterület térképe 1936-ból. A térképen bejelöltük a hagyatéki táblázat sorszámainak megfelelő részeket

A rajz alapján látható, hogy a földhivatali besorolástól függetlenül a tágabban értelmezett malom területe 7,5 kataszteri hold volt.

A malomterület központi épülete a 18. sorszámmal jelölt malomépület a 2268-as helyrajzi számon. Az épülethez-eddig tisztázatlan időpontban készült- keskeny nyomtávú vasút vitt az eredeti velencei vasútállomástól a 20/21/23/24-es számokkal jelölt területeken keresztül.

A vasútvonal mellett a malmi közlekedés másik vonala a mai Régiposta-út volt, ami hajlatai révén keletről és északról is határolta a malom területét. (A képen részben „Gárdonyi” út néven látszik.)

A malomterület egyik legimpozánsabb pontja a képen narancssárga négyzettel jelölt átjáró volt, nagyjából a mai I.-es utca vonalában. Az 1904-es fotográfián bal oldalon látszik a 2259-es helyrajzi szám épülete, a jobb oldal előterében a 2268-as helyrajzi szám malomépülete, valamint további két-kétszintű épület, feltehetően raktárépületek.

A malomtér 1904-es fotója

A malomtér pár évvel később, az I. világháborúban -laktanyaként. Balról ismét a 2259-es helyrajzi szám épülete, a katonák háta mögött pedig a két korábban említett raktárépület mögöttük pedig egy harmadik is látszik.

Az 1927-es, a szerzők által kissé „átrajzolt” első légifotó a környékről. 18-as számmal a malom főépülete látszik. A 17-es szám a 2267-es épületet jelöli. A 15-ös szám a 2265-ös hrsz épülete. A kérdőjeles épületek az 1936-os kataszteri térképen nem látható, ám a világháborús képeslapon és az 1927-es légifotón egyértelműen azonosítható, valószínűleg raktár-funkciójú építmények.

A malomépület –legalábbis 1904-ben- négyszintű volt.[2] A malomépület magasságának műszaki jelentősége volt. A korszak műmalmai ugyanis a gravitáció erejét használták ki. A soklépéses, őrlésből és szitálások sorozatából összeálló műveletsorhoz megfelelő belmagasság kellett. A négy szint nélkül nem lehetett volna elegendően finom és sokféle lisztet előállítani.

A malomról az első hiteles, műszaki információkat tartalmazó információ 1891-es. Bosányi Endre: „A Malomipar szerepe és jelentősége közgazdaságunkban”-kötete. Ebben a műben Bosányi néhány kulcsadatot adott meg a vezető magyar malmokról. A tanulmány 12 vezető budapesti és 33 vidéki malmot ismertetett.

Bosányi munkájának 86-87. oldala. A vidékiek között a 31.a velencei malom (Nagyításért kattints a képre!)

Bosányi 1891-es adatai szerint a malmot 1859-ben alapították (majdnem rendben van), 24 óra alatt 400 métermázsát tudott őrölni (elvben). Évi átlagban 310 munkanapot dolgozott[3], ami kb 37 % időkihasználtság. Az éves elméleti őrlőképessége 124.000 métermázsa volt, amiből 1884-ben 58.219 métermázsát tudott hasznosítani. (46% technológiai kihasználtság). 1884-ben négy őrlőkővel és 10 hengerszékkel dolgozott. 1884-ben 40 (állandó) munkással dolgozott. A malmot gőzmotor szolgálta ki, de a világítást (1891-ben) már villamos eszköz adta.

Ehhez ad kiegészítést a megyei levéltár jegyzetgyűjteménye. Az 1892-es Tanácsi Iratokra hivatkozó jegyzet 117 főnyi Anna malmi munkásszemélyzetre hivatkozott, közte lisztmérőkre, ácsokra, asztalosokra, hengertakarítókra (?), kenőkre, felöntőkre, kővágókra, segédmunkások, kovácsok, szíjgyártók, raktári munkások, lakatosok, szénhordók,fűtők,szolgák, éjjeliőrök, inasok, felvigyázók, létszámára, stb.[4]

A malomipar dicsőséges korszakának vége felé tehát az állandó munkások száma 40, a változó (heti bérű) munkáslétszámmal együtt 120 fő körül alakulhatott a létszám az üzemben a napszámosok nélkül.

Ha ezeket az adatokat a Bosányi-féle oldalakon olvasható többivel vetjük egybe, a következő megállapításokat tehetjük:

A malom a vezető malmok között a korai alapításúak közé tartozott. Őrlőkapacitás és annak kihasználtsága szempontjából az 1880-as évekre a mezőny alsó régiójában mozgott. Harminc év alatt a technológia részben elavult, és a gazdasági környezet változása miatt versenyfeltételei sokat romlottak. Mindenesetre működött!

Export:

A Központi Értesítő néhány 1890-1892 közötti pár adata támpontot ad az Anna Malom Monarchián kívüli piacáról és annak volumenéről:

• KÉ 1890.02.27./18. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból (kg):
  • István Gőzmalom Debrecen: 25 ezer (Rouen), 60960 (Glasgow)
  • Anna gőzmalom Kis-Velencén: 50 ezer (Rouen) 10160 (Glasgow)
  • Neuman testvérek Aradon: 10 ezer (Rouen)
  • Bauer J. fiai Vásárhelyen: 20320 (Glasgow)
  • Back B. fiai Szegeden: –
  • Pannónia gőzmalom Temesvár: 30 ezer (Rouen)
  • Az összes pesti fel van sorolva…

• KÉ 1890.05.11./40. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból:
  • Back Bernát fiai: 210 ezer (Rouen)
  • Neuman testvérek Aradon: 10200 (London)
  • Bauer Jakab és Fiai Vásárhelyen: –
  • Ligeti Szegeden: 30 ezer (Rouen)
  • István gőzmalom Debrecen: 90 ezer (Rouen), 50800 (London), 30400 (Liverpool)
  • Anna Kis-Velencén: 80.000 (Rouen)
  • Összesen/Rouen-ba: 1.510.000

• KÉ 1890.06.22./53. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból:
  • Back B. fiai: 40640 (Liverpool)
  • Neuman testvérek Arad: 10200 (Liverpool), 61.200 (Glasgow)
  • Bauer J. és fiai Vásárhely: 20320 (Glasgow)
  • Anna Kis-Velencén: 40640 (Glasgow)
  • István gőzmalom Debrecen: 30480 (Liverpool), 284480 (Glasgow)

• KÉ 1890.07.24./63. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból:
  • Back B. fiai: 50 ezer (Rouen),
  • Neuman testvérek Arad: 10200 (London), 30600 (Liverpool)
  • Anna Kis-Velencén: 30 ezer (Rouen)
  • István gőzmalom Debrecen: 50800 (London) 111760 (Liverpool), 71120 (Glaskow)

• KÉ 1890.12.28./108. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból:
  • Back B. fiai: 156200 (Rouen), 10160 (Glasgow)
  • Neuman testvérek Arad: 20 ezer (Rouen) 132600 (Glasgow)
  • István gőzmalom Debrecen: 10160 (London), 10160 (Liverpool), 477520 (Glaskow);
  • Anna gőzmalom: 20.320 (Glasgow

• KÉ 1891.09.13/77. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból Nyugat-Európába és Brazíliába július hóban összesen:
  • Back Bernát fiai: 90.000
  • Neuman testvérek Arad: 50.400
  • Pannónia Temesváron: 30.000
  • Anna Kisvelencén: 50.800
  • István Gőzmalom Debrecen: 50800 (nem elírás)
  • ….. (Első budapesti, Pest hengermalom, Gizella, Concordia, Victoria, Erzsébet, Lujza, Pannonia, Egyesült, Pesti molnárok és sütők, Haggenmacher H., Bloch József, Lobmayer, Bloch Albert, és még 5 vidéki)
  • Mindösszesen: 2.620.570

• KÉ 1891.09.13/77. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból:
  • Back Bernát fiai: 124 ezer (Rouen)
  • Neuman testvérek Arad: 10200 (London)
  • Anna Kisvelencén: 50.800 (Glasgow)
  • István Gőzmalom Debrecen: 100 ezer (Rouen)

• KÉ 1891.12.28./108. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból:
  • Back B. fiai: 156200 (Rouen), 10160 (Glasgow),
  • Neuman testvérek Arad: 20 ezer (Routen), 132600 (Glasgow),
  • István gőzmalom Debrecen: 10160 (London), 10160 (Liverpool), 477520 (Glaskow)
  • Bauer J. és fiai Vásárhelyen: –
  • Anna gőzmalom: 20.320 (Glasgow)

• KÉ 1892.08.11/65. szám: Egyes cégek lisztkivitele az „Adria” hajóin Fiuméból Nyugat-Európába és Brazíliába 1892. június összesen:
  • Back Bernát fiai: 71120
  • Neuman testvérek Arad: 40800
  • István Gőzmalom Debrecen: nincs feltűntetve
  • Velencei Anna: 98.000
  • ….. (Első budapesti, Pest hengermalom, Gizella, Concordia, Victoria, Erzsébet, Lujza, Pannonia, Egyesült, Pesti molnárok és sütők, Haggenmacher H., Bloch József, Lobmayer J. T., és még 5 vidéki)
  • Mindösszesen: 3.435.860

A kimutatásból olvasható, hogy az 5 800 tonna körüli éves termelés töredékét, 100-170 tonna/ év lisztet sikerült a malomnak exportálnia a vizsgált három évben. Ha feltesszük is, hogy a felvásárlókon keresztül ennek többszöröse jutott a Monarchián túlra, akkor is biztosan állítható, hogy a malom meghatározó piaca – a többi, kisebb gőzmalomhoz hasonlatosan- a belpiac volt.

Az is látható, hogy az adott év  összesített exportja szempontjából Velence szerepe még inkább elhanyagolható volt.

Munkakörülmények:

Kárpáti Miklós kiegészítése:

” 1871-ben a megyei közgyűlés éves jelentést adott ki “Fejérmegye 1870-ben” címmel, amely a megye első és második alispánjának, főorvosának és iskolatanácsának részletes beszámolóját tartalmazta. Ez a jelentés a helytörténet iránt érdeklődőknek sok adattal és érdekességgel szolgálhat. A füzetet lapozgatva bukkantam rá a velencei gőzmalom munkásainak helyzetét összefoglaló néhány sorra, amelyet most megosztok az érdeklődőkkel.

„Másik munkástelep megyénk területén a velenczei „Anna gőzmalom”. E gyár 15 év óta áll fönn s azóta folytonosan 50 és 60 közt ingadozó számu munkás van benne elfoglalva, a kik leginkább a szomszédos Velencze, Gárdony és Nyék községbeli lakosok, napi 15 óra munka után családjukhoz térnek vissza. Napibérük 60 krtól 1 frtig, élelmükről maguknak kell gondoskodniok. Betegségük esetére a gyár tulajdonosa gondoskodik róluk gyógyszerrel és orvosi ápolással. E helyiségnek is van évidíjjal (60 frt) ellátott orvossa, a ki a gyárhelyiséget meglátogatni, és a betegeket ingyen gyógykezelni köteles. A munkások között nyáron át-minthogy a velenczei gőzmalom a tó partjára van helyezve-sokszor makacs váltólázak szoktak kifejlődni; az 1866-iki cholerajárvány alatt itt egyetlenegy kóreset sem mutatkozott, noha a szomszéd Nyék község az által nagyon meg volt látogatva.

Hogy e munkával valamely sajátlagos betegség lenne egybekötve: ez idáig nem észleltetett.”

Szintén Kárpáti Miklós fedezte fel egy kiadványban (A munkásmozgalom Fejér megyei története-1868-1918-Székesfehérvár, 1978., 25.oldal) az alábbi szövegrészt:

“A Kühner-féle közkereseti társaság kisvelencei Anna Gőzmalmában a munkakörülmények voltak nehezek. Mázsás zsákokat cipeltek a munkások egész nap, s amikor ezt szóvátették, a munkavezetők pénzbirsággal sújtották őket. 1892-ben a malomban 117 munkást alkalmaztak.”

A munkakörülmények veszélyesek voltak. A malomiparra jellemző volt a fokozott tűzveszélyesség, az u.n. „porrobbanás” kockázata. 1887. decemberében a malomban jelentős robbanás történt.

Munkásrizikó: Cikk a Népszava 1887. december 18-i számából

Pár nappal később, 1888: január 29-én a Népszava az alábbi írást tette közzé:

„ Kis-Velencze (Fehérmegyében) jan. 23. Mikor az itteni „Anna” gőzmalom felrobbant, nagy lármát csaptak a napilapok, sajnálták a szerencsétlenül járt hét munkást, kik közül egy a robbanás alkalmával nyomban meghalt, három még a fehérvári kórházban sinlődik és hárman égési sebeikből felgyógyultak, de a katasztrófa befejezése után napirendre tértek a lapok, a közvélemény, talán a büntető bíróság is, csak a munkásoknak maradt emlékezetükben és valószínűleg még igen sokáig, mert tudják azt is, hogy e malomban hogyan bántak velük általában.

A robbanás bűnös könnyelműség folytán történt. Sok éven keresztül az volt a szokás a malomban, hogy mikor a lisztet kieresztették a lisztes kamrába, nyomban be kellett menni a munkásoknak nyitott petróleum lámpával, hogy a lisztet összelapátolják. A liszttömegnek hirtelen lebocsátása által lisztpor képződik és az a por a szerencsétlenség alkalmával a nyitott lámpában tüzet fogott és felrobbantotta a malomnak egy terjedelmes részét, mely a szegény hét munkásra végzetessé vált.

A munkások többször figyelmeztették Berger igazgatót és Stangel főmolnárt, hogy baj lesz a nyitott lámpával a lisztpor közé menni, és kérték őket, hogy csukott lámpát vagy villamos lámpát csináltassanak[5], mint ez más malmokban van, de ők azzal utasították vissza a munkások jogos követelését, hogy eddig nem történt baj, ezután sem fog történni. Mikor azután a katasztrófa megtörtént, akkor elbocsátás terhe mellett megtiltották a munkásoknak a tényeket elmondani, és így bizony titokban maradt a tulajdonképpeni ok.

Ez alkalommal azonban még egyet-mást kell megismertetni e malom ügyeiből. A malomban ugyanis 60 krtól 1 frt-ig terjed a napikereset. Minden bérforintból 3 krt-t vonnak le a segélypénztár részére és ha valaki megbetegszik, akkor csupán orvost és gyógyszert kap, a segélypénzt a munkásoktól szedik össze és ha ezek adakoznak, akkor kap a beteg valamit, ha nem adnak, akkor nem kap, mert a segélypénztárban nincs pénz-így mondja az igazgató. Ha az út rossz, és ha valaki távolabb lakik a malomtól, akkor az orvos csak úgy látogatja meg a beteg munkást, ha kocsit állít neki, ellenkező esetben tönkre mehet a beteg munkás.

A birságolás is teljes virágzásban van, no meg az ütlegek is. Birságolnak 30 krtól 5 frtig és azt mondják, hogy a segélypénztár javára fogják le a büntetést. De hogy igaz-e, arról még egy munkás sem győződhetett meg, mert a segélypénztár ügykezelésébe nem folyhat be, annak könyveit, kimutatását nem láthatja, minden igazgatósági és főmolnári titok, a munkásoknak csak annyit mondanak, hogy nincs pénz a kasszában.

Még egy jellemző dolgot kell felemlítenem. Egy önérzetesebb munkás megsokallta a malomban meghonosított viszonyokat s egyszer-másszor felszokott szólalni mindazellen, a mi neki nem tetszik. Természetes, hogy nem szívesen látták az „urak”. Kezdték bírságolni, ő pedig azellen tiltakozott és felmondta a munkát. Holmija családjával együtt már a vasúton volt, mikoron onnan végleg eltávozott és az igazgató a vasútnál akarta lefoglalni a holmiját, mert a birságra még 40 krral tartozott. A munkás odadobta a 4 hatost és az igazgató mohón kapott utána.

Ilyen viszonyok uralkodnak a kisvelenczei gőzmalomban a munkások jóvoltára.

Z.”

Az eset semelyik vonatkozásában nem volt példátlan akkoriban. Részben a hasonlóknak köszönhető, hogy megszülettek az első munkavédelmi rendelkezések, vagy az 1891. évi XIV. tc. „Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről”. Ez kiszámíthatóbb keretek közé terelte a munkások betegsegélyezését a malomban is. A törvény alapján 1892-94-ben megszületett az új betegpénztári alapszabály az Anna Malomban. [6]

Az új betegsegélyező pénztári szabályzatot jóváhagyó közgyűlés aláírónak listája-részlet

Ekkoriban a malmot megbízott vezetők irányították a család laza felügyelete mellett-1896-ig. A kor munkaviszonyai alapján azonban ennek nem lehetett komoly jelentősége.

***

Vezetés, tulajdon:

A malom 1866-96 közötti időszakát a vezetés és tulajdonlás szempontjából három szakaszra lehet bontani. (E bejegyzésben már nem foglalkozunk újra a tulajdonosok nyakatekert rokonsági viszonyaival. Ezt az előző bejegyzésben lehet elolvasni.)

1866-1874: Az első az 1866-os adásvétel és Back Ernő 1874-es kiválása közötti nyolcéves időszak. A két tulajdonostárs – és sógor- közötti megállapodásról nem maradt fenn társasági szerződés, csak a cégjegyzék bejegyzései. E szerint a Budapest Fővárosi Levéltár mikrofilm-anyaga az alábbiakat rögzíti[7]:

„Velencei Anna gőzmalom Kuhner at Back”

• Tulajdonosok: Kuhner Dávid és Back Ernő pesti nagykereskedők, mindkettő cégjegyző
• A pesti társasági szerződés kelte: 1866.01.10.
• Bejegyzés a társas cégjegyzékbe: 1866.03.22., sorszáma: 464/1
• 1866.06.14. (464/2-es sorszám): fióktelep Pesten a Főút 19. sz. alatt
• 1866.12.20. (464/3-es sorszám): Pester Niederlage der Velenceer Anna Dampfmühle
• 1874.10.05 (464/4-es sorszám): jelen fióktelep cég töröltetik. Nincs több bejegyzés.

1866: június 29-én Kuhner és Back a Wiener Zeitungban tette közzé, hogy „A Velencei Anna Gőzmalom Kuhner & Back bejelentett fióküzletét Pest, Hód utca 13. szám alatt bejegyezték. A fióküzletet, akárcsak a fő-fióküzletet a két nyilvános üzlettárs Kuhner Dávid és Back Ernő jegyzi.”

A következő forrás 1872-es. Ebben a velencei elöljáróság bizonyítványt állított ki a tulajdonosok számára, miszerint a malom az ipartörvények szerint működött.

Az 1874-es hivatalos bizonyítvány

Idő közben Szegeden jelentős üzleti lehetőség nyílt meg Back Ernő előtt. Eladó lett az egyik jelentős gőzmalom, mely később (az 1891-es Bosányi-anyagban) a „Back Bernát fiai”-nevet viselte. A malom lényegesen nagyobb kapacitású volt, jobban megfelelhetett Backnak. Feltehetően ez vezetett a kiválásához.

Back történetét Felletár Zsolt hamarosan megjelenő kutatási anyagából lehet jobban megismerni. Backnak az Anna malommal való üzleti kapcsolata 1874-ben megszűnt.

1874-1878: A következő tulajdonosi kör Kuhner és dr Eduard Bloch- dr Bloch Ede- tulajdonosi időszaka. 1874-es társasági szerződésük fennmaradt, ebből pontos képet ad kettőjük viszonyáról:

A német nyelvű társasági szerződés szövege:

„Társasági Szerződés.

Miután Back úr az 1866. január 10-én társasági szerződéssel a Fejér Vármegyei Velencében lévő Velencei Anna Gőzmalom közös vállalat céljából megalapított és a Magyar Királyi Váltóbíróságnál bejegyzett „Velencei Anna Gőzmalom Kuhner & Back” cégből, illetve a „Velencei Anna Gőzmalom Kuhner & Back Pesti Fióküzletéből” kilépett, és ennek következtében az egész vállalat Kuhner Dávid úrra, a „Kuhner Illés Fia Pesten” cég vezetőjére szállt, így ő a fennálló megállapodás értelmében a jelenleg velencei lakos dr. Bloch Eduard urat az alábbi, mindkét fél által kölcsönösen megállapodott feltételekkel mint egyetlen társasági tagot felveszi a cégbe, illetve a fent körbeírt vállalatba: I. A Velencei Anna Gőzmalom cég neve ”Kuhner & Bloch” lesz, és mindkét szerződő fél jogosult lesz a céget jegyezni. II. A vállalat tőkéje a fent említett 1866. január 10-diki társasági szerződés alapján változatlan marad Back Ernő úrnak a társaságból való kilépése ellenére, akinek ettől kezdve semmilyen követelése sem lehet. A vállalat hasznából és veszteségeiből Kuhner urat 75 (hetvenöt) százalék illeti, dr. Bloch Eduárd urat 25 (huszonöt) százalék, ahogy ezt az ezekről vezetett és az elmúlt utolsó decemberben lezárandó üzleti könyvek alapján készített mérleg ki fogja mutatni. Ezen kívül dr. Bloch úr jogot élvez a díjmentes lakásra beleértve a világítást és a fűtést is. III. Dr. Bloch úr fel van mentve az üzemi tőkéhez való mindennemű hozzájárulástól, amely biztosításának egész terhe Kuhner Dávid üzlettársra hárul, aki a Kuhner Illés Fia Pesten Nagykereskedő Ház vezetőjének a minőségében átvállalja a felelősséget a Velencei Anna Gőzmalom, illetve a cége kötelezettségvállalásaiért. IV. E szerződés tartama 3 – azaz három – évre, mégpedig 18hetvenégy január 1-től 18hetvenhét január 1-ig meghosszabbodik. V. Ez a szerződés csak mindkét fél egyetértésével bontható fel, és a szerződő feleknek ennek lejárta előtt egy évvel nyilatkozniuk kell arról, hogy e szerződés érvényben maradjon-e a megállapított határidőn túl is, és mennyiben. Amennyiben erről nem nyilatkoznak, úgy e szerződés 18hetvenhat december 31-én lejár. VI. A „Velencei Anna Gőzmalom” céget a székesfehérvári Királyi Bíróságon, a leánycéget „Velencei Anna Gőzmalom Pesti Fióküzlete” néven a pesti Királyi Váltóbíróságnál jegyeztetik be a jelen társasági szerződéssel együtt. Az előzőt „Velencei Anna Gőzmalom” előnyomott bélyegzővel, az utóbbit „Velencei Anna Gőzmalom Pesti Fióküzlete” előnyomott bélyegzővel és minden egyes alkalommal ”Kuhner & Bloch” aláírással jegyzik. VII. Ha a szerződés tartama alatt, vagy a vállalat megszüntetése során a szerződő felek között vita keletkezne, úgy ezt az Árú- és Értéktőzsde Pesti Döntőbíróságának kell eldöntenie. Ennek bizonyságául az okiratnak egy a szerződő felek által saját kezűleg aláírt példányát a Királyi Bíróságnál letétbe helyezik. Pest, 1874. április 12. Kuhner Dávid sk., dr. Bloch Eduárd sk.”

Kuhner és Bloch 1874-es, cégbejegyzéshez beadott aláírásmintája

A cég 1878-ig működött az itt ismertetett formában. Akkor Kuhner (a kérelemben éppen Kühnerként) és Bloch kezdeményezte a székesfehérvári törvényszéknél a cég megszüntetését.

1878-tól haláláig Kuhner egyedül birtokolta és jegyezte a céget.

A Központi Értesítő 1878. január 27-i száma, mely hírül adta a cég tulajdonosváltozását és a malom új nevét.

Kuhner Dávid 1885-ös haláláig megint kevés információ jelent meg róla és a malomról. 1880-ban népiskolát alapított a gyár mellett. 1884-ben a Martonvásári Takarékpénztár RT igazgatósági tagja lett.

1885-1896: A harmadik szakasz a Kuhner halála és Stern Arthur tulajdonossá válása közötti időszak. Kuhnert 1885. szeptember 14-én temették el. Ehhez képest az új, „átmeneti” cég bejegyzése 1887. márciusában történt meg. Formája ezúttal közkereseti társaság lett „Velencei Anna Gőzmalom Kuhner”- „Velenceer Anna Dampfmühle Kuhner”-néven. Társasági szerződése nem maradt fenn, csak a cégjegyzék szövege. E szerint „Közkereseti társaság Keletkezett 1887. január 1-én. Beltagjai: Özv. Kuhner Dávidné szül. Back Hermina, Dr Zeissl Miksáné szül Kuhner Luiza bécsi és Kuffner Vilmosné szül. Kuhner Camilla oberdöblingi lakosok.

A társaság képviseletére, valamint az üzlet vezetésére csak két beltag együttesen, vagy két czégvezető együttesen van jogosítva.

A czégvezetés aképp történik, hogy a magyar vagy német czégszöveg előnyomása vagy előírása alá a beltagok közül kettő együttesen neveiket írják…”

Pár nappal később (1887. március 31.) az alábbi korrekció jelent meg a közlönyben:

„A czégjegyzést elrendelő végzésbe becsúszott tollhiba kiigazításaként bejegyeztetik, hogy a bejegyzett czégvezetők közül csak Berger Dávid Hermann és Stern Arthur írják a czég alá családi neveiket, Kuffner Vilmos pedig a czég alá mindig a W. Kuffner nevet írja.”

Berger Dávid (nevével a baleset kapcsán találkozhattál pár sorral fentebb) amolyan ügyvezető lehetett. Kuffner és Stern, mint rokonok, a hölgy beltagok helyetti ellenőrző funkciót láthatták el egészen Stern 1896. januári többségbe jutásáig.

Addig azonban még kilenc év telt el. Mint írtuk, fontos kilenc év volt ez a malomiparban. Ez alatt az idő alatt felgyorsult a malomszakma válsága. A szakma kartellek, „ellenséges felvásárlások”, kemény érdekképviseletek szervezésével, aktív politikai részvétellel reagált a piac fokozatos szűkülésére.

***

Bélavári Burchard Konrád főrendi házi tag, a legnagyobb hatalmú, budapesti malomegyesület elnöke, velencei birtokos, a majdani Hauszmann – Gschwindt kastély akkori ura, a századfordulón sűrűn látta az Anna Malmot a vasútállomáson leszállva,a hintója felé tartva. Az úton a hintó hosszasan kerülte az üzemet, mielőtt eltűnt a Beck kastély, majd a Nagyhíd felé. Mégis, sem ő, sem pedig lapjuk, a Magyar Molnár, az áttanulmányozott évfolyamok egyikében, egyetlen alkalommal sem tett említést az Anna Malom létéről, ahogy más, köréhez nem tartozó, kisebb vidéki cégről sem.

Burchard úri birtoka a malomtól legfeljebb két kilóméterre állt. Burchard, meg a pesti óriásmalom-tulajdonosok azonban sokkal messzebb voltak már a valamikor szebb napokat megélt velencei gőzmalomtól annál a két kilóméternél.

A malom jövője felől a maláta szaga áradt akkoriban. Erről szól a következő bejegyzés.

Kapcsolódó bejegyzések:

Károly János (velencei) történetírása

Fényes Elek velencei fejtörője 1865-ből

A Velencei Anna Gőzmalom története I: Bevezetés-beharangozó-féle

A Velencei Anna Gőzmalom története II: A “Balassa-korszak” (1853-1866.)

Gondolatok az Anna Gőzmalom képeiről

A velencei Anna Gőzmalom története III: A malomipar gazdasági és politikai környezete az 1850-1900 közötti időszakban

A velencei Anna Gőzmalom története IV: A malom tulajdonosi köre, családi hálója az „aranykorban” (1865-1895)

Források:

• A Fejér Megyei Levéltár belső jegyzetgyűjteménye a ’70-es évekből
• Bosányi Endre: „A Malomipar szerepe és jelentősége közgazdaságunkban” Pesti Könyvnyomda RT 1892.
• A Hadtörténeti Térképtár térkép és légifotógyűjteménye
• Magyar Múzeumi Képeslap Katalógus
• Klement Judit:Gőzmalmok a Duna partján (Holnap, 2010.)
• Arcanum Tudásbázis cikkei
• Felletár Zsolt osztrák sajtókutatásai
• A Budapest Fővárosi Levéltár cégnyilvántartása és kapcsolat archivuma

[1] 1874: 1827 Ft, 1875: 1684 Ft, 1876: 1727 Ft, 1877: 1902 Ft, 1878: 1922 Ft, 1882: 1601 Ft, 1883: 1617 Ft, 1885: 2052 Ft. A hiányzó adatok a megyei levéltárban nem maradtak fenn.

[2] A komolyabb műmalmok 4-5 szintesek voltak.

[3] Ezzel vigyázni kell. Akkoriban 12-14 óra között mozgott a napi munkanap „egy műszak” esetén. Folyamatos üzem esetén akár 800-850 körül is alakulhatott az éves munkanapok száma. Ezt kevés malom érte el. A 310 napos malomév napi átlagosan kevesebb, mint egy hosszú műszakot jelentett Velencén. Ezzel a kihasználtsággal a malmok alsóbb mezőnyébe tartozott.

[4] Ront a forrás értékén, hogy minden erőlködésünk ellenére sem sikerült megtalálni a hivatkozott, 1892-17760-as anyag (a betegbiztosítási alap átalakításának jogi papírjai) között a hivatkozott szöveget a Székesfehérvári Levéltárban.

[5] A baleset után tehát szomorú vívmánynak tekinthető, hogy 1891-ben már villannyal világítottak az üzemben.

[6] Dokumentációja a Székesfehérvár Városi Levéltárban található meg.

[7] 9459. tekercs/29. kötet/Társas cégek/1866-1867/163.p.:

Kategóriák:1900-1919, Adatok, adózás, Budapest, Emberek, Falusi épületek, Gazdaság, Gárdony, Habsburg Birodalom, Légifotó, történetek, Település-szerkezet, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század, XX. század

Címkék:Anna Gőzmalom, Arthur Stern, Back Ernő, báró Balassa Antal, Berger Dávid Hermann, Bosányi Endre, david Kuhner, Déli Vasút, dr Bloch Ede, dr Eduard Bloch, Dr Zeissl Miksáné, Ernst Back, helytörténet, Kuhner Camilla, Kuhner Dávid, Kuhner Dávidné Back Hermina, Kuhner Luiza, Stern Arthur, Velence, Velencei tó, Wilhelm Kuffner