A Magyar Néprajzi Múzeum Velencével foglalkozó gyűjtései közül az első, általam ismert fotók Schmidt Tibold nevéhez köthetők.

(Ludmann Ágota kiegészítő információival)

Ennek körülményeiről a gyűjteményt ismertető Fogarasi Klára így írt:

„A gyűjtemény gyarapodásához nagyban hozzájárult, hogy 1910-ben a Magyar  Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya[1] tisztviselői személyzete, belső és külső munkatársai (Sebestyén Gyula, Solymossy Sándor, Belulenszkó Sándor, Győrffy István, Ernyey József, Sztripszky Haldor, Schmidt Tibold, Divald Kornél, Garay Ákos, Kovách Aladár) s a néprajz vidéki művelői országos gyűjtésre indultak.”

A fennmaradt anyagokból Velencére vonatkozóan 13 fotót publikált a múzeum, mind Schmidt Tibold nevéhez kötődött. 8 fotó a halászathoz, 5 a paraszti életmódhoz általában.

Először is: Ki az a Schmidt Tibold? Múzeumi érdeklődésemre kiderült, nincs a múzeumban életrajza, sem fotó a személyéről.  Másutt sem. Az Arcanum és Hungaricana -gyűjteményekben pár kósza adat lelhető fel róla. A következtetés-halmaz eredménye:

Feltehető, hogy 1888-89 körül születhetett, egy 1916-os forrás szerint, Brassóban.  Mindenesetre 1906-ban, Erdélyben, a Hunyad megyei Szászvárosban volt hetedikes gimnazista a Református Kun-Kollégiumban. 1913-ban cikket közölt a Budapesti Hírlapban[2]  egy sajátos hagyományról az általam sejtett szülőföldjén.

Más utalásokból kivehető, hogy a nála sokkal jelentősebb néprajzos szerepet vitt Győrffy István barátja, kutatótársa volt. Feltehetően 1910 körül lett az akkor még Néprajzi Gyűjtemény munkatársa, gyakornoki státusban, majd 1915-ben léptették elő „fizetéstelen segédőrré”. Na ja, akkor sem lehetett könnyű néprajzosnak lenni! 1916-ban bevonult, 1916. szeptemberében az 1. AK mozgó hírszerző csoportját vezette másokkal[3]-bármit jelentsen is ez. 1919-ben visszatért a háborúból és 1919-ben kinevezték (visszavették) „múzeumi segédőrnek”. Magyarország tiszti cím és névtára ekkor a dr-titulust használta a neve mellett. 1921-ben viszont már az özvegye adományozott a múzeumnak Bata Timea, a múzeum jelenlegi kurátorának tájékoztatása szerint. Vélhető tehát, hogy Schmidt Tibold viszonylag rövid életet él, és legkésőbb 1921-ben számomra ismeretlen körülmények között elhunyt. Ez indokolhatja a szerény információkat róla.

Pár  hónappal a bejegyzés megjelenése után Ludmann Ágota hívta fel a figyelmem a Néprajzi Értesítő kicsit bővebb információjára: 

“A másik nagy könyvbevételezés egy olyan hagyaték, amelyről bizonyára szívesen lemondott volna a Néprajzi Múzeum könyvtára. 1910-ben került díjas gyakornoknak Schmidt Tibolt (? -1921. április 15.) tanárjelölt a Néprajzi Múzeumba. A románul jól tudó fiatalember erdélyi gyűjtőutakon vett részt, és éppen csak megkezdte néprajzos pályafutását, amikor 1914-ben behívták katonának, s a romániai fronton tolmácsként szolgált. Leszerelése után, 1918-ban vette át a könyvtár kezelését (egyszersmind a Magyar Néprajzi Társaság könyvtárnoka is lett). 1921-ben elhunyt, s személyében egy ígéretes néprajzos munkatársat veszített el a Néprajzi Múzeum.

Legfőbb vagyona könyvtára volt, s talán özvegyén kívánt a múzeum vezetése segíteni azzal, hogy könyvhagyatékát megvásárolták. A 243 könyvért ötezer koronát fizetett a múzeum (ltsz.: 6.623-6.865). S azt mondhatjuk, bármi is volt a hagyaték megvásárlásának indoka, megérte. A könyvhagyaték jelzi, hogy egy lelkes fiatal kutató saját korában milyen szakkönyveket tartott érdemesnek elhelyezni saját „jövendő” könyvtárában a történelem, a mitológia, a meseirodalom vagy a nyelvészet témaköréből. (Szerény anyagi eszközökből körülbelül a 20. század első két évtizedének irodalmát tudta megvásárolni.) Ugyanakkor a hagyatékból kitűnik az is, hogy Schmidt Tibolt az erdélyi és a román területek kutatására készült fel – talán származása is ide kötötte -; hézagpótló munkákat hagyott hátra könyvtárában az erdélyi és a román etnikai irodalom, valamint e terület helyismereti anyagában is. Könyvhagyatékának fele román nyelvű. Ennyi román nyelven megjelent szakirodalmat eddig összesen nem szereztek be a könyvtár számára, s 1945-ig nem is került be még egyszer ennyi román nyelvű irodalom, mert a romániai könyvtermés hivatalos vásárlásának gátat vetett a trianoni határok nyomtatványbehozatali és postai korlátozása. A hagyaték tartalmán kívül könyveinek kezelésében is egy fiatal, könyvtárosszívű kutató megható könyvszeretetét fedezhetjük fel könyveinek otthoni kezelésében: szinte kivétel nélkül saját kezű tulajdonosi bejegyzéssel látta el könyveit.

Schmidt Tibolt pontos életkorát nem sikerült felderíteni, csak azt tudjuk, hogy fiatalon hunyt el, maradandó munkássággal nem járulhatott hozzá a néprajztudományhoz. Az általa gyűjtött tárgyakon kívül néhány könyvrecenzió, egy tanulmánya, a háború előtt megkezdett román népköltészeti kutatási témájának első publikációja  és a párizsi békedelegáció számára készített térképe  tartotta fenn nevét. Egy műve viszont abban a figyelemben részesült, hogy a szocialista korszakban „zárolt” könyvvé minősítették.”

(Köszönöm, Ágota!)

***

Schmidt tehát a múzeum által szervezett gyűjtőkörút részeként került Velencére. Kicsi az esélye, hogy a hely maga ismerős lett volna neki, viszont a fentebb hivatkozott, Fogarasi Klára-féle szöveg arra utal, külső (helyi)  segítséget is kaphattak a munkájukhoz. Talán emiatt volt lehetséges, hogy sejthetően rövid itt tartózkodása során pont egy tóbíró és egy befolyásos paraszt portájára vetődött el.

Ez a bejegyzés most a halászati szálat bogozgatja. Ebben a fotózott valamikori tóbíró, Nagy György (1851-1926) leszármazottjai, Nagy Károly, és Szekrényesiné Nagy Valéria voltak  segítségemre. Annyi információt kaptam, ami kiváló alap lesz a Nagy-familia alaposabb történetéhez is.

Az első kép Nagy György tóbírót és nagycsaládját mutatja.

Nagy György és családja a tóbíró-ház udvarán  (1910. forrás: MNM) A kép eredeti címe: „A tóbíró és családja”,  katalógusszáma: NM F 11869  A képen a tóbíró-ház akkori állapota látszik. Ez mára úgy változott, hogy a ház közepére előszobát építettek az ’50-es években, továbbá a valamikori jegespince elé kisebb házacska került. Egyebekben a ház szerkezete változatlan.

A képen látható alakok: Nagy György, felesége, Nagy Györgyné, Galambos Éva (1856-1940) (- a forrásfotón az ülő alakok közül balról harmadik) lányai, unokái. A fotó tudott vagy vélt résztvevőinek azonosítása jelenleg zajlik, és a Nagy familiáról szóló bejegyzésben, interjú formájában publikálom.

A ház mai képe(i).  (A fotózás mai szöge már nem lehet ugyanaz, mert a fotózás akkori pontjára garázst építettek, valamint részben növényzet borítja) A bejárat elé szélfogó került, a pincelejáró elé kis házikó. Nagy Károly elmondása szerint viszont belül ugyanaz az ajtó takarja a pincét, mint hajdanán.

A második kép valószínűleg  Nagy György egyik lányát mutatja, valószínűleg Nagy Annát (1892-1984) 18 éves korában.

A kép címe: Magyar leány ‘városiban’ (városi ruhában) katalóguszáma: NM F 11870 forrás: MNM

A harmadik kép egy tóparti, elsősorban tárolásra használt épületet mutat, csónakokkal és varsákkal. A kép eredeti címe félrevezető, az amúgy többnyire szegény halászok ennél valamivel jobb körülmények között laktak.

A kép érdekessége, hogy jól megfigyelhető rajta a halász/pákászcsónak jellegzetes alakja. Erről korábban hosszasabban írtam.

A kép címe: Halászház és ‘hajók’ (csónakok) varsákkal, katalógusszáma: NM F 11871, forrás: MNM

A negyedik kép elég rossz minőségben maradt meg, és a szárnyas varsát mutatja meg kifeszített állapotban.  Mivel nehezen kivehető, alább mutatom majd Herman Ottó rajzát a varsáról. [4]. A képen a tóbíró mellett fia, Nagy Károly látszik, kalapocskában.

A kép más érdekességeket is mutat. A képen jobb oldalon egy  masszívabb, gazdagabb (cseréptető borítja) ház sarka látszik, közvetlenül a tóparton. Ilyen háznak ma már nyoma sincs. Ismerősök emlékei, valamint a légifotók azonban három házat is mutatnak, amik közül volt, ami az ötvenes évekig megfelelhetett ennek a leírásnak.

Herman Ottó 1887-es rajza a szárnyas varsáról

Nagy Károly szerint az épület valaha talán Szűcséké-é volt.  A ház azért lóg ki a sorból, mert-mint az később, a nagyháló bemutatásánál látszani fog- méretében felülmúlja a tóbírói házat, és mégis, az alszegen, a szegényebbek, jórészt halászok lakóhelyén volt megtalálható, közvetlenül a tóparton, miközben a jobbmódú parasztok a vízbiztosabb Főszeg felé építettek inkább.

A kép címe: Szárnyas varsa, katalógusszáma: NM F 11872, forrás: MNM

(A korábban írt nagy ház vélelmezett helye az 1884-es kataszteri térképen forrás: Mapire)

 Az ötödik kép a nagy húzóhálót mutatja, szárítón, ugyanazon nagy ház mentén, háttérben a tóval. A húzóháló nehéz darab, nemigen vitték messze a víztől. Használatát Keszi Kovács László filmezte le 40 évvel később.

A kép címe: „Húzóháló”,   katalógusszáma: NM F 11873, forrás: MNM

Előtérben Nagy György látszik a család egy részével és két új szereplővel: mellette egy azonosítatlan hölggyel, tőlük jobbra egy tagbaszakadt emberrel.  A nagy húzóháló nehéz dolog, ilyet szárítóállványon, a víz mellett tartottak (erre az ötvenes évekbeli illusztráció lesz példa), vagy közvetlen mellette valahol, mint ezen a képen.

A kép egyik érdekessége a csónakban ülő páros, akik kirívóan polgári ruhában ülnek ott. Fiatal férfi és egy hölgy képe látszik a kinagyított részleten. Szeretném azt gondolni, hogy a férfi a gyűjtő, de ennek a vágyamon kívül alig van alapja.  Lehetnek aztán azok, akik a múzeum támogatójaként a fotózás alanyait szervezték. Egyvalamit biztosnak vélek: nem véletlenül keveredtek a képre!

A következő kép Nagy Györgyöt ábrázolja szigonyokkal és varsákkal. A képhez Karcsi barátomnak mindjárt két észrevétele volt. Felmenője testtartásában a sajátját vélte felfedezni, másrészt elmondta, a padlásukon pár gyönyörű, nyílegyenes rudat őriz olyanokból, ami őse kezében látható.

Nagy Károly egy következő bejegyzésben nyilatkozik majd a varsák és az ötágú szigony velencei sajátosságáról.

A kép címe: „A tóbíró varsákkal és szigonyokkal”, katalógusszáma: NM F 11867 forrás: MNM

A kép címe: Utcarészlet katalógusszám: NM F 11874, forrás: MNM

Az utolsó kép egy rejtvény a számomra. Kérlek, kapcsolódj be a megfejtésbe! Velence egy utcarészletét mutatja. Nem találom a helyszínt! A kép egy viszonylag nagyobb, szabad teret mutat, továbbá ívesen beépített házakat.Az 1884-es kataszteri térkép rajzai alapján több jelölt is lehet, példaként: a régi piactér, a mai posta környéke, esetleg a mai tűzoltószertár környéke, vagy a katolikus templom és a Bod-kápolna közötti rész.

A Horváth-házak 1884-ben (forrás: Mapire, 1884-es kataszteri térkép)

Szempont, hogy a fotók készítője nem próbált átfogó képet adni a faluról. Két mesterségre, a halászéra és a parasztéra koncentrált. Nagyon gazdaságosan bánt a kutyagolással. A régi piactér a vasút és a tóbírói ház közé esik, Horváthék háza (igaz, 1884-ben) a tűzoltószertár és a katolikus templom közé.

Légy Társszerző! Mit gondolsz erről?

Kapcsolódó bejegyzések:

Velence a Magyar Néprajzi Múzeumban: Halászat a Velencei-tavon (1950-51)

Velence a Magyar Néprajzi Múzeumban II: Jeges halászat a Velencei-tavon (1958-78)

Velence a Magyar Néprajzi Múzeumban III: Nádvágás tolókaszával (1958-78)

“Télen a Velencei-tavon” – 1942.

A Velencei Tavi Halászati Társulatról, a tóbérlő és a tóbíró szerepéről-forrásközlés

Források:

-Arcanum Tudásbázis gyűjteménye

A Hungaricana gyűjteménye

-A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI (Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény)

– Herman Ottó: A magyar halászat könyve 1887. (reprint, 2008.)

Lábjegyzet:

[1] A Magyar Néprajzi Múzeum csak jóval ezután vált le a Magyar Nemzeti Múzeumról, mert tudomásom szerint részben kinőtte korábbi épületeit, részben eltartott egy darabig, amíg elegendő elismerést szerzett ehhez.

[2] „A hunyadmegyei ginai leányvásár” Budapesti Hírlap 1913/ 171.sz.

[3] Pál-Antal Sándor – Simon Zsolt (szerk.): A Maros megyei magyarság történetéből 3. (Marosvásárhely, 2012) Koszta István: Földindulás – 1916, háborús őszi napok Erdélyben

[4] Herman Ottó: A magyar halászat könyve 1887.

Kategóriák:1900-1919, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, képek, Légifotó, Légy Társszerző!, Tóbíró köz, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XX. század

Címkék:Arcanum, Brassó, Fogarasi Klára, Győrffy István, halászat, Magyar Néprajzi Múzeum, Mapire, Nagy Anna, Nagy György, nagy húzóháló, Nagy Károly, nagyháló, Református Kun Kollégium, Schmidt Tibold, Schmidt Tibolt, Szászváros, szigony, tóbíró, Tóbíró köz, varsa, Velence, Velencei tó