A sorozat II. részével 1941-ig jutottunk el Tükrös történetében. A következő három rész Tükrösről szóló emlékirat, interjú, illetve Jancsó Mózes pályafutásának bemutatása révén mutat valamit a pusztáról és környezetéről. Most az 1942-től a ’90-es évekbeli ledózerolásig foglalom össze az információk gerincét.
A zsidótörvények életbelépése miatt feltehetően 1942-44 között Tükröspusztát elkobozták (Tükrössy) Pick Richárdtól. (Jancsó Mózes távozása a birtokról ezzel nagyjából egy időre esett, de nem biztos, hogy ez volt távozása oka.) Egyelőre nincs arra mutató nyom, hogy a birtokból sor került volna valamennyi földosztásra, de ennek komoly esélye volt a környékbeliek óriási földéhsége (és földhiánya) miatt.
Ifjabb Tükrössy Richárdot Tóth Lászlóné Zsuzsa néni visszaemlékezései szerint többször behívták munkaszolgálatra. Nagyon valószínű, hogy a szülők és Mária lányuk Budapesten vészelte át a vészkorszakot és biztos, hogy a fiatal Richárd is túlélte valahogy a kényszermunkát.
A harcok ideértekor Tükröspuszta a harcok ütközőzónájába került. 1944. december elejétől a Konrad hadműveletek végéig (1945. február első napjai) a puszta folyamatosan harccsapások által pusztult. Népessége feltehetően elmenekült.
1.kép: Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága számára készített jelentés Tükrösre vonatkozó részlete (forrás: Fejér Megyei Levéltár)
1945. tavaszára a kastély elpusztult, a puszta más épületei is súlyos károkat szenvedtek. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága részére 1945. júniusában készített járási jegyzői jelentés (a linkről tudod letölteni a táblázatot) arról tájékoztatott, hogy a tükröspusztai kastély rom, és hogy a puszta hasznosítására a Hajdu Testvérek jelentettek be igényt. Tóth Lászlóné Zsuzsa néni a pusztáról szóló interjúban arról beszélt, hogy ami onnan megmaradt, azt a helyreállító lakosság próbálta hasznosítani. Így lett a kastélyromból cselédház, a festményből tyúkóltető a jó szigetelőképesség végett.
Mivel Malomvári Tiborné tükrösi pályafutása 1951-ben kezdődött, nem tudható pontosan, hogy a terület azonnal az Agárdi Állami Gazdaság részévé vált, vagy volt(ak) kisebb kitérő(k) addig.
1951-re mindenesetre a puszta területe már az állami gazdaság része lett és azon szakosított állattenyésztés és földművelés folyt.
2.kép: Tükröspuszta és Tutyimajor a Google térképén-ma (Nagyításért kattints a képre!)
A puszta állandó népessége, mely a húszas évektől állandó 95-100 fő körül mozgott, az ötvenes évek második felétől fokozatosan morzsolódott le. Ebben része volt a környékbeli települések urbanizációs előnyének, majd pedig annak a tudatos politikának is, mely a tanyák, puszták lakosságát igyekezett a településközpontokba irányítani. (Tükröspuszta esetében speciális, harmadik tényező volt a ’60-as években a közvetlen szomszéd Tutyimajorba telepített katonai lokátoros alakulat nagyfokú titkossága.)
1956. a pusztát is elérte egyebek mellett teherautón érkező forradalmárok képében. Malomvári Tiborné emlékirata okán tudjuk, Zsoldos György agrármérnököt, a puszta vezetőjét egy munkása meggyilkolta akkor. Malomvári tanár úr egy beszédet is mondott a forradalomról, de egyéb eseményről nem tudok.
1956 után az élet a pusztán kevésbé volt feszes, az ellátást igyekeztek javítani, a kirendelt vezető, Nyakas Lajos is békésebb időket hozott.
A hatvanas-hetvenes évek e lassú konszolidáció és fokozatos elvándorlás jegyében zajlottak Tükrösön. A hetvenes évek legelején központosított oktatás jó eséllyel az utolsó lépések egyike lehetett a népesség falu felé irányításában.
A puszta a hetvenes évek végétől már elsősorban munkahely volt, az Agárdi Állami Gazdaság baromfitenyésztésének egyik kisebb kapacitása. Mint korábban írtam, honvédelmi okokból-és feltehetően a mezőgazdaság méretgazdaságossági szempontjait is figyelembe véve- került a margóra a puszta, bontották el épületeit- egészen a kilencvenes évek elejéig, amikor az Agárdi Agrárgazdasági RT tulajdonosváltása után (ekkor került át a Bankár Holding tulajdonába az egykori állami gazdaság) a maradék építményeket is elparentálták.
Mi ebből a tanulság (ha van)?
Adott volt az Adony felé vezető úton, megfelelő helyen, félúton Velence és Pusztaszabolcs között egy gazdálkodásra és életre alkalmas földterület, mely a Meszlenyektől a XIX. század végén a Manndorffok tulajdonába került. Akkoriban ott még nem élt tulajdonos, jó eséllyel kezdetlegesebb gazdasági épületek lehettek arra akkoriban.
3.kép: A kezdet. Tükröspuszta Magyarország Első Katonai Felmérése térképén (nálunk: 1858-ból)
A XX. század elején sorozatos tulajdonosváltások után került Pick Richárd kereskedő birtokába a birtok, aki társadalmi ambíciói miatt azt presztizsbirtokká fejlesztette. A puszta a kor mércéjével ekkor, a harmincas években lehetett fénykorában, ami messze nem az ott élők összességének jólétét jelentette. Ennek a folyamatnak Jancsó Mózes gazdatiszt volt a motorja a negyvenes évek eleji távoztáig.
A háborús pusztítások után még volt egy húszéves, fejlődő időszaka a pusztának, már a nagyobb agárdi gazdaság kis részeként és a közigazgatási központ Velence szívóereje árnyékában. A hetvenes évektől azonban először lakóhelyként, majd pedig gazdálkodási alközpontként is megszűnt a puszta.
4.kép: A vég. A tükrösi kastélypark maradékának körvonala a Pusztaszabolcsi úti bejáró végéről
Pusztaszabolcs felé ekkor már régen aszfaltút vezetett, a valahavolt tengelyig érő sár helyett is makadámút tartott (és tart ma is) a pusztára. A közlekedés fejlődése, a valamikori honvédelmi akarat, a központosítási szándékok, az emberek könnyebb lét iránti vágya okafogyottá tette Tükrös, mint lakóhely létét.
Lehetett volna máshogyan is. Más művelési adottságok, más gazdálkodási formák, más tulajdonszerkezet léte esetén elméletileg megmaradhatott volna a puszta, de ez csak az elmélet. Gyakorlatban néhány betondarabka és pár szép fa emlékeztet a valamikor mintabirtokra.
Kapcsolódó bejegyzések:
Velence – Tükrös Pusztáról I. rész, 1919-ig
Velence-Tükröspuszta II: 1933-41 között
Velence –Tükröspuszta III: ahogy Malomvári Tiborné, Teréz látta Tükröspusztát 1955-1971 között
Velence-Tükröspuszta IV: Ki volt Jancsó Mózes?
Velence-Tükröspuszta V: Interjú Galambos Györggyel -Tükröspuszta a 70-es évektől a pusztulásig
Velence a II. világháborúban 7.rész: A harcok 1944. december 23-1945. február 2. közötti szakasza
Források:
- Tóth Lászlóné Tóth Zsuzsanna emlékírása és interjúi
- Galambos György interjúja
- Fejér Megyei Levéltár anyagai
- Malomvári Tiborné emlékírása
- Arcanum Tudásbázis
Kategóriák:1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Adatok, Gazdaság, II. Világháború, Környezet, Pusztaszabolcs, térképészet, történelmi térkép, Tükröspuszta, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század, XX. század, Zichyújfalu
Velenceblog 
Nagy élvezettel olvastam az írást,kár hogy már nem létezik a hely. Itt születtem ezen a gyönyörű helyen 59-ben. Szívesen olvasnék róla még többet.