Zsuzsa néni –ahogy megismertem- világító kék szemű, élő öregasszony volt, nagyjából nyolcvanhét évesen. Tett róla, hogy elbűvölő legyen. Történeteket mondott azoknak, akiket érdekelt. Látszólag mindig a múltról. Igazából meg a múltról és magából –egy keveset, amennyit némi figyelemmel érteni lehetett.
Egyetemista voltam, amikor a férjét, Laci bácsit a Pest felé tartó buszon beszélgetve megismertem. Kérdezett, válaszoltam. Nem érdekelt. Egy kedves öregember. Vak voltam, tele saját magammal. Csak az arcára emlékszem.
Zsuzsa néni igazából Anya barátnője volt. Nem a legközvetlenebb, de annyira igen, hogy Zsuzsa néni, az „egyszerű asszony”, megossza vele – és még párakkal- kis titkát, a naplót az életéről, vágyairól. A világról, ahogy ő látta. Sok valóság, valamennyi költészet.
Azt tapasztaltam meg vele- a naplót olvasva, Őt hallgatva, egykor a napló helyszíneit bejárva Somogytól Tükrösig- hogy mindenki, a legegyszerűbb ember is- teljes. Kereshetünk hibát benne- és találunk is!- vagy elfogadjuk olyannak, amilyen. És gyönyörködünk benne.
Mondják, nehéz ember volt. Biztosan igaz. De hiteles volt az összes történetével. És szerette a rózsát, szerette kapni nyolcvanhét évesen.
Zsuzsa néni velencei volt. Kicsit tükrösi, agárdi, Szent-Iván pusztai (Kaposvárhoz közel). Kevés élő emlékszik rá, mert sokat élt.
***
Ha február 7-én, kedden 11-kor ráérsz, gyere el a velencei temetőbe, hozzá; bő félórát gondolkodni a naplódról, amibe még egy sort sem írtál!
Kapcsolódó bejegyzések:
Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre
Velence – Tükrös Pusztáról I. rész, 1919-ig
Velence-Tükröspuszta II: 1933-41 között
Velence-Tükröspuszta IV: Ki volt Jancsó Mózes?
Velence, a II. világháborús hadszíntér-17. rész: Akik ástak
Hagyaték – 2. rész: Stációk-1944. június 5. emlékére
Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Agárd, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, II. Világháború, történetek, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?