Ajándékot kaptam. Szűk kilóméter sétán belül egy kis világot. Abban a világban sokminden. A sokmindenben antikvárium. Az antikváriumban antikvárius, könyvek, két doboz. A dobozokban képeslapok. Azokon képek és szöveg. A szövegekben történetek. Vitorlás Velencéről százért. Fedák Sári márványteste négyszáz az emlékpiacon. Köszönöm!
Képeslap a kisvilág antikváriumából. Tibiről, meg Őnagysága Székely Gézáné Úrasszonyról mesél, akit á’ 3 pengőért Anna Bálra hívnak
Képes oldal:
Vitorlás yacht[1] a Velencei tavon[2]
Fotó: Rácz István[3]
(némi üzenetmaradék)
A szövegoldalon:
„Őnagysága Székely Gézáné[4] Úrasszony
Budapest,
Zirzen Janka u.3.[5]
(kivehetetlen pecsét, filléres bélyeg)
Kedves Mama!
Szombatra vettünk egy 2 kilós halat[6]. Gyere le okvetlen, lesz Anna bál[7] is. A d.v. p án 8.40 kor indulo vonatnál várni fo-gunk. Az Erzsi vasárnap jöjjön fel az … al, hozza a koffert magával. Ha nem tudna eljönni, irják meg … pénteken, hogy a halat el tudjuk adni.
Tibi”
A képes oldalra zsúfolt további szavak:
„Az Anna bálra családjegy 4 személynek 3 pengő.
Exp: Sz.T. Bp. I. …u.3. „
Fedák Sári, a (ma) 400 Ft-os díva
***
Jó dolog világot látni!
Jó dolog az időutazás!
Köszönöm!
Pótmesék:
[1] Kétségkívül kecses hajótest. A mai „finn” hajóosztályra emlékeztet egy kicsit, de nagyobbnak hat a vitorlázat. Akkoriban a mainál is nagyobb gondot jelentett a tavon az egyenetlen vízmélység, ezért lapos, ballaszt nélküli, sima, felhúzható lemezsvertes hajókat építettek a tóra. És volt már „helyi hajógyártás” is Velencén! Sajnos, egyelőre nem találtam biztos képi emléket erről.
[2] A képeslap több formában is ismeretes. Van, ahol a pecsét ismert. 1933-as. Van, így ezen a képen, a fotós, Rácz István neve. A Hungaricana Portál képeslapgyűjteményében a Gárdonyi Fürdőegyesület szerepel kiadóként. Ez a szervezet 1930-ban alakult. A fotó tehát nagyobb valószínűséggel1930 után készült és több kiadást élhetett meg. Az én példányom szövege a Déli Vasút pályaudvarára – lásd: „d.v.” – hivatkozik, amit 1934-ben államosítottak. MÁV (Déli) pályaudvar lett belőle máig. (De, mint hírlik, nem sokáig.) A képeslap tehát vagy 1934 előtt került feladásra, vagy a megszokás íratta „Tibivel” ezt a hivatkozást.
[3] Rácz István a Hungaricana Portál 13 képeslapját exponálta 1933 és 1949 között, mindenekelőtt Sárospatakról és Szamosújvárról. Ki az a Rácz István Sárospatakról? Tucatnév! Ha Egey Emese ugyanarról a sárospataki emberről ír, akkor nemzetközi hírű fotósról, Kalevala – fordítóról van szó, mellesleg kommunista értelmiségiről, aki Rajk mellé került a koncepciós perek idején. 1956-ban vándorolt ki – vissza Finnországba. Itt, Helsinkiben teljesedett ki nemzetközi fotós karrierje. Rácz, az elkötelezett kommunista, aki 1945 előtt már a Finnország jó részét megszálló szovjetek elleni harcban a fasiszták által támogatott finn honvédőket fotózta évekig. Tudsz követni ebben az őrületben? Kattints át Egey Emese történetére! Megéri! És mit keresett Rácz István Sárospatakról Velencén? Vándorfotózásra adta a fejét, mint a korszak fotósai közül sokan? Nyaralt? Esetleg a Fennálló Rend Elleni Tanfolyamon vett részt titokban, és mellékesen készült ez a fotó? Hűűűűű! Mit gondolsz? Mit szeretnél?
[4] Székely Gézáné Úrasszonyról semmit sem sikerül megtudnom azon kívül, hogy volt neki egy Tibi fia, aki nem átallott kétkilós ponttyal üzletelni, s mindehhez koffert kérni a Mamától. Belegondolni is rossz, mi lett a halmaradvány sorsa, ha nem érkezett meg idejében az a koffer.
[5] Az utca- ismét ezen a néven. A ma XII. kerületben, a Kútvölgyi út-Tordai utca közelében. A ház ma jellegtelen, meg nem mondanád, hogy valaha Székely Gézáné Úrasszony éldegélt ott, akit Anna bálra invitáltak á’ 3 pengő fejében.
[6] Akkoriban már Tóth Kálmán volt a tóbérlő. Rendbehozta a tó halállományát és a halászok jövedelmi viszonyait. Rend volt. A halász halászhatott, a horgász horgászott. Lett halnevelde és tervezés (!). Ebből az időszakból jutott Tibor kofferjébe (?) az a 2 kg ponty.
[7] Ez egy letagadhatatlanul új információ. A kisemberek Velencéje sokmindenben utánozhatta a „nagymenő” balatonpartiakat. Ezek szerint az Anna-bál szervezésében is. A baráti árú belépő 3 pengő volt, bő öt kiló fehérkenyér ára akkoriban. Kifizethető. Mármint Székely Gézáné Úrasszonynak.
Kapcsolódó bejegyzések:
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala I : Az úttörők kora (1930-ig)
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala II : A parcellázások kora (1930-1945)
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala III: A „Beck-féle mintaház”, a parcellakorszak emlékműve
Velence virilistái VII. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- II. rész- Beck, a magánember és velencei
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala IV: Interjú Farkas Józsefné Éva nénivel-ahogy a gyerek, majd fiatalasszony látta
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala V : A (Gárdonyi és ) Velencei Fürdőegyletről
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala VI: Votisky Antal „A Velencei-tó problémái”-röpirata 1934-ből-forrásközlés
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala VII: Az első turista-zsebkönyv a tóról Polgárdy Géza szerkesztésében (1938.) – forrásközlés
A Velencei tó-parti üdülőkorszak hajnala VIII : Tóth Kálmán: Horgásszon a Velencei-tavon (1940.) -forrásközlés
Források:
-Egey Emese: Rácz István (1908-1998)
Kategóriák:1920-1939, Önblog, Budapest, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, képek, Környezet, Velence, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?