Miből van az Otthon?
Pár napja, egy egyébként boldogtalan hírt kommentálva írtam le, otthon vagyok Velencén. Azóta azon gondolkodom, mi az!
Akkor lennék otthon, ha van telkem, rajta házam, a házamban szoba, abban kis sarok, benne szék, asztal, rajta kávé, ceruza és papír, és arról írnék, itthon vagyok?
Vagy attól, ha tudom, a zöldséges neve Laci, az egyházgondnok Károly, hogy Robi vezeti a horgászboltot, és Miklósnál olvasnivalót találok?
Esetleg az van, hogy megnyugtat, tudom, miért Klein-köz a Klein-köz? Ha tudhatom, Klein néni teste miért nem nyugodhat a velencei temetőben? Hogy Galambos Zsuzsa háza előtt miért tilos a két villanyoszlop-láb alatt áthaladni? A Bence-hegyi panorámától?
Pilinszky János, a költő, azt mondta: “A szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A jóság jelenléte azonban még a szépségnél is titokzatosabb, mivel nem csak néma, de láthatatlan is.” Mintha ilyen lenne az otthon dolga is.
Tegnapelőtt levelet kaptam egy olvasómtól, három képpel. Az egyiken a velencefürdői rész látható 1962-ben, épülő házikókkal. Megírja majd, remélem, neki mit jelent ez. Nekem, aki három évvel később született, nyolc évvel későbbi emlékeket. Vasúton ültem. Nemigen tudtam még Velencéről, csak kibámultam a kocsiablakon. A képen látható házikók addigra elkészültek, tavaszonként csüdig vízben álltak, tóparti lapályra épültek, a vízszabályozás még esetlen volt.
Az a terület valaha legelő volt. Szikes, pocsétás terület. Nyugatról már állt a Hajdu-strand, mellette a harmincas évek picike dácsái, keletre a Süle-kanyar, benne Apa első csónakja, és nádas. Északra a tó, délre a vasútvonal.
A velencefürdői, később beépült keleti rész 1962-ben. (forrás: Nagy Krisztina, Molnár Tibor magánszemély)
Nagyjából ugyanitt, harminc évvel korábban (forrás: Fortepan, szerző: Weinstock, idő: 1920-30-as évek)
Akkor, gyerekfejjel elborzadtam, ki akarna pont ott élni vagy nyaralni. A mocsárban! Ma az egyik kis biciklis hobbim, hogy az akkori, víz miatt kőlábakra épült házak nyomát keresem.
***
És akinek vityilója sincs? Akinek nincsen fizikai otthona? Elég sokan vannak! Azok hova verhetnek gyökeret?
Talán az emlékeikbe. Hogy hol botlottak el abban a bizonyos kőben. Hogy milyen jó volt csókolózni itt-ott a naplementében. Gyökerük belekapaszkodhat a gyereknevelésbe, emberi kapcsolatokba. Erős szélben ott vannak a könyvek, a kultúra élményei, azok nehezebben tehetők magántulajdonná, mint más javak. Nehezebben vonhatók meg. (A tudás és kultúra közös anyánk és gyermekünk, maradjon hát olyan szabad és elérhető, amennyire az csak lehetséges. Ez is része az osztozásnak. Kívánom!)
***
Pőre udvarunk 1975 felé. Benne öcsém és én. A kukoricás helyén még gyatra kertecske. Meg: kerítés.
Ültem tehát a vonaton. Ötéves lehettem. Még velencei gyüttment sem voltam, az még további öt évbe telt. Nem értettem ebből az egészből semmit! Hogy értelme legyen, ahhoz a suli hátsó padja kellett Oláh Józsival, meg apró szerelmek, pecázás, verekedések, gyümölcslopkodás a hegyen, sufniépítés, beszélgetések, gyereknevelés, templomtoronyba mászás, szederszedés.
***
Kirekesztettség és befogadás.
Kedves Olvasó, mai fejjel azt kívánom Neked, élhesd meg e kettőt! Befogadottnak lenni a kívülállóság megélése nélkül – bocsánat!- kellemes, meleg akol- mélység nélkül. Felnőttként az ad neki különös értéket, ha nem mindig volt és van. Ez az élmény távoltartja a változástól való idegenkedést, a különbözőség, a másfajta iránti gyűlöletet.
És a maradandó megélése is fontos! Ha az nincs meg, gyakran hamis változtatási kényszer irányít. A biztonságba tételem iránti erőszakos vágy, ami a vélelemben az által teljesedne, hogy a magam képére muszáj formálnom a világomat.
Nem kell, nem úgy van. Békésebben van!
(Ki tudja, talán ezért látogatták meg Kisjézust a Háromkirályok.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Önblog 3: Hogyan lettem horgász?
Önblog: „Gyüttmentségek”: Debreceni, annamajori és velencei évek (1956-1976)
Fügeségek: A füge és a gyüttmentség közötti titkos kapcsolatról
Kategóriák:1945-1989, 1989-től napjainkig, Önblog, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, képek, történetek, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?