Legújabb bejegyzések - oldal 2

  • Gyüttmentek a XIX-XX. században: Káplárok, Vonosilovszkiak

    Szerző: Dátum: • ( 1 )

    Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat  vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség  valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra  nem… Bővebben ›

  • Térképtörténet: Balla Antal térképe 1793-ból

    Szerző: Dátum: • ( 0 )

    (a latin szövegek fordítása Fehér Dorka és Egerfai Borbála munkája Köszönet érte!) Jó a változást megélni. A változásban ott a régi kifinomultsága, meg az új dinamikája, friss tudása.  E kettő ott van ebben a térképben. A magyar térképészet egyik ilyen… Bővebben ›

  • Velence 1922-ben: Kisgazdák és az egyház

    Szerző: Dátum: • ( 2 )

    A Nagy Háború épp, hogy végetért. A Parlament egyik legerősebb, Horthyék által eleinte méltán rettegett pártja a Nagyatádi –féle kisgazdapárt volt. Fő programja a földosztás. Velence számos tekintetben megosztott volt, az okok egyike pedig pont a földtulajdon.   Az I…. Bővebben ›

  • Hat lábnyira a föld alatt

    Szerző: Dátum: • ( 0 )

    Szerző: Berta Kristóf „Hat lábnyira a föld alatt… a mécsek gyéren égnek” -kezdi sorait Gyóni Géza az 1915-ös Végvári sáncok című versében, s azt gondolom ő igazán tudta is, amiről beszélt, két szempontból is: Abban az időben a lövészárkok valóban… Bővebben ›

  • Karácsonyi mondóka a felsőbbrendűségről és a hatalomról

    Szerző: Dátum: • ( 2 )

    Bő négy éve írom ezt a blogot. Mindenféle okból. Eközben  az írás-olvasás, fotózás révén egyre többet  látok, bár a szemem romlik! Nem bánom! Gyerekkorom olvasmányélménye a belga katona, aki lelőtt afrikai teste fölött pózol a puskájával. A kipreparált koponyáké, amikkel… Bővebben ›

  • Adventi történet „csibukozókkal” és Lajossal

    Szerző: Dátum: • ( 0 )

    szerző: Szentai György Gyerekkoromban az Adventet Kőbányán, a Karácsonyt meg Velencén töltöttem. Boldogok, akik a gyökereiket megtarthatták, nekem nem sikerült, hosszú ideje sem itt, sem ott már nem lehetek. Még jó, hogy gondolataimnak nincsenek ilyen korlátai, most is egy régi-régi… Bővebben ›

  • -Katonasírok, hősi halottak..-

    Szerző: Dátum: • ( 0 )

    Berta Kristóf  írása   Halottak napján, ahogy a temetőt járjuk, azon a hideg, szeles novemberi napon, “kívül” ugyan fázunk, de belül azért melegség tölt el, mert a mécsesek által sejtelmesen megvilágított fák, virágok és sírkövek közt lépdelve már-már érezzük, hogy… Bővebben ›

  • Önblog: Cipő

    Szerző: Dátum: • ( 0 )

    Édesanyám 52.születésnapomra megajándékozott első kis cipőmmel és a történetével, 1966-ból. Erről szól ez a bejegyzés, és hogy hű legyek magamhoz, jól belefirkálok! szerző: Fehér Györgyné „Gondom van… Árpi fiam születésnapja közeledik. Mit is ajándékozhatnék neki, ami nem anyagi? Valami emléket… Bővebben ›

  • Világbéke

    Szerző: Dátum: • ( 4 )

    Világbéke (Örkény István emlékére)   Hol olvastam egykor nem tudom, de rég volt:   Jöttek a kékek és lőttek és lőttek!   És jöttek a zöldek és lőttek és lőttek!   Kékek és zöldek: ordibáltak, össze-vissza rohangáltak, rendben lövöldöztek  … Bővebben ›

  • A velencei katonatemető felújítása

    Szerző: Dátum: • ( 0 )

    Szerző: Berta Kristóf   Ahogy jó beszámolóhoz illik, kezdem a legelején, hogy kiderüljön, honnan is jött a felújítás ötlete és hogy valósult meg ez a nagyszerű munka. Igyekszem nem kisregényt írni.   Tavaly Halottak Napján testvéremmel, Gyulával ellátogattunk a velencei… Bővebben ›