Velence háborús és háború előtti, községházán és orvosi rendelőkben tartott irataiból mai tudomásom szerint nem maradt meg semmi. Velence ugyanakkor azon szerencsés települések egyike, melyben legalább egy orvos kitartott a faluban a harcok alatt.

Dr Lenci Rezső, a háborús évek végétől egészen 1946-ig a faluban praktizált. Biztos, hogy sokan ennek köszönhették az életüket. A háború utolsó hónapjaiban, amikor a front közeledtével Dr Kovács Árpád ideiglenesen Németországba távozott, ez a fiatal orvos látta el a környék lakosságát. 1945. novemberi jelentésében a következőket írja: arra a kérdésre, hogy kitől kapta megbízását: „Magamtól kezdtem, mivel messze környéken más orvos nem volt” Kicsit később pedig így folytatta arra a kérdésre, hogy milyen tanácsadásra kapott megbízást: „Megbízást nem kaptam, csak érkeztek az ügyiratok, melyekre választ küldtem”.

1.kép: Dr Lenci Rezső jelentésének részlete Dr Dinnyésnek 1945 végéről

Sajnos, sem tőle, sem Dr Kovács Árpádtól nem maradt fenn ismert napló a háborús időszakról. E miatt csak következtetni lehet a falu egészségi állapotára Dr Román József járási tisztifőorvos, valamint Dr Dinnyés Pál megyei tisztiorvos megyei összegzései alapján. Néhol konkrét velencei hivatkozás is szerepel a szövegben, ott azt többnyire jelzem.

2.kép: A KSH 1945-ös népmozgalmi statisztikájának (készült 1948-ban) táblázata az országos adatok összesítésével

A KSH 1948-ban, utólag állította össze Magyarország 1945-ös népmozgalmi statisztikáját, mely a Fejér Megyei Levéltárban fennmaradt. A gépelt formában olvasható anyag 7. oldalán a következő szöveg szerepel:

„ A születések és halálozások különbözete az ország nagyobb részében veszteségről számolt be, különösen súlyos ez a veszteség Budapesten, Székesfehérváron, Sopronban és Fejér megyében. ..

(…)

Az újszülöttek közül is aránylag Budapesten, Székesfehérváron,Sopronban és Fejér vármegyében haltak el 1 éves koruk előtt a legtöbben.

3.kép: részlet a KSH 1945-ös népmozgalomra vonatkozó jelentéséből (a megnevezés után a férfi, nő és összesen –oszlop szerepel)

Tanulságos részleteiben vizsgálni, hogy az elhaltak számának növekedéséből milyen mértékben részesednek az egyes halálokok, amelyek ebben a háborús évben a megszokottnál több áldozatot szedtek. (…) Ezek az adatok a számszerűleg ugyan nem nagy, de fertőző voltuknál fogva annál jelentősebb diftéria, has és kiütéses tifusz, továbbá a szifilisz erősebb pusztításáról számolnak be. A háborús nélkülözések számszerűen leginkább az idősebbek sorait ritkították meg, ennek következtében igen nagy mértékben emelkedett az aggság, öregkor és szív betegségeiben elhaltak száma. A sok izgalom, az emésztőszerveket is megviselte s ezért szedett oly sok áldozatot a bélhurut. A 43. tételszám alatt az egyéb balesetek és szerencsétlenségek számát a hadicselekmények következtében elhalt polgári személyek adatai duzzasztották meg. A háború utolsó szakaszának felborult viszonyaival függ össze a gyilkosságok és öngyilkosságok száma. A pontosan meg nem jelölt vagy ismeretlen halálokok áldozatai száma megnövekedésének főképpen adminisztrációs (pl. felületes halottkémlés) okai vannak.”

4.kép: Dr Román József járási tisztiorvos 1945-ről szóló jelentése a járás népmozgalmi adatairól-benne Velencével

1946. februárjában, a stabilizálódó járási egészségügyi igazgatás előállította a székesfehérvári járás saját, 1945-ös összegzését. Ebben Velencére 2.100, fős lélekszám, 42 élveszületés, 86 elhalálozás 13 csecsemőhalál és 6 gümőkór –halál vonatkozott. Figyelembe kell venni, hogy Velence lakossága a front előtt, 1941-ben 2.267 fő volt.. A halálozási ráta így 1945-ben 4,1% volt.

(Összehasonlításul: A 2011-es népszámlálási adatok szerint az 5.474 fő lakosú Velence élveszületései száma 10 év alatt 510, elhalálozásai 621 eset volt. A bevándorlás egyenlege +606 fő volt, ettől nőtt a város létszáma. A háború előtti születési és halálozási statisztika fentiekkel összevethető adatait sajnos nem találtam meg a KSH-ban, aminek módszertani és szemléletbeli okai voltak,vannak.)

1945 novemberében Dr Román a járás közegészségügyi állapotáról szóló első, megmaradt jelentésében a következőket írta:

„A hó folyamán a fertőző betegségek közül előfordult hasihagymáz 34(lásd: hastifusz-FÁ) torokgyík 22 (lásd: diftéria-FÁ), vörheny 6 (lásd még: skarlát FÁ), vérhas 3, Heine-Medin kór 2 (lásd: járványos gyermekbénulás-FÁ) , trachoma 2, nyílt-gümőkór 3, hörkhurut 1, gyermekágyi láz 2, malária 2 esetben. „

A jelentés kitért a megyében terjedő tifuszjárvány elleni küzdelemre, amiben egyébként nem említette Velencét.

1946. februárjában a tó egész környékéről diftéria-eseteket jelentett. A helyzetet súlyosbította a szakszemélyzet részleges hiánya. Orvos ugyan volt, hiányzott azonban a védőnő. „ Velencén, Seregélyesen és esetleg Kápolnásnyéken is szerény, az ottani viszonyokhoz alkalmazkodni tudó, igénytelen, hivatásteli védőnőre lenne szükség. Az egészségvédelmi körökből hiányzó felszerelési tárgyak felkutatására újabb intézkedés történt.”-írta Dr Román.

Jelentése további részéből kiderült, hogy a községi kutakat fokozatosan igyekeztek fertőtleníteni. Első körben u.n. „zöldkeresztes” kutakat működtettek, ahol a vízvételezés viszonylag biztonságos volt.

A szakszemélyzet hiányát a már Lenci doktornál is visszaköszönő zöldkeresztes mozgalom-tagokkal igyekeztek pótolni. (A zöld kereszt mozgalom a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalomhoz hasonlítható, de kiterjedtebb szociálpolitikai funkciókat ellátó mozgalom volt, melyet – a vöröskereszttel szemben inkább támogatott a Horthy – kurzus. –FÁ.) Szülésznőt a falu 1946. tavaszán tudott felvenni a falu Hublik Mária okleveles szülésznő személyében. Dr Kovács Árpád körorvos 1945. őszén került meg, novemberben esett át az igazolási eljáráson. Nem ment zavar nélkül. A bizottság első döntésével Öcsödre “száműzte” az orvost, majd némi politikai perpatvar után maradhatott. Lenci doktor 1946. novemberében Veszprém megyébe távozott. Talán nem véletlenül.

Helytörténetet érintő visszaemlékezések (Lásd a források között:Shvoy Kálmán naplója, Inter Arma) arról emlékeztek meg, hogy már 1944-ben is általános volt a gyógyszerhiány. Penicillin-készítményekhez kizárólag katonák vagy azok sem juthattak hozzá. A gyógyszerészek tartalékaikat élték fel, és a háború lezárultával is csak lassan javult a helyzet. Olyan fontos rovarirtó szerekből, mint a DDT csak az 1946-os évre sikerült elfogadható mennyiségre szert tenni.

Ennél is komolyabb probléma volt az alapvető népélelmezési cikkek szűkössége. A hivatkozott zöldkeresztes mozgalom, mely szervezet Velencén Dr Lenci jóvoltából viszonylag hamar működni kezdett egyik feladata, (Milyen kár, hogy egyelőre nincs feljegyzés a résztvevőiről, Te ismersz helyi aktivistáját?) a szűkös cukorkiutalás eljuttatása volt a csecsemőt szoptató kismamákhoz, vagy a sóosztás. Nem volt zsír, s mint azt korábbi bejegyzésemben írtam, kenyérgabonából is elégtelen volt a készlet a faluban. A rossz táplálkozás és az ittmaradt aknák okozta halál volt a háború utolsó, „negyedik” csapása a falusiak életében.

Számomra azonban volt ezeknél is fontosabb jele a falu általános elnyomorodottságának. A szovjet alakulatoknak szóló beszolgáltatási listákról Móder járási főjegyző Velence kötelezettségeit-szemben más, szintén nagyon nehéz helyzetben lévő településsel- szinte mindig kihúzta. Aligha oktalanul.

Források:

–          Fejér Megyei levéltár, Fejér megye tisztifőorvosának és Székesfehérvári járás tisztiorvosának anyagai 1945-50

–          Shvoy Kálmán Titkos naplója és emlékirata – Kossuth 1983.

–          Inter Arma 1944-45 -Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani levéltár Székesfehérvár 2004.

Kategóriák:1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Adatok, Egészségügy, II. Világháború, Statisztika, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század

Címkék:Dr Dinnyés Pál, dr Kovács Árpád, Dr Lenci Rezső, Dr Román József, Fejér Megyei Levéltár, helytörténet, Inter Arma, KSH, népmozgalom, Shcoy Kálmán, Velence, Zöld Kereszt Mozgalom