Pár napja, kísérleti céllal körbefotóztam Budaörsöt és a szívemnek kedves Kamaraerdőt. A célom persze Velence, illetve a tó anyagának felvétele. Amikor megfelelő az idő és ráérek, egy szép hajnalon megteszem. Itt tehát az első, budaörsi videó. Köszönet a közreműködésért Tóth… Bővebben ›
Fotók
Hagyaték: Az Élet Menete 2016.
Hetvenkét éve, 1944. június 5-én, pár hivatalnok, hetyke csendőr meg a szokásos söpredék tehervagonba rakta kétszáz földinket, és útjára indította őket Fehérvárra, az ottani téglagyárba, onnan az auschwitzi halálba, ahogyan azt megírtam már. Megírtam sokféleképpen. Idén, hosszú szünet után másodjára,… Bővebben ›
Hadinapló III. rész: A baka útja
Pár hete az ifjú Berta Kristóf egy kis füzettel lepett meg. Tóth Sándor cipőfelsőrész-készítő, iparosember hadinaplójával, amit 1944. novembere és 1945. áprilisa, a hadifogoly Tóth halála előtti időkig írt. Aztán hozzászólt valahavolt baka Berta unokája. Most a történet néhány történeti… Bővebben ›
Önblog : Spárga és chili
Kis barátnőmet, Emmát, hazavitte anyukája. Férfiszüvem egy aprócskát megtörött. A bánatot enyhítendő áprilisi kedvencemet, spárgát készítettem. Erről szól a bejegyzés. Ennél ilyet? Tehát : imádom a spárgát. És nincs lányom, pedig szerettem volna. Nagyon. Pár órát nálunk állomásozott Emma, akinek… Bővebben ›
Egy kisdiák két élete
Milyen volt egy „kétlaki”, Velencét és Pestet megélő fiú élete az ötvenes években? Szentai György megírta nekünk. Szerző: Szentai György Budapesten születtem, de néhány hónap kivételével, ötéves koromig Velencén éltem, azután 1950-től 1962-ig minden iskolai szünetet is nagyobbrészt… Bővebben ›
Hadinapló II: Berta, az unoka szemével
A szép történetekben gyakran akad fordulat. A hadinaplóéban az, hogy hogy Tóth Sándor története gyerekkori játszótársam története is. Fülöp Berta Helga Tóth Sándor unokája. A publikálás után megkeresett. Arcot adott Tóth Sándornak. Megkértem, írja meg, ő hogyan látja nagyapját és… Bővebben ›
Önblog : Ízek, színek, illatok kora gyerekkorból – a nagyszüleimnél töltött, háború utáni időkből – Fehér Györgyné visszaemlékezése (Minden böszörményinek, akik messze mentek)
Vázlatos alaprajz Hajduböszörményben, a Tizenhárom vértanú –utcai nagyszülői otthonról. Konkrétan és képletesen. Szerző: Fehér Györgyné-édesanyám Az utcai kiskaputól végig a lakóház oldalán fedett gang vonalát követően a zárt kiskert felől szőlőlugassal, sötét színű, dús szőlőfürtökkel, amiből csipegettünk. Bor… Bővebben ›
Gárdony Pál, akinek arca is van
A napokban levelet kaptam Kerekesné Tóth Szilviától, aki a WEB-en talált meg. Azt kérdezte, érdekelne-e Gárdony Pál, valamikori virilistánk, jeles lovasember portréja. (Mert hiányoltam korábban.) Örömmel mondtam igent. A levél így szólt: „Kedves Árpád! Mint írtam, Dr. Vecseklőy József A… Bővebben ›
Apró képi történet a jegyrendszerről Velencén
Szentai György szerzőtársam pár napja egy régi fotóval meg egy pár emlékkel lepett meg az 1940-es évek végéről. Közreadom. szerző- ha már- Szentai György, és én is közbekarattyolok-naná! Gyuri története onnan indul, hogy a régi községháza a mai civilház épülete… Bővebben ›
Osztály, közössség
Újból egy Velencéhez közvetetten kötődő történet, amit mélyen a magaménak érzek, más, hasonló élményem miatt. Szentai Gyuri szerzőtársam írta a maga középiskolai közösségéről. Ha nem értenéd, mit keres itt, leírom: az a véleményem, Velencének minél több közösségre, hatalommal, közvetlen gazdasági… Bővebben ›