Hatásvadásznak tűnhet a cím, de így pontos. Egy 174 éves újdonsággal szolgálhatok: Velence a szerencsejátéknak köszönheti egykori toronyóráját!
Szerző: Kárpáti Miklós
A római katolikus templom épülete 1830-ra készült el, január 18-án szentelték fel, de felszereltsége bizony messze volt a teljestől. Szerencsére mindig akadtak adakozó kedvű hívek. Végre, 13 év elteltével nagyobb előrelépés történt, amelyről Kiszner Sebestyén plébános (1) a Religio és Nevelés című katolikus lapban 1843. augusztus 27-én a következő – mai szemmel nézve kissé körülményes – írást tette közzé:
“(Jótékonyság és hála.) Velencze, aug. 20-án. Húsz éve múlt már, mióta alulirt Velenczén a’ magyar keresztény nyájnak Isten’ irgalmából reá bizott kisded részét Krisztusban legelteti.
Lelkipásztorkodásának szaka, mit örömmel vall meg, hívei között nem ritkán egyszersmind életörömeinek leggazdagabb forrásává lőn; mert szerencsés volt tapasztalhatni; mikép a’ szent evangeliom’ üdvös magva időnkint olly gyümölcsöket termett, mellyek a’ Teremtőnek dicsőítésére, ‘s az emberiség’ szükségeire nézve legjótékonyabb hatásúak. — Az idei bucsu-napot, melly sz. István első koronás és apostoli királyunk’ névünnepén szokott tartatni, leginkább felejthetlenné tevé tek. Aichmajer József ur, kedves életpárjával, született alapi Salamon Róza asszonysággal együtt; kik az ég’ áldásaiban bővebben részesülvén, nemesb tartozásuknak ismerik, azokat, mennyire tehetségökben áll, hálás lélekkel másokra is árasztani. Alulirt által nemcsak több szegényeket folytonosan táplálnak ők; hanem legközelebb egy harangot öntetvén, s a’ már régtől ohajtott torony-órát is elkészíttetvén , —- a’ helybeli kath. templom’ szükségeit majd kétezer forintra rugó bőkezűséggel pótolák. Főtiszt. Farkas Imre apát és székesfejérvári kanonok ur vala szives példás buzgósággal e nagyjelentőségű műszert megszentelni, ‘s a’ hivek’ üdveért a vérnélküli áldozatot bemutatni. Legyen köztünk,— ez legforróbb óhajtásunk, —legyen Isten segítségével a’ hasznos műszer szerencsés időt mutató , üssön szüntelen boldog,’s békés órákat, és virrasszon reánk mindannyi örömpillanatokat! A’ nemeslelkű jótévők pedig, ‘s mindazok, kik a’ velenczei hivő közönségnek illy épületes, illy vallásos élvezetet szerzőnek, fogadják ezennel eme’ nyilvános és alázatos köszönetet. Kiszner Sebestény, helybeli plébános.”
Hogy ki volt az adakozó házaspár?
Aichmayer József, nemesi származású, de polgári foglalkozást űző, jómódú pesti család sarja, 1810-ben született. 1830-ban vette el a Velencén is birtokos alapi Salamon család leányát, Rózát.
Az 1830-as években került a Budán székelő Magyar Királyi Udvari Kancelláriához, előbb “fizetéstelen gyakornok”-ká, majd 1837. novemberétől 300 forintnyi évdíjjal fogalmazógyakornokká nevezték ki. (2) (Ez a hivatal a későbbi hivatalnoki életpálya jó alapjául szolgálhatott.)
Aichmayer 1840. telén jelentős összeget nyert az osztrák lottón (3), 1841. őszén pedig a hatalmas, 250.000 Ft-os főnyereményt ütötte meg. (4) [Viszonyításképp : Széchenyi István – 15 évvel korábban – egyévi, 60.000 Ft-os jövedelmét ajánlotta fel az Akadémia alapítására, az országgyűlés pedig a Magyar Nemzeti Múzeum építésének költségére 1836-ban 500.000 Ft-ot szavazott meg!] A máig élő családi hagyomány szerint Aichmayernek három lottónyereménye volt és emiatt látnoki képességeket tulajdonítottak neki.(5)
Lottószelvények a XIX. Század elejéről
A nyeremény után azonnal lemondott kamarai állásáról és – nyilván velencei származású felesége biztatására – Velencén vásárolt kisebb birtokot és nagyobb házat. Már a nyereményről tudósító újsággal is közölte jótékonykodási szándékát és szavát be is váltotta. Sorra küldte a kisebb-nagyobb adományokat országos és helyi érdekű ügyekben: Budán kórházi ágyat alapít feleségével, részvényt jegyez az országos faiskola megalapítására, adakozik a Magyar Gazdasági Egyesület jobb működtetésére, a székesfehérvári református egyház részére (6), felesége a Nevelési Társulat javára, stb. Összegben a legnagyobb adományt azonban Velence köszönheti nekik: harangot és tornyórát készíttettek a katolikus templom számára 2000 Ft értékben, de emellett rendszeresen támogatták a plébánoson keresztül a rászorulókat is.
A sírkövén olvasható, hogy az elhunyt “tekintetes Békés megye táblabírája” is volt. Valóban, gróf Károlyi György, aki 1841-ben lett Békés vármegyei főispán, nevezte ki 1842. május 17-én. (7) Nem sokáig viselhette ezt a tisztséget, Aichmayer József 1845-ben, rendkívül fiatalon, 35 évesen elhunyt. A velencei temetőben nyugszik, sírján az alábbi felirat olvasható :
“Istenben boldogult néhai tekintetes Aichmayer Josef tekintetes Békés megye táblabírája megholt életének 35dik boldog házasságának 15 évében 1845 év februárius 19én
Boldogultat özvegye mint elfelejthetlen jó férjt, két leánygyermeki mint kipotolhatlan atyjokat fájdalmasan siratják”. (8)
Az Aichmayer-sír a Meszleny családi temetőben
Az általuk adományozott toronyóra közel háromnegyed évszázadon át szolgálta a velenceieket, abban a templomtűzben semmisült meg, amelyet az 1917. májusi villámcsapás okozott. Ezután több mint 90 év kellett ahhoz, hogy ismét óra kerüljön a plébániatemplom tornyába.
Kiszner Sebestyén szavaival élve legyen ez az új óra is “szerencsés időt mutató, üssön szüntelen boldog, ‘s békés órákat”!
A régi toronyóra és az eredeti, klasszicista toronysisak
A tűzvész utáni helyreállítás eredménye, hiányzó óraszerkezettel.(9)
Az új, mai toronyóra
————————————————————————————————————————
Kedves Miklós, köszönöm, ismét tanultam valamit!
A képek forrásai:
– az Aichmayer-sírkő és az új toronyóra képe Fehér Árpád felvétele
– a képeslapok, amelyekről a nagyítások készültek, saját gyűjteményemből valók
– a régi lottószelvény-képek forrása az internet
Jegyzetek:
(1) Kiszner Sebestyén 1824-1862 között volt velencei plébános, tehát a cikk írásakor éppen “félidős” volt.
(2) A Magyar Királyi Udvari Kancelláriát II. József telepítette át Pozsonyból Budára. Fallenbüchl Zoltán tanulmányából (Levéltári Közl.1972. 328 skk.) tudjuk, hogy a fizetetlen gyakornokság néha tíz évig (!) is eltartott, emiatt csak megfelelő vagyoni háttérrel rendelkező fiatalemberek vállalkozhattak rá. (Frankenburg Adolfot idézi, akit Stipsics (!) Ferenc kamarai tanácsos legalábbis ezzel a tíz évvel igyekezett elriasztani a jelentkezéstől.) Aichmayernek saját és felesége családja is biztosíthatta az ingyen munka idejére a szükséges összegeket, lakhatást.
(3) Azért osztrák lottó, mert nem volt más. A magyar országgyűlésnek azt ugyan sikerült évtizedekig megakadályoznia, hogy Magyarországon lottójátékot szervezzenek, ahhoz viszont már nem volt ereje, hogy az osztrák szerencsejátékok hazai forgalmazását megakadályozza. Nem volt tehát szükség lottóturizmusra, Budán is fogadhatott Aichmayer…
(4) A lottónyereményről és adományozási szándékról a Pesti Hírlap így számolt be 1841. nov.6-án
“A’ szerencse ismét egy hazánkfiának kedvezett. Aichmayer ur, helytartósági gyakornok, ki már múlt télen nevezetes nyereséget tőn a’ bécsi nagy sorshúzásnál, legújabban ismét 250,000 frtot nyert pengőben. A’ nevezett ur meghálálni akarván a’ szerencse rendkívüli kedvezését, tömérdek vagyonának egy részecskéjét, mint halljuk, jótékony intézetekre szándékozik fordítani.”
(5) A családi hagyományról és a pesti Aichmayerekről az Aichmayer oldalági leszármazott, Hallósy Ákos tájékoztatott, köszönet érte!
(6) A jótékony célú felajánlásokról, befizetésekről, – az adományoknak valószínűleg csak egy kisebb részéről – a korabeli sajtó számol be. Fejér megyei vonatkozású Aichmayernek (itt Eichmayerként szerepel) a székesfehérvári református egyház részére fizetett adománya. 1844-ben épült a Széchenyi utcai református templom, – országosan gyűjtöttek rá – s az alábbi névsor-részletből is kitűnik, hogy felekezetre való tekintet nélkül megmozdultak a megye tehetősebbjei:
“A’ sz. fejérvári ref. egyház folsegélésére tett adakozások sora.
…Velencze 16 f 50 kr., Sukoró 4 f. 15 kr….
Fejérmegyei közgyűlésen kerengett íven: Gr. Cziráky János 25 f., b. Miske Imre 25 f, Meszlényi Lajos 12 f. 30 kr., Rosty Zsigmond 12 f. 30 kr., Gindly Antal 50 f, Domokos Imre 25 f., gr Györy László 50 f., gr. Zichy Aladár 50 f, Ürményi Józs 50f., Nagy I. 25 f., Varga L. 5f., Szlucha A. 12 f 30 kr., Eichmayer J. 25 f., Heringh lg. 5 f., Nedeczky F. 12 f. 30 kr. Petrich S. 12 f 30 kr., Szluha B. 12 f. 30 kr., Hollósy K. 25 f, Heinrich L. 12 f. 30 kr., Kolosváry S. 5 f., Meszlényi R. 2 f., Horváth Ist. 25 f., Petrás K. 5 f., Szulyovszky Lajos 5f, Kenessey J. 5 f., Ambrozy F. 5 f., Magony K. 5 f., Szűcs J. 5 f., Mésszöly Elek 5 f, Nagy S 5 f, Vicenty P. 5 f., Harsányi Imre 2 f. 30 kr., Csetke Mih. 25 f. “ = Protestáns egyházi és iskolai lapok 1844.07.06.
(7) Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009). 203.p. (Erre az adatra is Hallósy Ákos hívta fel a figyelmemet, köszönet érte.) Károlyi és Aichmayer kapcsolata valószínűleg a Magyar Gazdasági Egyesület révén jött létre, amelynek Károlyi az irányítója, Aichmayer tagja és támogatója volt. Persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nyereménye miatt érdekes színfoltja lehetett a korabeli Pest-Budának, sokakkal kerülhetett ismeretségbe. (A fizetéssel nem járó táblabírói cím egyébként ebben az időszakban sem az adott megyében lakással, sem munkavégzési kötelezettséggel nem járt, inkább olcsó, de jól hangzó elismerés volt a megye főispánja részéről.)
(8) A sírkő a temető Meszleny-sírkertjében található. Bár a felirat nem utal rá, de Aichmayer családjához hasonlóan katolikus lehetett. A két leány (Gizella, Auróra) és édesanyjuk további sorsával reményeim szerint a későbbiekben még bővebben foglalkozom.
(9) Az 1917 utáni helyreállítás eredményeként készült új, megnyújtott, az eredetihez semmiben sem hasonlító sisak alatt nem volt óra. A húszas évek elején készült képen látható, hogy a számlapon belül nincs óraszerkezet.
——————————
Kapcsolódó bejegyzések:
–Meszleny-temető: Aichmayertől Manndorffig
Források:
– Arcanum Digitális Tudománytár
– Hungaricana Közgyűjteményi Portál
– Hallósy Ákossal folytatott levelezés
– Gudenus János családtörténettel kapcsolatos felvilágosításai
– a velenceblog írásai
– saját kézikönyvtár és dokumentumgyűjtemény
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, képek, történetek, Katolikus templom, képek, történetek, Településszociológia, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XIX. század, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?