Hajdu Géza története

Jó ideje írtam már a velencei virilistákról. Köztük voltak a Hajdu testvérek is, akik emlékét ma is tanya őrzi a külterületen. Írtam a sorsukról, amit tudtam. Pár napja az a szerencse ért, hogy Hajdu Géza lánya, Klára asszony talált rám Izraelből, és mondta el a maga emlékeit apjáról, tehát egy kicsit rólunk is. Hajdu Gézáról ma már keveseknek ugorna be bármi is. A többségnek írom: ő és testvérei alapították egyebek mellett a tó első kulturált strandját a mai Velencefürdő területén.

Szerencsés, ha egy ilyen történet életrajzzal indul. 1962-ben, Izraelbe érkezésekor Hajdu Géza fogalmazta. Az eredeti levelet  itt találod.

A begépelt változatott itt:

Alulírott Hajdu Géza születtem Nyírtasson, 1892-ben, gazdacsalád gyerekeként.

A középiskola elvégzése után a budapesti Tudomány Egyetem Természettudományi Karán gyógyszerész diplomát szereztem /1913. évben/

1914-18-ig katonai szolgálatot teljesítettem a világháborúban.

hg-i-vh

Hajdu Géza, a világháború tisztje. Nem volt örömkatona, 4 évet szolgált.

 

hajdu-geza-fiat

Hajdu Géza – talán a húszas évek végén, a harmincas évek elején

 

 

1918-27-ig a velencei családi gazdaságot vezettem, melynek területe 1000 hold volt.

zsuzsannaeva-es-laszlo

Deutsch Zsuzsanna, Géza felesége, a korán elhunyt Évával és Lacival (becslésem szerint a ’30-as években)

1927-től 1944-ig a Kisszállási Uradalom RT igazgatója, és annak főrészvényese voltam. A gazdaság talaja rendkívül változatos volt, jó bácskai föld, futóhomok és szikes talaj vegyesen. Éppen ezért a termelés is igen sokoldalú volt. Közismert volt az országban a futóhomok javítása terén elért eredmény. Módszeremmel ezeket a terméketlen homokterületeket sikerült úgy megjavítani, hogy azon igényes növényeket, mint lucerna, virginia-dohány stb eredményesen termeltünk. A gazdaságban sokoldalú és intenzív állattenyésztés volt. A négy tehenészetből kettő az 1934/35 és az 1935/36. években az országos versenyben a legnagyobb fejési átlagú és legértékesebb tehenészet első és második helyezést ért el. A gazdaság évente 30-40 tenyészbikát adott el bel és külföldre. A gazdaságban még mintegy 200 db. magyar fajtájú tehén volt, amit elsősorban igavonó állatnak használtunk, és egész gyenge minőségű legelőn tartottunk. A gazdaságban mintegy 180-200 db. törzskönyvezett kanca volt, ezek szaporulatából évente 20-25 tenyészmént adott el a gazdaság az államnak, de külföldre is exportált. Ezen kívül nagy juh és sertéstenyészet is volt.

 

kisszallas

Hajduék kisszállási háza

ujsagcikk

Cikk a gazdaságról (Nagyításért kattints a képre!)

1944-ben deportáltak Németországba.

1945-ben mire a deportálásból visszatértem, a gazdaságot feloszlatták.

1945-től 1948-ig az „Export” Magyar Malátagyár[1] igazgatója voltam, az államosításáig.

hg-1950

Hajdu Géza 1950-ben

1951-ig nem dolgoztam, illetve a velencei gazdaságból megmaradt 100 holdon gazdálkodtam.

1951-55-ig a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából    tejtermelési és takarmányozási kutatásokat végeztem, 1955-ben kértem nyugdíjazásomat.

ludas-matyi

Cikk Hajdu Géza érdemeiről a Lúdas Matyiban (!) Nagyításért kattints a képre!

Nyugdíjazásom után a Tudományos Akadémia Üzemszervezési Osztályának külső munkatársaként, és a bácsmegyei Tanács megbízásából üzemszervezési munkát végeztem. A Bácsmegyei Tanács megbízásából javaslatot dolgoztam ki a megye területén a homokos talajon elterülő termelő szövetkezetek takarmánybázisának biztosítására.

Az utóbbi években az „Egerszegi” néven ismert homokjavítási munkákban működtem közre. Ennek keretében javaslatot tettem az eljáráshoz szükséges istállótrágya helyettesítésére, zöld trágyával. E javaslatomat az MTA Agrokémiai Intézete három éves kísérletben kikísérletezte. Bebizonyosodott, hogy az istálló-trágyát pótolni lehet az általam javasolt zöldtömeggel, csicsóka /topinambour/ szárával, ami a takarmányként jól alkalmazható csicsóka gumó mellékterméke.

1962 májusában érkeztem az országba. Az első időben beutaztam az országot, hogy az itteni mezőgazdasági viszonyokat megismerjem.

hg-gazdakkal

Hajdu Géza már Izraelben, gazdák társaságában

Ez év március 20-tól madrichként[2] dolgozom Shafir  mosávban[3].

shafir

***

izraeli-evek

Munka közben Izraelben (a középső alak)

Hajdu Klára gyermekkora jelentős részét Kisszálláson töltötte. Kevés emléke maradt Velencéről, annál több édesapjáról.

Az életrajzhoz a képeken túl az alábbiakat tette még hozzá (leginkább Skype-on beszélgettünk, a szöveg inkább tartalmi kivonatnak tekintendő):

Hajdu Géza 1927-ben távozott Velencéről Kisszállásra.  A velencei gazdaságot Aladár testvére vette át, aki a deportálásáig vitte azt[4].  A velencei virilisták közt feltűnt Leó nagybácsi ezek szerint Velencén kevésbé lehetett aktív.  Klára szerint a testvérek közül Leó, József és unokaöccsük, Elemér vitték a Somogy  megyei jólmenő állatttenyésztő  telepet.

hl

Hajdu Leó, Géza testéve (becslésem szerint a 20-as évek vége felé)

Klára említette még, hogy a háború után görögdinnye-termesztéssel próbálkoztak a velencei 100 holdon. Az államosítások és kulákosítás idején azonban, amikor kitelepítést hozhatott az ekkora tulajdon, Hajdu Géza  igyekezett önként megszabadulni a földtől, hogy elkerülje ezt.

Korábbi bejegyzésemre udvariasan reflektálva Klára fontosnak tartotta megjegyezni:

„Apám 5-kor ült lóra Kisszálláson. Mezőgazda volt, nem kapitalista. Ha valaki rosszul fogta a kapát, fogta, kijavította.”

Klárát arról is faggattam, milyen emlékei maradtak neki és édesapjának Velencéről. Klára  eszmélése  évei a háború időszakára estek, így a háború utáni korszakot élte meg Velence kapcsán. Erről a kínlódás jutott leginkább eszébe. Édesapja az ő és testvérei által 1923-ban alapított strandról beszélt szívesen. Ez volt a tó első, mai fogalmak szerint is kulturált, strandnak nevezhető létesítménye a mai Velencefürdő területén, nagyjából a mai vasúti megálló vonalában.

elso-velencei-furdo-001

Klára ma szépkorú már.  Korábbi, vegyész (jól emlékszem, Klára?)  szakmájáról mára leköszönve Kiriat Shimona városban él a libanoni határ közelében. Diszlexiás gyerekek fejlesztésével foglalkozik (Kérem, Klára, javítson, ha rosszul, vagy hiányosan emlékszem!)

csalad

Hajdu-leszármazottak a jelenben

Az egyik beszélgetésünk végén Klára megjegyezte:

„Apám a földből akarta kihozni, ami kihozható. Közös bennünk, hogy én meg a gyerekekből akarom kihozni, ami kihozható”.

***

Klára László nevű bátyja él. Nem kizárt, vele is felveszem a kapcsolatot még. Klára a későbbiekben esetleg még további, Velencei éveket érintő dokumentumokat is küld még. Akárhogy lesz is, én hálás vagyok neki ezért a történetért.

Jó lenne valami frappáns összegzéssel zárni ezt a kis történetet. Ami szép lenne és kerek.

Mégis, inkább igazinak szánom.  Az meg ilyen.

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Velencei virilisták – V. rész: A Hajdu Testvérek

A velencei Anna Gőzmalom története VI: Megint maláta és ismét ágyú (1919-1945)

Velence virilistái – 1. rész

A velencei közbirtokosságról

Hagyaték -4.rész Spätek a XIX.-XXI. században

 

Lábjegyzetek:

[1] Ide némi magyarázat tartozik. 1939-ben hozták meg a második zsidótörvény-csúfnevű jogszabályt, mely a zsidók kiszorítását célozta a gazdasági életből. Ezzel limitálták a zsidók létszámát az egyes gazdasági ágakban.  1941-ben  Hajdu Gézának azért kellett lemondania, hogy megfeleljen ennek a törvénynek, és ne veszélyeztesse vele gazdaságuk működését. Persze, próbáltak lojális utódról gondoskodni, de ez már a szalmaszálak egyike volt. A korábban gazdaságban dolgozó zsidóknak  vagy nem volt munkája, vagy strómanokon keresztül végezték. Klára asszony arról mesélt, apja a magas jövedelméről lemondva több, nehezebb helyzetű sorstársán segített ezzel a lépéssel, akik maradhattak.

Egy laza velencei szál: Deutsch Arthur, az Export Malátagyár igazgatója és többségi tulajdonosa, 1941-ben hunyt el (Hajdu Géza felesége, Deutsch Zsuzsa apja). A kora húszas években még ő volt a velencei Anna –malom tulajdonosa, ami ekkorra már malátagyár volt, mint azt írtam. Deutsch halála után a malátagyár vezetését sem vehette át Géza, csak a háború után, 1945-48 között, mint írta. Akkor mindent államosítottak a budapesti Jászberényi úton-is.

[2] tanácsadó, felügyelő

[3] Amennyire tudom, ez mezőgazdasági munkából élő közösséget, települést takar. Írva a „moshav” –alakot találtam gyakrabban.

[4] Aladár sorsa innentől ismeretlen. Tény, hogy nem tért vissza a deportálásból.



Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, I. Világháború, képek, történetek, Velence, Velencei tó, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás

  1. Szeretném felvenni a kapcsolatot a cikk írójával, én Kisszálláson élek és a helyi történelem ismerője, jó lenne beszélgetni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: