Ifjúkorom kedvenc filmje a Tűzszekerek volt. Nem csak a remek Vangelis zene, inkább a tartalom miatt. Két főszereplője volt. Az egyik a skót lelkész, aki -úgymond- „szívből”, hitből, ösztönösen futott csodálatosan. A másikat (aki egyébként mindenben méltó párja volt) a mesém szempontjából most hagynám.

Tegnap Édesanyám Velence városától életmű-díjat kapott. Azért kapta, mert egykor elvállalta, véghez vitte az (akkor még csak) általános iskola alapítását.

Gyerekeként megéltem az ezzel járó fájdalmakat. Édesanyám fokozatos felnőttét a feladathoz. Az akkori (majd azt követő) önkormányzat felelősségvállalását (messze erején felül) , ami még mindig kevés lett volna a tengernyi szülői áldozat nélkül. Hála Nekik, a sokaknak! Így jött  valami, amihez szív, pénz, közös alázat kellett egyszerre.Jó lenne, ha ebből ma többet láthatnék másban, másutt is. Bennünk!

Édesanyám megélhette, hogy mindebben kiteljesedik. Hogy elérheti, meghaladja, felismeri képességei határát. Ez nagyon ritka adomány! Édesanyám megérdemelte!

És itt jön a második Nagy Lecke: Az igazi „szívharcos” tudja, mikor kell alázatosnak lennie, és hátralépnie, hogy a kis fa növekedjen.  De nem egyszerűen lemondani, hanem átadnia olyannak, akitől a kis csemete  valóban több lehet. Ez lett Anya kiszemeltje, Czuppon István, „CZUPPON ISTVÁN TANÁR ÚR.” Így, (-képzeletben csupa nagy, piros betűvel-írja a naplóíró Csele…)

Mert szép az, ha az Anya eljut valameddig. Hogy az iskola udvarában még mindig ott áll a nagy fenyőfa, ami unokája karácsonya után együtt ültettek oda, a fagyott földbe. De azt a fát idővel eléri a veszte. A  szívharcosok lelkesedése  azonban megmaradhat, és ez az a “titkos összetevő” az a valami, ami az iskola, meg bármilyen közös teremtés igazi tápja.Ebben van a varázslat!

Anya jól választott utódot Czuppon István személyében. Eljött az a pillanat, amikor a szív már kevés. Más ismeret, több átlátás kell a kertésznek ahhoz, hogy a fácska tovább cseperedjen.

(Anya figyelméért egész gyerekkoromban harcoltam. Ott volt mindig tíz, sokszáz érdemes konkurens, akik füzetében sokkal kevesebb volt a javító “piros”. Fájt. De ettől Anya nem volt kevesebb.)

Ezért mélyen érzem: Anya legbölcsebb döntése nem az volt – messze nem- hogy elvállalta az alapítás terhét. Sem az, hogy beleállt és véghez vitte, amire képes volt.

Igazi nagysága abban rejlik, hogy felismerte, át kell adnia a feladatot a jövő szempontjából Nála alkalmasabbnak. Mindenféle utólagos elismerés vágya nélkül.

Az élet mindkettejüket igazolta. Őt is, Istvánt is. A közösség jóval több lett így.

Bízom benne, hogy Czupi döntése ugyanilyen helyes volt Benkő Mónikával, aki tanárként és kollégaként-úgy tudom- szintén bizonyított.

További szószaporítás most felesleges.

Megjegyzés: A szervezet életerejének jele, ha képes felnevelni saját új vezetőjét a kebelén belül. Ez személyes elismerésem Czupinak és a Tanári Testületnek.

Hajrá, Mónika!

***

Viharos időkben azok a gyümölcsfák élik túl a változást nagyobb eséllyel, ahol a kertészben van alázat is, meg tudás.

***

English extract

This personal blog post reflects on the author’s mother receiving a lifetime achievement award from the town of Velence for her role in founding the local primary school. With the support of the municipal government and substantial parental commitment, she accepted and completed the demanding task of establishing the institution. Drawing on the image of the instinctive, faith-driven runner in Chariots of Fire, the author defines a true “heart-warrior” not only by courage and perseverance, but also by the humility to hand over a cherished project when its future requires different expertise. The mother entrusted the school to István Czuppon, whose leadership enabled further development. The post also expresses hope that the subsequent choice of Mónika Benkő would preserve this succession of capable stewardship. Its central message is that responsible leadership is ultimately measured by the community’s long-term growth rather than personal ownership of an achievement.

Kategóriák:Önblog, Emberek, Fotók, Velence

Címkék:alázat, általános iskola, életműdíj, önkormányzati felelősségvállalás, Czuppon István, Fehér Györgyné, felelős vezetés, helyi közösség, iskolaalapítás, közösségi folytonosság, szívharcos, szülői összefogás, személyes visszaemlékezés., Tóthné Benkő Mónika, Tűzszekerek, Vangelis, Velence, Velence Város Önkormányzata, vezetői utódlás, Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és Gimnázium