Legújabb bejegyzések - oldal 7
-
Önblog: Az „Idegen” szál
Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›
-
Megy a gőzös VI: “Utánlövés”
A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk a… Bővebben ›
-
Megy a gőzös IV: …vele a zsák (Miről szólt a vasút korai története?)
(Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›
-
Megy a gőzös II, KÁRPÁTI MIKLÓS: Velence egykori vasútállomásáról
A 7-es úton Gárdony felé tartva forduljunk be a Vörösmarty utcával szemben nyíló kis utcába, a Köves útra. Ez a rövid utca nekivezet a vasúti sínek mellett álló jellegzetes épületnek. Velence legrégibb vasútállomásához érkeztünk. A Déli vasút 1861-ben megnyitott vonala… Bővebben ›
-
Közérdekű
Kedves Olvasó, szeretett, tisztelt Szerzőtársam! Tegnap Velence önkormányzata e blog létéért díszpolgárrá fogadott. (Magas a talapzat, szédülök rajta.) Tagadhatatlan, hogy az oklevélen az én nevem szerepel. Az is, hogy sok örömteli órát éltem meg kutatva, beszélgetve, bejegyzéseket írva Veletek. Ha… Bővebben ›
-
Volt egyszer egy Velencei Kölcsönös Segélyegylet
Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott…. Bővebben ›
-
Pisti a vérzivatarban
Marinkay István a történelemben, fotózásban és majdnem véletlenül a Velencei-tó vizén A Darabanth egy árverésén két éve feltűnt pár aktfotó, meg egy halvány emlék kora ifjúkoromból. Marinkay Istváné. Frivol, leheletkönnyű írásnak indult ez a bejegyzés. Aztán jobbnak láttam várni valamennyit…. Bővebben ›
Kiemelt kategóriák
Velence ›
-
Madarászok puskával
október 22, 2026
-
Vakhalleves
október 3, 2026
XX. század ›
-
Nem vagyunk Velencén! – tanmese 1959-ből
szeptember 20, 2026
-
Toncsi bácsi és a XX. század II: Kunszentmárton és a vekeri határ világa – Szilák Antal naplója – „Tanyasi életmód – a vekeri határban” (1939–1948)
augusztus 25, 2026
Emberek ›
-
Anya, a „Szívharcos”
augusztus 20, 2026
-
Toncsi bácsi” és a XX. század I: Bevezető és kronologikus életrajz
augusztus 1, 2026


