Az elmúlt hetekben két forrásból is új információk bukkantak fel Tükröspusztáról és annak 1921-39 közötti, a major akkori sorsát alapvetően meghatározó intézőjéről, Jancsó Mózesről. Ez a bejegyzés a friss forrásokat idézi.
Egyesületünk és a Csuti Géza által vezetett pusztaszabolcsi helytörténeti és hagyományőrző társszervezet Galambos Marika elnökünk kezdeményezésére szorosabbá tette egymással a kapcsolatot. Ennek számos gyümölcséből az egyik egy fotó, ami tudomásunk szerint az egyetlen fennmaradt képi ábrázolás a tükröspusztai kastélyról.
A tükröspusztai kastély még épen- a II. világháború előttről (forrás: Csuti Géza-Galambos Györgyné, Marika)
A kép tanulsága szerint terjedelmes épület, melynek beosztását Tóth Zsuzsa néni interjújában kétszintesnek és 10 szobásnak adta meg a kiszolgáló helységek nélkül. (A fotó alapján a két szint feltehetően szuterénnel együtt értendő, a mai könytárnak helyt adó volt Meszleny-Wenckheim –kastélyhoz hasonlatosan.) A kép műszaki adatait talán mérnök tudná jobban megbecsülni, remélem, a közeljövőben lesz rá mód.
A kastély a II. világháború alatt reménytelen állapotba jutott. Ami megmaradt belőle, azt az újjáépítés során tégla formájában használták fel a puszta lakosai.
***
A másik történet Jancsó Mózesé. Sztrányai György úr (honlapja a nevén keresztüli linkre kattintva érhető el az interneten) találta meg a blogom és levél útján tájékoztatott kutatásairól.
Feleségével, Zányi Ildikóval épített honlapjukon terjedelmes családfájuk eredetét veszik számba, közte Jancsó Mózes familiáját, a kézdivásárhelyi Jancsók ágát.
Jancsó Mózes ( korábban ismert története ITT és ITT érhető el.) idejére ez az ág hanyatlott. A lófő székely nemesi hagyományok egyik kései örököse volt Jancsó Mózes. Részben miatta, Sztrányai úr kibővítette a honlapon található adatokat. Ezen a linken keresztül érhető el a már Jancsó Mózest is bemutató családfa-részlet. (Vigyázat, az ábra önmagában 2 MB méretű! Okosabb letölteni és PDF-olvasóval nézegetni!) Mindebből és a szintén Sztrányai úr révén ismert családleírásból a következők fakadnak:
Mózes édesapja, Jancsó Ferenc (1848. Sepsimagyarós-1930. Sepsimagyarós) Sepsimagyarós bírája volt. Felesége, Mózes anyja, Imreh Mária (1855. -1934. Sepsimagyarós) volt. 1872.-ben házasodtak össze Papolcon. (Az Imreh család birtoka volt itt.)
Házasságukból hét gyermek született. Kálmán 1872-ben, Ferenc 1874-ben, Béla 1878-ban, Albert 1881-ben, Sándor 1883-ban, Mózes 1887. május 12-én, István 1891-ben. A hét gyerek közül csak Ferenc, Béla és Albert hunyt el Sepsimagyaróson, a többiek Szarvason, Budapesten, Olaszliszkán. Mózesnek éppen Kápolnásnyék jutott.
Elvándorlásuk oka egyrészt talán a szakmájuk lehetett. István például szakorvos volt, Budapesten nagyobb érvényesülési esélyekkel. Talán a föld szétdarabolódásának akadályozási szándéka is szerepet játszhatott a fiúk sorsának alakulásában. Nem tudható. Az biztos, a két legkisebb fiú magasabb iskolákban tanult és elvándorolt.
Sztrányai úr adatai szerint Jancsó Mózes 1909-ben végzett a Kolozsvári Gazdasági Akadémián, a mai Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem elődjén, mely akkor 3 éves képzést nyújtott. Jancsónak tehát magas szintű képzettsége volt a gazdatiszti pozíció betöltéséhez, ami magyarázatot adhat a Tükröspusztán folytatott, szakmailag úttörő mezőgazdasági ötletekre.
Szintén Sztrányai úrnak köszönhetően Jancsó Mózesnak is lehet már arcot adni, igaz a fiatalt. Akadémiai tablójuk fennmaradt. Így nézett ki Jancsó Mózes 1909-ben:
Jancsó Mózes 1909-ben, végzése évében (forrás: Sztrányai György)
Frissen végzett emberként-még Erdélyből, Uzonból, a Sepsimagyaróssal szomszédos településről írta első, 1911-ben, már korábban idézett cikkét a gazdaképzés fontosságáról. Karrierjét aztán megszakította a háború. Első és utolsó nagy feladata így a világháború után, 32 évesen, katonaviselten érte el Tükröspusztán.
Sokáig kerestem a magyarázatot arra, mi is tette aztán igazán szegény emberré Jancsó Mózest. Mint írtam, 1939-ben (valószínűleg annak nyarán) kezdett Kápolnásnyéken terménykereskedői vállalkozásba. A háború korai szakaszában, 1940. május 29-én tették közzé a 3750/1940-es kormányrendeletet, melyben a gabonakészletek és mindenféle stratégiai élelmiszerfajta hatósági összeírását rendelték el, megtiltva azok piaci kereskedelmét, és elrendelve az állami felvásárlást-a jegyrendszer előhírnökeként. Ez a terménykereskedők tönkremenetelét eredményezte. Ha valahogy kibírta volna is a friss kereskedő ezt a csapást, a háború alatt házát és gazdaságát tönkrelőtték. Az élete megmaradt, de semmi más.
***
Kedves Olvasó! Kérem, tarts meg az emlékezetedben! Ha információkra akadsz környezetünk története vagy annak szereplői története kapcsán, kérem, találj meg vele a továbbiakban is!
Kapcsolódó bejegyzések:
Velence – Tükrös Pusztáról I. rész, 1919-ig
Velence-Tükröspuszta II: 1933-41 között
Velence –Tükröspuszta III: ahogy Malomvári Tiborné, Teréz látta Tükröspusztát 1955-1971 között
Velence-Tükröspuszta IV: Ki volt Jancsó Mózes?
Velence-Tükröspuszta V: Interjú Galambos Györggyel -Tükröspuszta a 70-es évektől a pusztulásig
Velence-Tükröspuszta VI: 1942-től az 1990-es évekbeli végekig
Velence-Tükröspuszta IV: Ki volt Jancsó Mózes?
Jancsó Mózes: a kezdete és a vége
Források:
Tóth Lászlóné Tóth Zsuzsa néni visszaemlékezései
Sztrányai György úr kutatásai,
A Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány gyűjtötte fotó a tükrösi kastélyról
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Kápolnásnyék, képek, Légy Társszerző!, Tükröspuszta, Velence, XIX. század, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?