Emberek

Gárdony Pál, akinek arca is van

A napokban levelet kaptam Kerekesné Tóth Szilviától, aki a WEB-en talált meg. Azt kérdezte, érdekelne-e Gárdony Pál, valamikori virilistánk, jeles lovasember portréja.  (Mert hiányoltam korábban.) Örömmel mondtam igent. A levél így szólt: „Kedves Árpád!  Mint írtam, Dr. Vecseklőy József A… Bővebben ›

Osztály, közössség

Újból egy Velencéhez közvetetten kötődő történet, amit mélyen a magaménak érzek, más, hasonló élményem miatt. Szentai Gyuri szerzőtársam írta a maga középiskolai közösségéről. Ha nem értenéd, mit keres itt, leírom: az a véleményem, Velencének minél több közösségre, hatalommal, közvetlen gazdasági… Bővebben ›

Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet története

Somhegyi Jutka 2015. szeptemberében egy általa szerkesztett önéletírással lepett meg. Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet életével, amit ezen az úton közlök. Köszönöm a szerzőnek és Jutkának!   Ha elmúltál már … -valamennyi- , ha megfelelő érzékeid vannak, és megélhetted a szüleid… Bővebben ›

Önblog: Apa csónakja

Előbb volt csónakunk Velencén, mint házunk. Kis történetem Apa első csónakjáról, kikötőkről, emberekről szól. Ha van kedved, hallgass velem zenét hozzá! (Amorf Lovagok: Őrjárat) Anya a minap régi képeslapot mutatott. A lap a ’70-’80-as évek fordulóján keletkezhetett. A kép bal… Bővebben ›

A Lakner ház, és a szomszédok-Szentai György szíves közléseivel

Pár napja leveleket kaptam Szentai Györgytől, akit egykor a faluban „laknergyurika” néven becéztek egyesek. Szentai György néhány fontos apróságot mesélt gyermekkora nyarainak színhelyéről, amiről néhány fontos apróság jutott az eszembe. szerző: (szerintem) Szentai György György (a továbbiakban SZGY) leveleit –hozzájárulásával-… Bővebben ›