E bejegyzéshez csatolt file-ban a közvetlen harccselekmények kapcsán elhunyt polgári lakosság napok szerint bontott számát mutatom be Baracska, Kápolnásnyék, Velence, Gárdony, Pákozd, Sukoró, Lovasberény és Pázmánd polgári halotti anyakönyvei alapján.
A Fejér Megyei Levéltár őrzi a megye településeinek régről megmaradt anyakönyveit. A Kutatószolgálat révén azok különösebb procedúra nélkül hozzáférhetők.
Az adatok magyarázata:
Dátumok: 1944. december 4-gyel, azzal a nappal kezdem, amikor az első portyázó szovjet előőrs betört Kápolnásnyék külterületére. 1945. március 31-gyel fejezem be, amikor a falvak kiürítése után a nagy többség már hazatérhetett.
Települések: Felvetődhet, miért szerepel a listán Lovasberény, Pázmánd, Baracska, miért marad ki Nadap.
Nadap azért marad ki, mert halotti anyakönyve 1939 és 1954. között nem tartalmaz bejegyzést. Csak gyanítom, hogy valamely másik településen, talán Velencén, Lovasberényben vagy Sukorón történt mindez az Ő esetükben ekkoriban.
A távolabbi települések szerepeltetését a harci cselekmények logikája indokolja. Lovasberény (Nadap) és Pázmánd esetében a december 19-20-as, Kápolnásnyék-velencei szovjet áttörés utáni, hullámzó harcok, majd a Konrad hadműveletek, melynek szélső ütközőzónája e terület volt, indokolja a szerepeltetést.
Baracska a Margit Vonal egy fontos pontja volt. A harcok első, decemberi időszakában, a szovjet offenzíva e szakaszában a tó déli részével egyidőben folytak ott heves harcok. Utána a Konrad III. hadművelet, illetve a Tavaszi Ébredés Hadművelet is mély nyomokat hagyott a falvakon. Ennyiben sorsa –akkor is- összekapcsolódott a mi településeinkkel. Ez a halálozási adatain is látszik.
A háború logikája még ennél is sokkal tágasabb kört indokolt volna, erre azonban nem volt elegendő energiám. Biztosan számosan vannak például, akik Martonvásár, Nagytétény és számos más hely anyakönyveibe kerültek be a nagy menekülés (március 7-24.) idején, vagy korábban,és ott érte el őket a halál.
Emberek: Kik és hogyan szerepelnek a listán?
Velence nevesített áldozatlistáját már korábban közreadtam. Jelen adatközléssel történeti és nem elsősorban kegyeleti információt szándékozom közölni. Ezért ebben nem neveket, hanem napokra lebontott számot-adatot közlök.
A táblában azok szerepelnek, akik közvetlen harcsérülés, golyósérülés, repesz, robbanás, stb. révén hunytak el adott napon, adott településen. A listán (adatként) nem szerepelnek azok, akik a harc másodlagos hatására vesztették életüket fertőzés, kimerültség, stressz-betegségek vagy öngyilkosság révén. Ezeket az eseteket egyenként és orvosként kellett volna vizsgálni, benne a háború közrehatását. Erre én alkalmatlan vagyok.
Szerepeltetem benne a háború után, jellemzően hatástalanítatlan akna, lőszer robbanása miatt elhaltakat, mert véleményem szerint mindegy, pontosan mikor, ki alatt robbant fel az akna. Sajnos, e miatt nagyon sok a gyerekhalál akkoriban.
Elvi megfontolásból nem szerepeltetem benne sem munkaszolgálatosokat, sem deportáltakat. Őket nem a háború, harccselekmények áldozatának tartom, hanem a népirtásénak (egy személy esetleges kivételével), meggyilkolásuknak a háború csak a környezetét és eszközeit, nem pedig az okát szolgáltatta. Történetükkel napokon belül külön foglalkozom.
Színek: A sárgára színezett dátumok a nagyobb, összefüggő katonai offenzívák időszakát jelölik a hadtörténetben. Ezek az egyes településeket a támadások iránya miatt nagyon változó módon érintették. Ezért az egyes települések eddig rekonstruált harctérré válása idejét külön is sárgára színeztem, ha tudtam. Ez azonban egyelőre pontatlan (Kápolnásnyéket és Velencét leszámítva), más helytörténészek segítségére vár a pontosításuk.
Pirossal azokat a dátumokat szerepeltetem, amely napokon az adott településen terror/tisztogatás/gyilkosság-gyanús (!) esetek történtek. Az adott táblaelemben található szám azonban nem az ilyen gyanús eseteket jelöli, hanem az aznapi összes halálesetet. Az esetek egy részében egyértelmű, hogy mi történt. A „tarkónlövés”, az „agyonlövés”, a csoportosan, ugyanakkorra datált „fejlövés” stb. egyértelműen jelöli a halál igazi okát. Ez kb. az összesen 55 eset fele. Bonyolultabb a megítélése azon „golyólövéseknek”, melyek olyan időpontokra esnek, amikor a faluban nem folyt (mai tudomásom szerint) harccselekmény. Az eddigi egyes interjúalanyaim arról számoltak be, hogy a családi hagyomány szerint felmenőik utasítást kaptak arra a szovjet alakulatok magyarul beszélő kísérőitől, hogy ferdítsenek a valós halálokokon, ezért a halotti anyakönyvekbe esetenként félrevezető adat került.
Végül megemlékezem arról is, hogy az anyakönyvekből eredetiben csak Lovasberény és Baracska halotti anyakönyve maradt meg. A többi településé eltűnt, megsemmisült, a község irataival együtt. Ezekben az esetekben bizottság ült össze, és rekonstruálta az anyakönyveket. Ez a helyzet és módszer eleve további hiányokat generált. Ennél csak a munka el nem végzése lett volna nagyobb hiba!
***
A táblázat adatai alapján a decemberi szovjet offenzíva a polgári lakosság emberveszteségének 26, A Konrad I-III hadműveletek 19, a Tavaszi Ébredés hadművelet 2%-át okozhatta. Ebből az következik, hogy a közvetlen harc csak a háborús áldozatok (sérülések) feléért felelős. A „harcszünet”, a bombázások, ágyútűz, a tisztogatások, fosztogatás, nemi erőszak, a falun átgázoló harckocsi adta „üzemi baleset” az esetek összesen 48,5%-át adta.
Pákozd esetében a január-márciusi német (Székesfehérvár)-szovjet (Kisfalud-Pákozd) „állóháború” az összes polgári emberveszteség 4,5%-át okozta, a falu összes veszteségeinek 47%-át .
A harcok után Pákozd (13 fő), Gárdony (10 fő) veszteségei voltak kimagaslóak, de máshogyan. Pákozdon az aknák mellett az erőszak, Gárdonyban kimondottan az aknák pusztítottak.
Ha az anyagi veszteségektől eltekintünk, és csak a lakosság pusztulását vesszük, arányaiban Baracskát érte a legnagyobb veszteség. A lakosság 2,6%-a pusztult el, összesen 53 fő. Utána Pázmánd következik, (1,88%, 42 fővel), Kápolnásnyék (1,86% 49 fővel), majd Velence (1,66%, 50 fő). Az anyagi veszteség az 1945-ös statisztikák szerint Velencén volt a legnagyobb.
A statisztika e formája nem ad számot az elmenekülőkről és soha vissza nem térőkről. Számukról nem kaptam jó képet sehol sem. A bővebben elemzett Velencén a háború után olyan bevándorlás indult el, ami statisztikai eszközökkel kimutathatatlanná tette a nyugat felé menekülő igen sokak számát. A folyamatról a visszaemlékezésekből tudunk.
Forrás:
Fejér Megyei Levéltár (által őrzött községi halotti anyakönyvek)
Kategóriák:1939-1945, Adatok, Baracska, II. Világháború, Kápolnásnyék, Lovasberény, Pákozd, Pázmánd, Statisztika, Sukoró, Velence
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?