Bő négy éve írom ezt a blogot. Mindenféle okból. Eközben  az írás-olvasás, fotózás révén egyre többet  látok, bár a szemem romlik! Nem bánom!

Gyerekkorom olvasmányélménye a belga katona, aki lelőtt afrikai teste fölött pózol a puskájával. A kipreparált koponyáké, amikkel a faji (keresztény?) felsőbbrendűséget szándékoztak bizonyítani-naná, szigorúan tudományos alapon! Egyetemek, múzeumok mélyén talán még jópár ilyen darab van, csak ezek már kimentek a divatból. Mikor is volt? Egy évszázada. Aztán közgazdászként tanultam, felnőttként sokmindent megéltem az elnyomás sokkal kifinomultabb formáiról, beleértve az önelnyomást, a hazugságokat.

És történt még ez-az. Szolid népirtások a felsőbbrendűség jegyében.  Nagyjából napjainkig; igaz,  Európában jelenleg kimentek a divatból. A békésebb élet, vagy a másfajta erőszak ideje ez. Sokan kevesebb húst eszünk,  nem kevesen etikai okból. Megint más azért, mert elborzad attól, ahogy mindez készül.

Egyre több az adat arról, hogy a növényzet sok tekintetben a mi kultúránk szerves része, akár az állatok, csak sokkal-sokkal lassabb hardveren alapszik a működése. De vajon a gyorsaságunk mire jogosít fel minket vele szemben-akitől-amitől a mindennapi levegőnk függ? Mindez hiedelmek kérdése! Normáké, amik tanultak, emberi fejjel és emberi  iskolákban. A többieket nem kérdezi senki, akár egykor a legyilkolt bushmant.

Ma úgy vélem, emberként bűntudat nélkül meg kell békéljek a mindenevő létemmel. Állatot, növényt pusztítok, ha kell, de ezt tisztelettel és a lehető legszerényebben kell tennem.  Nem valami nagylelkűség jegyében, hanem azért, mert a tiszta levegőm, az iható vizem, a napi túlélésem olyan létezőktől függ, akik  szükségleteiről alig tanultam valamit az emberiskolákban. Ellenben összeköt velük a létezés öröme.  A felsőbbrendűségem, az a sokszor  szánalmas fogalmi világ, amivel jogot formálok az elnyomásra, pusztításra, ugyanaz a fikció, amivel a belga katona valaha afrikait gyilkolt.

Ha ér valamit a gyorsan pörgő emberi agyam, ez a fehérjegép,  célszerű tanulásra használnom, hogy pár évezred után eljussak addig, hogy függ a létezésem a fák gyökérzetén megtelepedett, szabad szemmel nem látható gombáktól, meg sokminden mástól. Olyan hálóktól, melyek sohasem alkottak fogalmi világot magukról maguknak, viszont jól megvannak a nélkül is, mégis tőlük függök. Ők meg tőlem. Érdekes dolog ez a hatalom!

Mivel a Biblia szép, hosszú olvasmány, minden gondolat belefér. A főemlősön túlmutató tisztelet és szolidaritás is. (na jó, tudom, többnyire még saját fajtánk szagát se bírjuk)  A Karácsony meg a béke ünnepe. Játssz el a gondolattal, Neked ki, mi és hogyan fér el a szívedben! És jól van-e így?

Boldog Karácsonyt, kedves Olvasó!

Kategóriák:Önblog