Időnként, szerencsére egyre gyakrabban, az a megtiszteltetés ér, hogy szerzőtársaim akadnak. Egyikük Berta Kristóf. Kristóf 18 éves fiatalember. Dédapja I. világháborús katona, majd az önvédelmi harcok idején (1919.) bizonytalan ideig a Vörös hadsereg katonája, később nyomdász, sportoló. Kristóf első, talán színezett képeslapját a dédapjáról sok hónapja láttam. Megfogott, hogyan kapcsolódik össze két ember a fotókon keresztül. Az akkori Gyula a mai Kristóffal.
Szerző: Berta Kristóf
„Nagyjából egy éve történt, hogy egy nap a Papa[1], egy cipősdobozt hozott elő a szobából, ami tele volt régi fényképekkel.
Voltak képek a közelmúltból, de akadtak 100 éves fotók is. Több képen szerepelt a Papa apja, dédapám: Bertha Gyula.
Elkezdtem felőle kérdezősködni, innen indul a történet. Elmondom, amit tudok róla.
Bertha Gyula 1897-ben született Szegeden. Valamivel később a család Vácra költözött a Hattyú utcába, egy sorházba. Itt több család lakott, a házhoz széles udvar tartozott.
Idő közben kitört a Nagy Háború, és valamikor 1915-1916 körül önként jelentkezett valamelyik honvéd gyalogezredbe. Hogy pontosan melyik alakulatnál volt, nem tudni. (Ennek kiderítésének ügyében valamikor írni fogok a Bécsi Hadtörténeti Levéltárnak)
Vékony, sovány ember volt. Az orvosi vizsgálaton “untauglich”-nak, alkalmatlannak nyilvánították, de önként jelentkezett. Géppuskás lett.
Azt mesélte a papa, hogy harcolt a Po völgyében az olaszok ellen, de 1916-ban a román fronton is, a központi hatalmakat hátbatámadó Románia ellen. Van róla egy fénykép, ami 1916-17 körül készülhetett. Itt már az 1916.M lehajtott gallérú zubbonyt[2] viseli, tizedesi rendfokozatban van, továbbá viseli az 1916 végén megalapított Károly-csapatkeresztet, amit 12 heti folyamatos első vonalban eltöltött szolgálatért kaptak.
A román fronton egy alkalommal sebesült.
Van még pár töredék, és fennálló kérdés, amikre nem sikerült választ találni.
Előkerült egy 1917-es fotó, ahol már a VAC (Váci Atletikai Club-ebben a formában nem találtam nyomát -FÁ) titkáraként látható a focicsapat tagjai mellett.
Emellett van olyan kép is, ami már vöröskatonaként ábrázolja, egy nagyobb csapat tagjaként.
Vajon hogy jöhetett haza “17-ben? Talán a sebesülése miatt? Hogy került a Vöröshadseregbe?
Apróságok:
A Papa mesélte hogy egyszer Bertha Gyula részt vett egy katonaszökevény visszaszállításában.
-Egyszer valamiért adott egy pofont egy tisztnek. Megúszta a fegyelmit.
-A háború után birkózó volt a VAC-nál. Beceneve “Tejfölös bivaly” volt, fiatal kora miatt.
-A második vh. alatt a Globus nyomdában dolgozott gépszedőként.”
Kérésemre Kristóf válaszolt, mit jelent neki dédapja élete, sorsa:
„Hogy mit jelent nekem dédnagyapám, Bertha Gyula sorsa? Erre a kérdésre kissé nehéz válaszolni… Írhatnám azt, hogy példája ma is utat mutathat a hazaszeretet irányába, hogy erőt meríthetünk abból, hogy milyen szívósan tűrte a háború borzalmait, amiből biztos neki is kijutott.
De mit jelent a sorsa? Mi a tanulság? Ezen sokat gondolkodtam, mi lehet az igazán jó válasz? Talán… hogy a nehéz helyzetekben is álljunk ki magunkért és szeretteinkért, azzal a magyaros daccal, és virtussal, ami őt is jellemezte.”
Kapcsolódó bejegyzés:
Színes történetek fekete-fehér fotókon
Lábjegyzetek/ FÁ:
[1] id Berta Gyula, a valamikori falu/ Velence város nyugalmazott állatorvosa
[2] Kedves Olvasó, ha értékeled a finomságokat, figyelj fel erre a pontosságra!
Kategóriák:1900-1919, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, I. Világháború, képek, történetek, Velence, XX. század
Velenceblog 
Kedves Kristóf, ismerősek voltak a fotók, meg nagyobbrészt a történeted is. Szeretem az egyéniségedet, megint csak azt tudom tanácsolni, hogy ne változtass irányt, ne zavarjon, ha egészen más trendeket látsz. Ami pedig a dédapádat illeti, légy határozott az ő megítélésében. Ahogy előttem kirajzolódik, ő egy egyszerű, becsületes ember volt. Sok ilyen kell ahhoz, hogy egy társadalom erős és egészséges legyen, nélkülük nem megy. A Vörös Hadsereggel kapcsolatban mondom, hogy a múltat kénytelenek vagyunk sablonok alapján megítélni, máskülönben átláthatatlan lenne. Dédapád úgy lehetett harcosa a Vörös Hadseregnek, hogy fogalma nem volt Marx és Engelsz tanairól, mindössze a hazáját védte. Szeretettel üdvözöl Szentai György.
Tisztelt Berta Úr!
Horváth Ferenc vagyok, Vác Város Levéltárának igazgatója. Egy váci I. világháborús kiadványon dolgozom, melyben a terveim szerint szerepelnek mindazon személyek, akik Vácott születtek vagy valamikor, váci lakosok voltak, és részt vettek az I. világháborúban. Szeretnék kapcsolatba lépni Önnel, ha Ön is így gondolja, kérem, írjon a következő email-címemre: igazgato@vacarchivum.hu.
Köszönettel, Horváth Ferenc