Hetvenkét éve, 1944. június 5-én, pár hivatalnok, hetyke csendőr meg a szokásos söpredék tehervagonba rakta kétszáz földinket, és útjára indította őket Fehérvárra, az ottani téglagyárba, onnan az auschwitzi halálba, ahogyan azt megírtam már. Megírtam sokféleképpen. Idén, hosszú szünet után másodjára, áprilisban végigjártam és fotóztam az Élet Menetét Budapesten.

 A sétából ez lett:

***

Miért? -kérdezte tőlem egy ismerősöm. Mi keresnivalód van ott? Nem vagy zsidó !(?)

Nem.

Nem? (Hányféleképpen lehetünk zsidók, cigányok, arabok, melegek, bármiféle  páriák,  ha úgy alakul?)

Arról írtam akkoriban, azért megyek oda ismét, mert az aljas tett olyan cövek az emlékezetben, amit számon kell tartani mérceként. Másrészt a többséggel hallgató, egyébként tisztességes őseim miatt, akik nem látták meg, mit parancsol a hit meg az élet iránti tisztelet. Akik tehát hallgattak. Akik nem cselekedtek. Illendő őket méltósággal meggyászolni. Harmadrészt pedig azért, mert olyan korban élek, amikor szorgalmas urak hatalmat gyártanak a gyűlölködésből, és nagy rá a kereslet. Sajnos. És valahogy mindig akad valahol egy jól gyűlölhető valaki!

Kíváncsi voltam másfajtákra. Akik e nélkül is megvannak valahogy!

A meneten résztvevő harmincezer kisebb része lehetett zsidó. Olyanok mentek el, akik vagy gyászoltak, vagy a szolidaritást gondolták megélni így. És nem csak a zsidókkal!  Egyáltalán.

Makacs a hitem abban, hogy ha már minden más utat kipróbáltunk, adunk egy esélyt a tiszteletnek, és megéljük a keresztre feszített pasas mondatait a szeretetről, hitről, jóról. A reményről.

Mielőtt elfogy a tiszta víz, a föld, a levegő.

Kapcsolódó bejegyzések:

–Hagyaték – 2. rész: Stációk-1944. június 5. emlékére

–Ezerkétszáz lépés

Hagyaték -4.rész Spätek a XIX.-XXI. században

Hagyaték -3.rész: Szubjektíven a népirtásról-mélyúton

Kategóriák:1939-1945, Emberek, Fotók, XX. század

Címkék:helytörténet, Holocaust, Velence