Malomvári Tiborné emlékirata az 1950-es évektől 1971-ig követte nyomon Tükröspuszta általa megélt életét. Galambos György hozzávetőleg akkor kezdte szakmai pályafutását, amikor Malomváriék és diákjaik immár Velence belterületére költöztek, vagy ott tanultak, tehát a folytatás forrása. Galambos Györgyről ITT olvashatsz rövid ismertetést.
Rövid tanakodás után abban maradtam, hogy a visszaemlékezések közötti apróbb ellentmondásokban nem próbálok igazságot tenni, mert azok a „nagy történetet” nem befolyásolják alapvetően.
A sorozat utolsó, hatodik bejegyzését hamarosan közreadom.
***
Az interjú szövege:
FÁ: Hogyan kezdődött Tükrösi ismerettséged?
GGY: Az Agárdi Állami Gazdaság baromfi ágazata központja Jánosmajor volt. A ’70-es évektől ide tartozott Tükröspuszta. Tükröspusztán a körbehatárolt részen baromfitelep volt. Aztán később ott neveltek fácánt is a vadgazdasági ágazatnak. Dr Kántor Dénes volt a baromfiágazat vezetője.
FÁ: Milyen gazdálkodási adottságai vannak a tükrösi területnek?
GGY: A Velence-Gárdony –Agárd –Pusztaszabolcs-Zichyújfalu –körzet 27-35 aranykoronás földek vannak a maximum 40-es skálán. Ez a legjobb minőségű (elméletileg: áru) földet jelenti.
Amikor a ’70-es évek végén ágazatok lettek, az egész terület baromfitenyésztésre specializálódott. Nagy probléma volt a vízhiány. A majorban csak egy kút volt. Nem volt munkaerő. Az embereket fokozatosan költöztették el onnan. Ennek oka pedig elsődlegesen a környéken állomásozó katonai alakulat titkosságának őrzése és a sugárzásával kapcsolatos egészségügyi megfontolás volt. Erről azonban akkoriban nem lehetett beszélni.
Gyönyörű terület volt, az emberek nagyon szerették. Aztán megszűnt a baromfitelep is. Most már nem találsz ott semmit. Nagyon erős betonépítmények is voltak ott, például a két szárító. Azt hittem, nem tudják eltüntetni őket, és de! Szinte semmi sem maradt az ottani életből.
Tükröspuszta szerkezete-ahogyan Galambos György emlékezik rá (forrás: a HM 1968-as térképe és ezen György szabadkézi rajza)
kép: Tükröspuszta szerkezete-ahogyan Galambos György emlékezik rá (forrás: a HM 1968-as térképe és ezen György szabadkézi rajza)
FÁ: Idén márciusban egyetlen nagyobb kőkupacot találtam, ami a múltra utal. Nameg az utak!
GGY: Az utakat legvégig használták. A zichyújfalusi területről azokon közelítették meg a művelt területet. 1991-ben szűnt meg az agárdi kombinát. A Bankár Holding vette meg. Akkor alakult át Agárdi Agrár RT-vé. Annak zichyújfalusi üzeme használta a táblákat. A bekötőutakat megfelelően karbantartották, kövezték. 1968 óta kövezett az útja. Muszáj volt, a baromfitelepnek megfelelő út kellett. Az agárdi kombinát idejében minden út tökéletesen járható volt. Ott nem volt tengelyig érő sár abban az időben. A kombinát idejében gréderrel domborúra munkálták a földutat, középen volt a legmagasabb. Amikor ez készen volt, akkor csinálták meg szélen a vízelvezetést.
FÁ: Mi volt a Te idődben a korábbiakra emlékeztető nyom a pusztán?
GGY: A hetvenes években megvolt még a kocsma épülete. A kerítésen belül az akkoriban mind a baromfitelep volt. A kút a baromfitelepen belül volt. Kővel kirakott, ásott kút volt. A trafóállomás itt, a kút környékén volt. A Kis út, (a mai újtelepi ifjúsági tábornál, illetve iskolánál kezdődő nagyon régi út, a határban már csak földút, ezen keresztül lehetett korábban elérni Tutyimajort és Tükröst, végül Zichyújfalut -nagyjából a Pusztaszabolcsi úttal volt párhuzamos jó darabon-FÁ) szélén térkép jelöli az 50-60 –as években épült ikerházak helyét, amik a bontás idején kb 20 évesek voltak. Ezeket én bontottam 1973-ban. Összkomfortos, vízvezetékes, fürdőszobás két szoba+konyhás előszobás, 90 cm-re kiemelt, gyönyörű, ikerházak voltak. Olyan erős volt a betonfödém rajtuk, hogy nem lehetett szétbontani. Csodálatos házak voltak. Az anyagot a kombinát dolgozói végül bontásra kapták meg.
A bekötőút É-Ny sarkán a térképen jelölt házak régi cselédházak voltak. A 70-es évek elején kettő, a többi már hiányozhatott. Akkor még laktak benne.
FÁ: A 60-70-es években Tükrös csirkefarmként működött. Ez mit jelent?
GGY: A baromfiágazatot Dr Kántor Dénes vezette. Tükröspuszta és Jánosmajor egy ágazatba tartozott. Itt is megvolt a telepvezető. Tükrösön baromfit, a legvégén fácánt tenyésztettek, a vadgazdálkodási ágazat részére. Édesapám még éjjeliőr volt ott egy darabig.
FÁ: Hogyan és miért történt Tükrös eltüntetése?
GGY: Ez nem egyszerre történt, hanem részletekben. A kastélyromot közvetlenül a háború után bontották el. Ott még volt nyoma az épület-alapnak még a hetvenes években is. A föld alatt megvan, feltárható lenne, ha nagyon akarná valaki. A hetvenes évek elején kezdődött, aztán a kilencvenes években ért véget. Először az ikerházak tűntek el a hetvenes években, 73 – 74 felé. A hetvenes években. A hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején kezdték a baromfitelep lebontását. Magát a kocsma-élelmiszerboltot a nyolcvanas évek végén bontották el. Emlékeim szerint a bolt és kocsma a ’70-es évek elején nem üzemelt. A két szárítót és magtárt a ’90-es évek elején bontották. Akkor történt a terület teljes dózerolása. Addig még lehetett látni a kerítést a baromfitelepnél. A törmelék nagy részét elhordták. (másik része a puszta D-Ny-i sarkán áll halmokban-FÁ.)
FÁ: Ha valaki megemlíti azt, hogy Tükrös, mi jut róla az eszedbe?
GGY: Huszonvalahány évet dolgoztam az agárdi kombinátnál. ’68-ban azzal kezdődött, hogy a volt főenergetikus, Szilasi István, azzal kezdte: ’Na, fiam, mivel Te gyakornok vagy itt, jössz velem, végignéztünk mindent. Hozzátartozott a kút, a trafó, a teljes kombinát-szintű villamos hálózat, energiagazdálkodás, ezért aztán nekem mindent megmutatott. Nagyon rendes volt. Egy Csepel motorkerékpárja volt. Felültetett maga mögé és tényleg mindent megmutatott. Egészen a Duna vonaláig, Jánosmajoron túlig mindent megismerhettem.
A kombinátnál működött egy gépészklub. A műszaki vezetők jártak oda. A ’80-as évek közepén megkaptuk a tükrösi valamikori kocsmaépületet, oda jártunk össze-egészen 1992-ig. Szalonnasütés, borozgatás, kapcsolattartás volt ott.
FÁ: Ha most Te ülnél a helyemben, mit kérdeznél meg az interjúalanyodtól Tükrösről?
GGY: Nem kérdeznék, mondok: Azok az emberek mind sírtak, amikor el kellett onnan jönni. Hosszú folyamat volt, ahogy az ’50-es évek végén elkezdték felszámolni Tükröst. A nyolcvanas évekre már nem lakott ott senki. Nemcsak ott, de a kombinát 17 ezer hektáros területén rengeteg tanya volt. Felsőcikolán Huszár bácsit körbeszántották, de azt mondta, ő innen élve el nem megy.
Tükrösön a hadsereg (a Tutyira telepített katonai alakulat) miatt kellett Tükröst felszámolni. Velence 15 km-re van Pusztaszabolcstól. Tükrös félúton van. Adva volt, hogy ott egy településnek lennie kell, csakhogy a laktanya titkossága miatt el kellett tűnnie. A kombinát nem tehetett más.
FÁ: Mit jelentett egy pusztán élő számára az, hogy ott él, túl a megélhetésen? Mi miatt kötődött, ha kötődött oda?
GGY: Akkoriban jó megélhetés volt a kombinátnál dolgozni. Helyben laktak. Végül is ki is szolgálták őket. Tudtak itt gazdálkodni. Természetben voltak. Békén is hagyták őket, a közösség is jó volt, de ezt Malomváriné gondolom, pontosabban leírta. Biztonságban éltek.
Kategóriák:1945-1989, Adatok, Agárd, Emberek, Gazdaság, Pusztaszabolcs, térképészet, Térképek, Tükröspuszta, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XX. század, Zichyújfalu
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?