Képeslapok: Üdvözlet Velencéről (1900-1904)

A karanténos hónapokban rákaptam a képeslapok nézegetésére. Kárpáti Miklós barátom bőven szolgáltatott hozzá ihletet. Licitáltam is eladó darabokra, így került hozzám a most ismertetett emlék.

A lap nem volt ismeretlen számomra. A Magyar Képeslap Katalógus (jelenleg a Hungaricana gyűjtemény része) publikálta már. Az Ő verziójuk 1900-as. Kárpáti Miklós e blogon részletesen ismertette a képeslapot, rajta a (jobbra alul) látható Rédey kastélyt, aminek mára már az emléke is kiveszőben van.

A most megszerzett lap

 

Az öt éve írt bejegyzést pár megjegyzéssel egészítem ki most.

Nem vettem észre, vagy nem érdekelt a körülmény a képeslapok tipográfiájáról. Az akkor ismertetett képek egy részének betűformája vagy azonos, vagy nagyon hasonló, a címek árulkodóan pirosak. Mivel nincs mindenütt megjelölve a képeslap kiadója, csak gyanítom, hogy részben vagy egészében  Bartos Malvin székesfehérvári fotóshoz kötődnek az 1896-1900 közötti lapok.

Róla és körülményeiről (Székesfehérvár fototörténetéről) Horváth Júlia tanulmányában az alábbi olvasható:

Schmidt Vilmos újabb munkatársa egy Antal nevű fotográfus lett. Nem sokáig dolgozhattak együtt, mert a gyűjtés során egyetlen közösen szignált képük került elő. Schmidt Vilmos 1887-ben feketehimlőben elhunyt.

Műtermében 1890-től a Sréter és Bartos üzlet, majd 1897-től a Rembrandt fényirda működött.

A századfordulón hirtelen megsokasodott a városban fényképező fotográfusok száma. Sokan közülük egy-két évig maradtak csupán. Az itt töltött néhány esztendő során is többször műtermet változtattak. Ugyanakkor ebben az időben alapítottak és építettek olyan műtermeket is, amelyek évtizedekig működtek.

Rembrandt és Makart fényirdák

Bartos Henrikné helybéli lakos bejelentette, hogy: „1897. év szeptember 17-én 7883. sz. alatt megkezdett és Kossuth u. 11. sz. alatt gyakorolt Rembrandt fényképészeti iparát 1906. év február 1-én beszüntette; az üzletutód Szigeti és Társa.”

Annak ellenére, hogy a fényirda néhány évig működött csupán, nagyszámú ott készült fénykép van közgyűjteményeinkben. Rembrandt-műterem volt Veszprémben (Kaszinó u. 32.), Győrben (Árpád u. 42.) és Siófokon is. A fehérvári képek hátlapján két különböző cím olvasható: Kórház u. 3. Schmidt-féle ház és a Kossuth u. 11. Egyetlen kép került elő – rajta jól olvasható az 1890-es évszám –, amely a Sréter és Bartos fényképészeti műteremben készült, e műterem szintén a Schmidt-féle házban működött. A Rembrandt tehát valószínűleg ennek a cégnek jogutódja és később költözött a Kossuth utcába.

Rejtélyes a „MAKART” fényképészeti műterem munkája. A Szent István király Múzeum gyűjteményében egyetlen felvétel található, a hátlapon sajnos semmilyen adat nincs. 1902-ben a Magyar Királyi Adóhivatal leiratot küldött a városi hatóságnak, amelyben kérik Bartos Henrik és Schwarcz Dániel székesfehérvári fényképészek kihallgatását arról, hogy a „Makart” nevű fényképészeti műterem teljes berendezése és felszerelése mennyit ér. 1905-ben a nagymérvű adóhátralék fejében bútorokat és egyéb ingóságokat foglaltak le. Sajnos a felvett jegyzőkönyv nem került elő.

Feltehetően a családhoz tartozik Bartos Malvin is. Mindössze annyit tudunk róla, hogy mint helybéli lakos 1895-ben iparoktatási célra befizetett 50 kr-t. Műterme a Nádor utcában volt, a színházzal szemben lévő Töltényi-házban. A Rembrandt-fényirdával való kapcsolatra utal, hogy neki is volt Siófokon egy másik üzlete.”

A fotótörténet e korszaka fölötte kalandos volt, számos kalandorral. Bár a fotózott számára izgalmas volt a képírás, nem lehetett túl biztos üzlet. Sokan egészítették ki jövedelmüket csalással, volt olyan, aki bankót hamisított a nyomdájában. Bartos a jelek szerint más utat járt, nagyobb sorozatú eladással kísérletezhetett.

A malomépület visszaköszönő fotója Bartos  egy másik képeslapján

E szerint Bartos Malvin (és sokan mások is) települési fotósorozatokat készítettek, és azokat különböző variációkban felhasználták a képeslapokon. Mivel az Anna Malom Velence tekintélyes épülete volt, szerencsére megmaradt így néhány kép róla.

Bartos Malvin Sárbogárd-képeslapja

Bartos vélhetően a megye több települését meglátogathatta, azokról képeslapokat szerkesztett. Erre utal a korábban egy Darabanth-árverésen szereplő „Üdvözlet Sárbogárdról” -lap, ami hozzávetőleg a velenceivel azonos kialakítású. Akkoriban postahivatalokban, szatócsboltokban lehetett hozzáférni ezekhez.

Bár mostanára ennek csekély a szakmai jelentősége, megjegyzem, hogy Bartos Malvin nő volt. Az akkori, ormótlan fényképező szerkezeteket sokkal nehezebb volt mozgatni, mint most. Vagy nagyon mokány teremtés lehetett, vagy segédet kellett alkalmaznia a cipekedéshez-településről településre.

Megkíséreltem utánanézni, mennyire volt jellemző akkoriban a női fotográfus.

Bartos reklámkártyája

Úgy tűnik, Bartos legalább két szempontból úttörő volt. Először, mert nőként tudott érvényesülni, miközben akkoriban még nem volt ilyen irányú szakmai képzés, inkább távol tartották az oktatástól a nőket. A szaktudásra úgy tehetett szert, hogy vagy „családi alapon” nőtt bele a fotográfiába, vagy inasnak, kisegítőnek állt be valahova, megtanulni a szakmát. A jelen esetben talán a bejegyzés elején hivatkozott Bartos Henrik fotográfus -előd lehetett  a megoldás.

A másik újszerű, hogy éppen a kamera nehézkessége folytán akkoriban a ritka női fotósok megmaradtak a műteremben. Bartos Matild gondolkodásában, és jó eséllyel fizikailag is átlépett ezen.

 

***

… És ott van még „J” (I?) Károly, aki postára adta ezt a lapot bizonyos Tekintetes Bartos Juliska részére Budapesten, a III. kerületben, a Dohánygyárba (Később: Óbudai Dohánygyár). Ez a nagy üzem a mai Flórián-tér szomszédságában volt, és akkoriban legalább 500 főt foglalkoztatott. Címzettünk a címzés alapján munkásnő lehetett, a dohánygyár első termében.

Károly a régimódi „tekintetes”-megszólítással gyaníthatóan a tiszteletét, hódolatát akarta kifejezni a hölgy iránt. Kusza betűiből, szóhasználatából arra következtetek, nem volt gyakorlott szócséplő. Talán az akkorra már malátagyárrá változott Anna malom dolgozója lehetett. Ki tudja.

Az Óbudai Dohánygyár épülete 1896-ban (forrás: Dohánygyár.hu)

 

Kapcsolódó oldal:

Gondolatok az Anna Gőzmalom képeiről

A Velencei Anna Gőzmalom története V : Maláta és ágyú (1896-1919)

 

Forrás:

Fényképészek és műtermek Székesfehérváron – Horváth Júlia tanulmánya (Fotóművészet, 1997/3.)

MAGYAR NŐI FOTOGRÁFUSOK A SZÁZADFORDULÓN (Fotóművészet, 1997/3.)



Kategóriák:1900-1919, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, képek, történetek, Velence, Velencei tó, XX. század

Címkék:, , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: