Az elmúlt hónapokban számos bejegyzésben vettem sorra Velence és a Velencei tó környékének II. világháborús eseményeit. Bár soha semminek sincs teljesen vége, e záró bejegyzéssel igyekszem megfogalmazni a munka néhány tanulságát.
1/ Velence (és a tó környéki települések) II. világháborús pusztulása elsősorban földrajzi helyzetének köszönhető. Mint a történelem során sokszor, most is a kiszámítható katonai felvonulási útvonalba esett. Ebből egyrészt az következett, hogy a védők eleve ide terveztek védműveket, elhúzódó harcok színhelyévé téve a környéket. Másrészt –ha ezt nem így tették volna- akkor is csak gyorsabb lett volna az átvonulás, de nagyjából ugyanitt történt volna meg.
Magáról a Margit Állás itteni kiépítéséről semmiféle hivatalos információ nem maradt. A katonai anyagokat a végnapokban megsemmisítették. A községi anyagok is eltűntek, bár a magam hite szerint ez nem írom teljesen a háború számlájára. Szemtanúk emlékezetében maradt meg az itteni munka és három légifotón az erődítés egy része.
2/ Az eddig más településeknél megismert egyedi adatok azt mutatják, hogy a környék polgári halálos áldozatainak népességhez viszonyított aránya nagyjából két-háromszorosa azoknak a településeknek, ahol nem folyt tartós harctevékenység. A katonai áldozatok száma valójában nem megbecsülhető a rendelkezésre álló adatok komolytalansága, egyszerű cáfolhatósága miatt.
3/ Korrekt előzetes vagyonfelmérés hiányában nem lehetséges a vagyoni károk feldolgozása és összehasonlítása sem. Ugyanez a helyzet az állatállomány pusztulásával is. Áttételes információk mutatják, hogy az elszenvedett károk lényegesen nagyobbak voltak akár a járás más településeihez képest is. Ilyen az 1945-ös statisztika az állatállományról, az építési anyagok engedélyezési listái, vagy Velence kihagyása a szovjet csapatok hadtápellátásából.
4/ Az anyagi pusztulás egyik döntő okának korábban a szövetséges bombázók által okozott másodlagos károkat tartottuk. Bizonyára bőven volt rá példa, hogy a bombázók a tó körül és annak környékén szabadultak meg bombarakományuktól, de a pusztítás döntően földi eredetűnek bizonyult. A Konrad és Tavaszi Ébredés hadműveletek gépesített, nagy tűzerejű katonai egységei lőtték itt egymást hetekig. Épített környezetünk döntően ennek látta kárát.
5/ A falu egyik legmegrázóbb emléke az 1945. márciusi menekülés, a falu evakuálása Martonvásár, Érd, Budafok felé és tovább. Az adatok azt mutatják, hogy ez a lépés valóban óvta a falusiak életét. Az 1945. márciusi időszak jelentős anyagi károkkal járt, viszont arányaiban kevesebb emberi élet pusztult el.
6/ A magam részéről Velencén a háborút 1946. július 6-án, kilenc órakor tekintem befejezettnek. Ismereteim szerint ekkor robbant fel Hauser László 16-éves napszámos lába alatt az utolsó akna. Még további hónapokig tartott, amíg megfékezték a tífuszt és más fertőző betegségeket, és jutottak az emberek annyi élelemhez, hogy a krónikus alultápláltság sem szedte járulékos áldozatait.
7/ Történhetett volna egészen máshogyan? Nem hiszem! Történelmileg legkésőbb a trianoni „békedöntések”, az utána kialakult Horthy-rendszer társadalmi-politikai – kulturális szerkezete, földrajzilag pedig Magyarország helyzete eldöntötte, melyik oldalon harcol (és veszít) a hazánk a II. világháborúban. Velence földrajzi helyzete eldöntötte, hogy ide épül katonai védelmi vonal az elvesző háborúban. Hitler döntése, miszerint szűk környezetünkben indít sorozatos ellentámadást a Magyarországra érkező szovjet erők ellen, eldöntötte, hogy Velence és a tókörnyék sokhetes háborús csatatér lett.
Mindez meghatározta az anyagi veszteségek mértékét is. Az erőszak, a polgári és katonai áldozatok a fentiek következményei.
Hónapokkal ezelőtt írtam az ütött-kopott német katonabögréről, ami a tulajdonosával hányódott Egyiptomtól Dinnyésig, gazdája pusztulásig. Ebben a háborúban nekünk is a bögre sorsa jutott.
Kapcsolódó bejegyzések:
Velence, mint II. világháborús hadszíntér- 1. rész
Velence, a II. világháborús hadszíntér- 2. rész: Amit eddig összeszedtem
Velence, a II. világháborús hadszíntér 4. rész: Amikor a légifotó idejében előkerül…
Velence, a II. világháborús hadszíntér 5.rész: Ütegállás a Bence hegyen
Velence a II. világháborúban 6. rész: A harcok első szakasza (1944- december 5 és 24 között)
Velence a II. világháborúban 7.rész: A harcok 1944. december 23-1945. február 2. közötti szakasza
Velence a II. világháborúban 8. rész: Tisztogatás
Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre
Velence a II. világháborúban-11. rész: A harcok utolsó szakasza (1945. február 3-március 22)
Velence a II. világháborúban 13. rész: Polgári áldozatok a tó környezetében -adatközlés
Velence a II. világháborúban 14. rész: Katonai áldozatok
Velence a II. világháborúban 15. rész: Amit az orvosok írtak
Dr Lenci Rezső orvos velencei feltűnése és titokzatos eltűnése (1944-46.)
Velence, a II. világháborús hadszíntér -16.rész rész: Ahogy az egyházak emlékeznek
Velence, a II. világháborús hadszíntér-17. rész: Akik ástak
Kategóriák:1939-1945, II. Világháború, Margit állás, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?