Tansegédlet: “A 10. gárda-lövészhadtest támadóharcainak megszervezés és végrehajtása a “Margit-vonal” áttöréséért”

Szerencse, hogy szerzőtársamnak, Berta Kristófnak tájékozott, sokat megélt felmenői vannak. Kristóf írása egy katonai akadémiai tananyag alapján született, amit magad is letölthetsz, megismerhetsz.  Ez kellő távolságból írja le az itteni II. világháborús  harcok egy rövid, intenzív szakaszát. Érdemes összevetni mindezt a tókörnyéket védő  Tomka Emil emlékezetével, aki mindezt itteni lövészárok-perspektívában élte meg. A két látásmód így, együtt egészebb.

 

Kedves Berták, köszönöm, hogy közölhetem az írást és a forrásdokumentumot!

 

***

 

 

Berta Kristóf:  „Falu két tűz között”

Forrásközlés

 

1.

 

-Tansegédlet-

 

“A 10. gárda-lövészhadtest támadóharcainak megszervezés és végrehajtása a “Margit-vonal” áttöréséért”

 

A Margit-vonal első intenzív támadása 1944. december 14-26 között

 

 

Néhány hete érdekes dokumentumot sikerült kézhez kapnom. Nagyszüleimhez mentem éppen, mikor a kereszteződésnél édesapámat pillantottam meg, aki ugyanoda tartott, mint én, csak autóval. A kocsiból kiszállva elővett egy kis zöldes színű füzetet, amiből sejtettem, hogy valami olyat akar mutatni, amit érdekesnek találok. Nem is csalódtam a megérzésemben, ugyanis a kis füzet gazdag tapasztalatokon alapuló, több forrásra támaszkodó információkat tartalmazott. Édesapám elárulta, hogy egy barátjától kapta kölcsön a már kezemben lévő tansegédletet, mely a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia házi nyomdájában készült, a forrásokból ítélve a ‘80-as évek második felében az akadémia Hadművészet története tanszék számára. Címe: “ A 10.gárda-lövészhadtest támadóharcainak megszervezés és végrehajtása a “Margit-vonal” áttöréséért”

Hamar átnéztem a füzetet.

A forrás maga: Összesen 64 oldalt foglal magába. Ezek az oldalak 3 fejezetre tagozódnak, mégpedig:

  1. “A felek hadászati, hadműveleti helyzete és elgondolásuk 1944. december első felében”
  2. “A 10. gárda-lövészhadtest támadóharcának megszervezése”

III. “Felzárkózás az ellenség peremvonalára és a támadóharc megvívása”

A III. fejezeten belül találjuk a mellékleteket, melyek térképek és jelentések formájában kerültek a füzetbe így segítve a térbeli tájékozódást. Végül a felhasznált irodalmi jegyzék zárja a művet.

 

Célom, hogy a fejezetek tematikája szerint haladjak és azokhoz illesszem be egyéni témáimat.

 

Az előkerülés körülményeinek és a füzet tartalmának részleges ismertetését követően szeretnék bővebben kitérni annak tartalmára is.

 

Amellett, hogy ismertetem a műben leírtakat, a későbbiekben megpróbálom bemutatni az egyes ütközetek körülményeit és azt, hogy azokat hogyan élhette meg a harcokban résztvevő katona, illetve nem feledkezem el a sokat szenvedő lakosságról sem.

Ebben a kutatásban reményeim szerint segítségemre lesz a helyi lakosság emlékező képessége, illetve Fehér Árpi korábban megjelent több remek írása.

Ebben a cikkben nem bocsátkozom részletekbe, csak áttekinteni szeretném a témát, s majd a későbbiekben térek ki az eseményekre külön-külön.

 

Erről a néhány hetes időszakról bátran mondhatjuk, hogy sorsdöntő történések játszódtak le a velenceiek életében, amik bizonyos szempontból jelenünkre is erős hatást gyakoroltak. Személyes példaként jut eszembe az a falba csapódó “bedöglött” aknavetőgránát, ami ha felrobban, minden bizonnyal megöli a fal túloldalán egy szekrénybe bújva síró dédnagyanyámat és a dolgokat kíváncsian szemlélő nagymamámat. Hála Istennek nem így történt, így mindezt most leírhatom.

 

 

Legelőször tehát nézzük meg röviden az előzményeket: Miután 1944. augusztusában a román kiugrásnak/átállásnak köszönhetően a szovjet csapatok gyorsan haladtak hazánk felé, biztossá vált, hogy az ország rövidesen harcok színterévé fog válni.

 

A németek nem tudták elég gyorsan erőiket átcsoportosítani, így a román területeken nagy számú erő nyomult az Alföld irányába, melyeket az Erdélyben harcoló magyar alakulatok csak lassítani tudtak. A tiszántúli, illetve alföldi harcok után a szovjetek célja Budapest menetből történő bevétele volt.  Ezt azonban lehetetlen lett volna kivitelezni az adott körülmények közt, ám Malinovszkij, a 2.Ukrán-front parancsnoka Sztálin szigorú utasítására mégis kísérletet tett rá.

 

A szovjet csapatok 1944. novemberében váltakozó sikerű harcokat vívtak a magyar-német csapatokkal Budapesttől keletre, északkeletre, illetve délre. A szovjet 46. hadsereg támadásai azonban november 24-én Pesttől délkeletre elakadtak.

A későbbi új tervek értelmében a 3.Ukrán front csapatainak át kellett törnie észak-északkeleti, illetve észak-északnyugati irányban a német-magyar védelmet, majd bezárni a Budapest körüli gyűrűt.

December 4-én Ercsinél a 46. hadsereg magas veszteségek(~4000 fő) árán átkelt a Dunán. A német-magyar csapatok alábecsülték a szovjet erőket, így a hiányos védelem miatt nekik is komoly veszteségeik voltak (4500-5800 fő). A 46. hadsereg, egyesülve a 3.Ukrán-front 4.gárdahadseregével Székesfehérvár és a Velencei-tó felé vette az irányt.

 

Ahhoz azonban, hogy a Duna vonalában -Budapesttől északra- lévő saját csapatokkal egyesülhessen és a magyar főváros bekerítését befejezze, Tolbuhin marsall 3. Ukrán frontjának csapatainak  át kellett törnie egy erős  védvonalat, nevesen a Margit-vonalat. A feladat végrehajtásának idejére a jobb vezethetőség érdekében a 46.hadsereget alárendelték a 3. Ukrán-frontnak.

 

Ha Velence XX.századi történelmét tanulmányozzuk, óhatatlanul szembetalálkozunk a Margit-vonallall.

 

Mi is volt pontosan a Margit-vonal?

Egy Budapesttől a Velencei-tó északi partja mentén a Balatonig, majd annak nyugati partjától délnyugati irányban az országhatár felé tartó védelmi vonal, melyet 1944.szeptemberében kezdtek kiépíteni.  Legerőteljesebb szakasza a Balaton és Budapest közötti rész volt.

 

Azonban a jelen téma szempontjából  lényegesebb az a nagyjából 10km széles és helyenként 50km mélységű vonal, ahol a tansegédlet “története” játszódik. Fontos hozzáfűzni, hogy emlékezetünkben nem olyan vonalat kell elképzelni, mint a hatalmas erődökkel megerősített Maginot-vonal, vagy az Erdélyt védelmező, kizárólag a járható irányok lezárását szolgáló Árpád-vonal. Jelen esetben megerősített, körkörös védelmi állásokat, fa-föld bunkereket, kisebb beton bunkereket, lövészárkokat, futóárkokat és harckocsiárkokat kell látnunk.  A bunkerek főként Kápolnásnyék előterében voltak megtalálhatók és ügyeltek a kápolnásnyéki vasútállomás megerősítésére is.

 

A peremvonal teljes hossza körülbelül 10km volt, amely a Velencei-tó északi partjától Martonvásárig húzódott, nagyjából a mai műút és a vasútvonal mentén. A peremvonal előtt 1000 méteres fedezőzónát építettek ki, ahol az utakat erős támpontokkal, aknamezővel(a vasúti töltés közelében), harckocsiárkokkal, drótakadállyal zárták el, illetve voltak megerősített pontok, mint a kápolnásnyéki vasútállomás.

 

Erre a vonalra zárkózott fel (értsd: ezt a vonalat támadta)  a 4. gárdahadsereg, illetve a 46. hadsereg, jelentős túlerőt képezve.

 

Az elemzés, melynek PDF-formátumú másolatát EZEN A LINKEN lehet elérni, az 1944. december eleje és 1945 március vége közti hónapok harcainak első intenzív szakaszát mutatja be 1944. december 14-26 között. Ez alatt a pár nap alatt zárták körbe a szovjet erők Budapestet.  A blog hasonló időszakot bemutató bejegyzéséhez képest, melyet itt találsz meg, az az érdekessége, hogy a két katonai oldal felfogását, szándékait mutatja be az eredeti dokumentumok alapján- melynek jegyében a térség lakossága nagyon sokat szenvedett. Olyan „felülnézeti kép” tehát, ami remekül kiegészíti a korábbiakat.”

 

 

 

Kapcsolódó bejegyzések:

 

Velence, mint II. világháborús hadszíntér- 1. rész

Velence, a II. világháborús hadszíntér- 2. rész: Amit eddig összeszedtem

Velence, a II. világháborús hadszíntér 3. rész: A Margit Állás építésének eddig megismert körülményei

Velence, a II. világháborús hadszíntér 4. rész: Amikor a légifotó idejében előkerül…

Velence, a II. világháborús hadszíntér 5.rész: Ütegállás a Bence hegyen

Velence a II. világháborúban 6. rész: A harcok első szakasza (1944- december 5 és 24 között)

Velence a II. világháborúban 7.rész: A harcok 1944. december 23-1945. február 2. közötti szakasza

Velence a II. világháborúban 8. rész: Tisztogatás

Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre

Velence a II. világháborúban 10. rész: Balassa Katalin naplója (1944. december 4-1946. szeptember 15.)

Velence a II. világháborúban-11. rész: A harcok utolsó szakasza (1945. február 3-március 22)

Velence a II. világháborúban 12. rész: Kárjelentés, az újjáépítés első pillanatai (1945. április-augusztus)

Velence a II. világháborúban 13. rész: Polgári áldozatok a tó környezetében -adatközlés

Velence a II. világháborúban 14. rész: Katonai áldozatok

Velence a II. világháborúban 15. rész: Amit az orvosok írtak

Dr Lenci Rezső orvos velencei feltűnése és titokzatos eltűnése (1944-46.)

Velence, a II. világháborús hadszíntér -16.rész rész: Ahogy az egyházak emlékeznek

Velence, a II. világháborús hadszíntér-17. rész: Akik ástak

Velence, a II. világháborús hadszíntér-18. rész: Összegzés



Kategóriák:1939-1945, Adatok, Budapest, II. Világháború, Kápolnásnyék, Lovasberény, Martonvásár, Pákozd, Pázmánd, Pusztaszabolcs, Sukoró, Székesfehérvár, Térképek, történelmi térkép, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Vereb, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: