Idén rengeteg fügém termett. A két kis jövevény cserje, meg az „öreg” együtt kétszer is letermett. A száraz, forró nyárnak van előnye is! Úgy esett, rengeteg gyümölcs maradt a nyakamon, ajándékba is kaptam, így fügelekvárt főztem. Kétfélét is. Az… Bővebben ›
Fotók
Önblog: Macsák Icuka szakácskönyve
Bejegyzés, melyben a szerkesztő fellebbenti a fátylat egy kétlelkű hölgyről, és némely irományairól. 1964-ben Anya huszonhárom éves volt. Friss tanítói diplomával, első kis otthonukban Apával a háziasszonyságot kóstolgatta, ideértve a főzés tudományát is. Gyakran hibázott. Ilyenkor Macsák Icukát korholta, azt… Bővebben ›
Önblog: Batyu-vagy „útravaló”?
Szeretteimet gyakran idegesítem kisebb nagyobb, kéretlen ajándékaimmal, tukmált, vagy annak érzett (túl)gondoskodással. ( Tudom, ezt a gyengeségem, próbálnék „megjavulni”, egyelőre szerény sikereim vannak.) Édesanyám születésnapomra egy történettel ajándékozott meg, amiben leírja a dolog magyarázatát. Ha van kedved, olvasd! Szerző: Fehér… Bővebben ›
Velence esete a faktoiddal-másodszor: A valóság és annak égi (?) mása (Fiktív napló egy velencei újságcikk keletkezéséről, valamint a sajtómunkások módszereinek változtathatatlanságáról – 1956-ban)
Egy hónapja komolykodva próbáltam értelmet adni egy 1956-os újságcikknek, ami talán érdekes próbálkozás volt részemről, de lehet, hogy nem. A forrás eredeti megtalálója, Kárpáti Miklós barátom, most más oldalról, ifjúkori személyes élményei, a szépirodalom – a groteszk – eszköze, alkotás… Bővebben ›
Két pár
Hónapok óta már előttem van két fotó, valahonnan a XX. századból. Mesélek róluk egy keveset, ha érdekel. Az első az 1930-as évekből származik. Tóth Lászlóné Zsuzsa néni hagyta rám pár évvel ezelőtt. A Tóth házaspár 1938-ban Édesapját, Tóth Józsefet és… Bővebben ›
Óda az öreg parasztházhoz
Nem túl divatosak ezek a szavak. Az idő sem az, az öregség sem az, mégis, ha a viselőjében marad tartás, erő, ugyanolyan szép, mint bármely más idő. Ilyenkor a magam részéről nem szégyellek (öreges) ódát zengeni. A Viola utca 10…. Bővebben ›
Biciklilánc
Biciklilánc Nem megy mostanában az írás. Ez van! És ott vannak a szerzőtársak, akiknek szerencsére nagyon megy! Szentai Gyuri valami gyönyörűt írt most, ajándékozd meg Magad vele! Szentai György: Biciklilánc Ötvenhat éve történt. Már az is idősnek számít, aki… Bővebben ›
Gyüttmentek a XIX-XX. században: Káplárok, Vonosilovszkiak
Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra nem… Bővebben ›
Önblog: Cipő
Édesanyám 52.születésnapomra megajándékozott első kis cipőmmel és a történetével, 1966-ból. Erről szól ez a bejegyzés, és hogy hű legyek magamhoz, jól belefirkálok! szerző: Fehér Györgyné „Gondom van… Árpi fiam születésnapja közeledik. Mit is ajándékozhatnék neki, ami nem anyagi? Valami emléket… Bővebben ›
A velencei katonatemető felújítása
Szerző: Berta Kristóf Ahogy jó beszámolóhoz illik, kezdem a legelején, hogy kiderüljön, honnan is jött a felújítás ötlete és hogy valósult meg ez a nagyszerű munka. Igyekszem nem kisregényt írni. Tavaly Halottak Napján testvéremmel, Gyulával ellátogattunk a velencei… Bővebben ›