egy hete már a rigóim hangját hallgatom. Megszoktam, hogy figyeljek rájuk. Megéri, nekem elhiheted! Egy bő hete tehát ismét énekelnek, meg az örvösgalamb és mások. Kiürült az etető, alig fogynak a magvak. Hajdinakenyeret lehet kapni a boltban. Újdonság. Szép! Ma… Bővebben ›
Velencének számos harangja volt. Ezek közt azonban van egy kivételes. 1554-ben készült, jó eséllyel protestánsok öntették. Ezen kívül azonban nem tudunk róla semmit! A Meszleny család emlékezete[1] szerint: „A katolikus templomban van az ország [2] legrégibb harangjai közül a… Bővebben ›
Zsuzsa néni –ahogy megismertem- világító kék szemű, élő öregasszony volt, nagyjából nyolcvanhét évesen. Tett róla, hogy elbűvölő legyen. Történeteket mondott azoknak, akiket érdekelt. Látszólag mindig a múltról. Igazából meg a múltról és magából –egy keveset, amennyit némi figyelemmel érteni lehetett…. Bővebben ›
Berta Kristóf szerzőtársam jó ideje foglalkozik már rokona, Moharos Lajos viharos katonasorsával. 75 éve gyalogolt a halálba ez a földink nagyon sokadmagával. Kristóf időutazáson vesz rész vele, sorsokat ért meg közben. Ez a lényeg. És leírja mindezt nekünk. Szerző: Berta… Bővebben ›
Ülök a Kisvilág egyik antikváriumának sarkában, képeslapokat nézek, olvasok. Az egyiken Havel Lipótné néz velem szembe 1909-ből. A kép Uher Ödön műtermében készült. Ő is ismerős. Ha van kedved, ismerd meg őket! Kezdem az egyszerűbbel. Uher Ödön fotográfus (1859…. Bővebben ›
Hazafelé tartottunk Anyával. A gyerekkoráról beszélt. Decemberi gyerek, ahogy nagyobbik nagyfiam is. A decemberi gyerekek a karácsonyfa alá születnek. Akkor is, ha késnek egy kicsit. Vallásost és vallástalant megtalál a várakozás és megszületés története. Édesanyám 1941. decemberében született Debrecenben. Nagyapa… Bővebben ›
Talán tíz maradt meg mára azokból a házakból, amik nem is olyan régen Velence képét adták. Halászházak, parasztházak. Az úri építmények kisebbsége mellett a sokaké. Valamikori földiké. A parasztház a tó környékén nem túl bonyolult valami. Egymás mellé rakott szobák… Bővebben ›
Kárpáti Miklós szerzőtársam pár napja az alábbi munkájával és forrásközlésével lepett meg-remélem, sokunk örömére. Bár a vadászatot inkább messziről tisztelem, a történet közös múltunk darabja, így fontos. Köszönöm, Miklós! Velencei vadászatok az 1880-as években A XIX. század végének velencei-tavi vadászatairól… Bővebben ›
Jó ideje írtam már a velencei virilistákról. Köztük voltak a Hajdu testvérek is, akik emlékét ma is tanya őrzi a külterületen. Írtam a sorsukról, amit tudtam. Pár napja az a szerencse ért, hogy Hajdu Géza lánya, Klára asszony talált rám… Bővebben ›
Időnként, szerencsére egyre gyakrabban, az a megtiszteltetés ér, hogy szerzőtársaim akadnak. Egyikük Berta Kristóf. Kristóf 18 éves fiatalember. Dédapja I. világháborús katona, majd az önvédelmi harcok idején (1919.) bizonytalan ideig a Vörös hadsereg katonája, később nyomdász, sportoló. Kristóf első, talán… Bővebben ›
Velenceblog 