Hónapok óta már előttem van két fotó, valahonnan a XX. századból. Mesélek róluk egy keveset, ha érdekel. Az első az 1930-as évekből származik. Tóth Lászlóné Zsuzsa néni hagyta rám pár évvel ezelőtt. A Tóth házaspár 1938-ban Édesapját, Tóth Józsefet és… Bővebben ›
Önblog
Gyüttmentek a XIX-XX. században: Káplárok, Vonosilovszkiak
Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra nem… Bővebben ›
Karácsonyi mondóka a felsőbbrendűségről és a hatalomról
Bő négy éve írom ezt a blogot. Mindenféle okból. Eközben az írás-olvasás, fotózás révén egyre többet látok, bár a szemem romlik! Nem bánom! Gyerekkorom olvasmányélménye a belga katona, aki lelőtt afrikai teste fölött pózol a puskájával. A kipreparált koponyáké, amikkel… Bővebben ›
Önblog: Cipő
Édesanyám 52.születésnapomra megajándékozott első kis cipőmmel és a történetével, 1966-ból. Erről szól ez a bejegyzés, és hogy hű legyek magamhoz, jól belefirkálok! szerző: Fehér Györgyné „Gondom van… Árpi fiam születésnapja közeledik. Mit is ajándékozhatnék neki, ami nem anyagi? Valami emléket… Bővebben ›
Náci bácsi három nyírfája
Pár napja elhunyt Meszleny Ignác, Náci bácsi. Róla szól ez a bejegyzés. Nekrológféle, de nem csak az. Náci bácsi ugyanis jelenség volt, mégpedig történelmi, kertészeti és emberi jelenség, és ez előbbi kettő is szót érdemel. Meszleny Ignác 1925-ben született. A… Bővebben ›
Önblog: kisvilágok
A kertemben idén nyáron, kora reggel, napos időben kis fényjelenség látható. A spireabokor ágai közé pók font magának apró hálót, arra pedig éjjelente harmatcseppek telepednek. A kerítés rácsai között 6.10 felé érkezik a hálóra az első napsugár, és 6.30 körül… Bővebben ›
Önblog: Iwo Jima zászlaja
Merengés a fotózásról erős idegzetűeknek. Jópár éve fotózok már, meg gyűjtök fotókat, képeslapokat. Látványt. Sokáig, részben még ma is, nem tudtam, miért. Itt az ideje, hogy írjak erről egy keveset. Úgy kezdődött, hogy Máté fiam születésekor sokmindenre ügyeltünk Macskával,… Bővebben ›
Értékes-újratöltve/ Az ürügy N. Kósa Judit: Elveszített névjegyek-könyve
„A felmelegített gyengébb” Nem érdemes megnézni a Mad Max III-at! A bölcselkedés mögött az van, hogy az ismétlés talmibb. De mi van, ha az első verzióból sem tanultunk eleget? Bő négy éve történt, hogy egy szombat reggel a Népszabi… Bővebben ›
Késő tél-kora tavasz
egy hete már a rigóim hangját hallgatom. Megszoktam, hogy figyeljek rájuk. Megéri, nekem elhiheted! Egy bő hete tehát ismét énekelnek, meg az örvösgalamb és mások. Kiürült az etető, alig fogynak a magvak. Hajdinakenyeret lehet kapni a boltban. Újdonság. Szép! Ma… Bővebben ›
Önblog: Decemberi gyerekek
Hazafelé tartottunk Anyával. A gyerekkoráról beszélt. Decemberi gyerek, ahogy nagyobbik nagyfiam is. A decemberi gyerekek a karácsonyfa alá születnek. Akkor is, ha késnek egy kicsit. Vallásost és vallástalant megtalál a várakozás és megszületés története. Édesanyám 1941. decemberében született Debrecenben. Nagyapa… Bővebben ›