Pár hete Kárpáti Miklós egy árverésre bocsátott régi árjegyzékre hívta fel a figyelmem. Az Anna – gőzmalom díszes, kétnyelvű árlistájára 1867-ből. Szép év lehetett az 1867-es. Szabadabb szellők fújtak akkor egy időre. A gazdaság levegőt kapott, talán Velence is. Mi látszik? Mit mutatnak az adattörmelékek?
Mozgalmas év volt. Az Amerikai Egyesült Államok szerény összegért megvette Alaszkát az Orosz Birodalomtól, Alfred Nobel szabadalmaztatta a dinamitot. Az 1866-ban befejeződött porosz-osztrák-olasz háború véget vetett a nagy európai Habsburg állam tervének, és eldöntötte az alkut a magyarokkal. Andrássy Gyulával liberális kormányfőt kapott Magyarország – Ferenc-Józseftől. Évtizedes fellendülés következett.
És mi volt akkor Velencén?
Mai fogalmak szerinti statisztika hiányában Fényes Elek igazít útba, milyen lehetett az akkori Velence.
„Velence magyar falu a Fehérvárra vezető országut és vaspálya vonalban egy tó mellett mely róla veszi nevezetét, 1048 kath. 783. reform 64 héber lak. kath és reform anyatemplomokkal.
Velenczéhez tartozik még kis-Velencze mely utóbbin állanak az illető közbirtokosok 7 rendbeli tanyái. Mind a két Velencze kiterjedése kataszteri holdban 7002 hold 612 négyszögöl mellyből 4511 hold 1404 négyszögöl szántóföld, 304 hold 753 négyszögöl rét, 188 hold 1582 négyszögöl szőlő, 869 hold 711 négyszögöl legelő, 121 hold 510 négyszögöl nádas, 1007 hold 452 négyszögöl tó, utak, stb.
Földje első osztálybeli igen szép buzát, a szőlőhegy fejér bort terem. Földbirtokosok Petrich György 1196 hold, báró Balassa Antal gyermekei 848 hold, Stipsics Antal 454, Meszlényi Lajos 414 hold birtokkal, Aichmayer örökösök, Meszlényi Ferencz örökösök.
A Balassa birtokán van egy nagyszerű gőzmalom is „Velenczei Anna gőzmalom” czég alatt. Postahivatal helyben.”
Ha hinni lehet Fényesnek, Velencén akkor 1895 fő lakott. Az előző évben a kereskedő-pénzember Kuhner Dávid és familiája vette meg az Anna malmot, ami egyben a legkomolyabb esemény is lehetett abban az időszakban. A malomipar a ’70-es évtizedig még virágzott. Ebből a ragyogásból jutott egy kevés Velencének is.
A Kárpáti Miklós találta szép kivitelű Anna Malom árjegyzék 1867-ből
Nyolc éve volt már vasút Velencén. A Déli Vasút sínpárja vezetett itt, Fiume felé[1]. Velence postakocsival elérhető porfészekből nagyon lassan átalakulhatott valami mássá.
A II. Katonai Felmérés (Velence tekintetében) 1858-as rajza a faluról
De mi látszott ebből 1867-ben?
Mivel Velence 1945 előtti iratainak elsöprő hányada szőrén-szálán eltűnt, kevés, és az is ellentmondásosan.
Fennmaradtak a velencei úrbéres perek iratai. Ebből kitűnik, hogy a valamikori velencei jobbágyok (és zsellérek) 1867-ben még mindig arról vitatkoztak – akkor éppen Meszleny Károly valamikori hűbérúrral, hogy az 1816-18-as úrbéri egyességből milyen kötelezettség fakad-1867-ben. Egyik félnek sem volt igazán könnyű. A parasztok bizonytalan földet birtokoltak, a valamikori földesurak pedig tőke és jobbágy nélkül kótyavetyélték a földjeiket. Az volt az úr, akinek pénze volt. (…) Így esett, hogy abban az évben a község nevében Fekete János, Nagy András, Posvai Pál panasszal élt az úriszék előtt az áldatlan állapotok rendezéséért.
A (valamikori) jobbágyok panaszainak tolmácsolói és tudomásul vevője. Aláírások a háromoldalas jegyzőkönyvön. A jegyzőkönyv érdekessége még, hogy községházát említ tárgyalási helyszínként, azaz volt már akkor ilyen.
De mégis, elgondolkodtató, hogy a református házassági anyakönyv abban az évben nyolc házasságot említ. A nyolcból hat olyan, más településen született 26-54 éves korú férfi esete, akik velencei hajadonnal vagy özveggyel kötöttek házasságot. Egyetlen kápolnásnyéki özvegy szerepel a listán, egynek pedig ismeretlen a születési helye. Ez azt jelenti, hogy Velencére akkoriban sokan jöttek, beházasodtak. Jelentős volt a beáramlás. Érdemes lesz a többséget adó katolikusok anyakönyvét is megvizsgálni majd. Figyelemre méltó maga a házasodási ráta is. A durván 1 %-osnak tűnő velencei házasodási ráta magasabb a kedvezőbb szociális klímájú századforduló 0,9 %-os értékénél, és csak a két világháborút követő „gyógyulási szakaszai” haladják meg azt.
Kuhner Dávid tehát a maga malomvásárlása idején egy mozgolódó, változó falut talált itt, amelynek sem a hatalmasai, sem a szegényei nem voltak igazán röghöz kötöttek.
Megjegyzem, egyelőre nem találtam olyan korszakát Velencének, amire a merev stabiliás sémája igaz lett volna. Talán ezért is alakult úgy, hogy Velence inkább univerzális, mint egyedi. Akár az építészetről, akár a hagyományokról, akár a vallásról vagy a génekről beszélünk.
***
Kedves Olvasó!
Légy Társszerző! Ha van emléked a korszak Velencéjéről, írd meg, hogy más is olvashassa! mailcímem: arpad.feher1@gmail.com
Források:
- Fényes Elek: Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból, I. Dunántúli kerület (Pest, 1865-1866) KSH Könyvtár
- Magyarország II. Katonai Felmérése DVD, Arcanum Kiadó
- A Velencei Református Egyház házassági anyakönyve
- A Fejér Megyei Levéltár Velencére vonatkozó, úrbéri peres anyagai
- saját, korábbi gyűjtések és publikációk
Lábjegyzet:
[1] Igaz, odáig csak 1873-ra ért el a vonal.
Kategóriák:Adatok, Gazdaság, Habsburg Birodalom, Kápolnásnyék, Légy Társszerző!, Térképek, történelmi térkép, történetek, Településszociológia, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század
Velenceblog 
És ne feledkezzünk meg arról sem, ami a számlán a januári nyomtatás miatt nem jelenhetett meg: a párizsi világkiállításon 1867 május-júniusában a velencei Anna gőzmalom termékeivel ezüstérmet nyert. Ez akkor is szép teljesítmény, ha hatodmagával érdemelte ki. Ezek szerint országosan benne lehetett az első tizenkettőben.