Értéktár: Szakaszhatár

Nagyjából négy éve alakult meg a Velencei Értéktár Bizottság.  A dolgát jórészt elvégezte. Új feladatok jöhetnek, és legalábbis részben új emberek.

Annak idején nagyon meglepett, amikor értéktári bizottsági tagságra és vezetésre kért Velence akkor fideszes vezetése. Bár politikai nézeteim messze estek az övéktől, a feladat érdekelt, Velence kulturális vagyona meg méginkább.

Felette érdekes társaságként jöttünk össze Galambos Marika, Galambos Zsuzsa, Sinkáné Mihály Zita, Kárpáti Miklós, meg a magam személyében. Életút, emberi és szakmai hozzáállás, világnézet szempontjából sokban különböztünk, meg ott voltak a jó öreg előítéletek, beidegződések. (Node Zsuzsa még földrajztanáromként nevetős szemmel világosított fel minket, hogy pár év múlva lógó nyelvvel loholunk a lányai után! – és lőn…:)

Szóval legnagyobb megrökönyödésünkre elég könnyen működött a dolog! A csapatban Miklós nem exemdéefes, én nem exszoci, a többiek se ilyen-olyan „ex”-ként működtek, hanem emberként. Fegyelmezetten felkészültünk és eljártunk az ülésekre, megtanultuk tisztelni egymás gondolatait.

Azokat a barbár programokat, amik ma a közösségek gondolkodását mérgezik, sikerült zárójelbe tennünk, és ez nagyon jó érzés volt. (Kedves Olvasó! Sose dőlj be előre azoknak, akik ellenségeskedésre uszítanak! A tapasztalásban higyj!)

Nem okozott zavart az sem, hogy ilyen-olyan nyavalyám volt, Miklós átvállalta a vezetői szerepet (nagyon hálás vagyok érte!).

Hogy a munka során megírt száznegyven helyi érték, meg a hét megyeivé minősített sok lenne, vagy kevés, az megítélés kérdése. Úgy vélem, nekem pont elegendő volt! Közben néhány szép történt, sokadmagunkkal rendbe tehettük a Meszleny-temetőt, Marikáék számos néprajzi emléket mentettek meg a pusztulástól, de azt sem hallgathatom el, hogy ennél több volt a kudarc. Bár Velence még mindig bővelkedik kastélyokban, a megmaradt parasztházak száma rohamosan csökken, az épített környezet fölötte koncepciótlanul és szervetlenül változik meg. Az amúgy is kedvezőtlen településszerkezet képe szétesett.  Mindez még akkor is igaz, ha a megváltozott építési szabályok nagyon kevés mozgásteret hagynak a mindenkori képviselőtestületnek. Bőven van ebben mit tenni.  (Nem siránkozásként írom mindezt, inkább okulásul a jövőre nézve.)

Tehát a munka java befejeződött, páran bele is fáradtunk, így a választások után leköszöntünk a feladatról. Részemről biztosan nem folytatom tovább. Írni tervezek, meg fotózni inkább.

Köszönöm, Zsuzsa, Zita, Marika, Miklós!



Kategóriák:Falusi épületek, Velencei Értéktár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: