2016.január 9. Várnád a bevezetést? Olvass inkább!

Marci fiam napja van. Túlvagyunk az ünnepeken. A hosszú ünnep csodálatos, gyönyörű és bánatos volt nekem, ha olvasod az írásom, tudod, minden rendben van.

Tehát január 9. van.

Éjjel gyengén fagyott, de az már rég odavan. Itt a melegfront. Későn, reggel hétkor kelek, ez ritkaság, nagyon nagy béke van.

Bevezető, diétás nasi a szombati reggelihez

Kávé meg gyógyszerek, arc és fogmosás, összeszedem magam, aztán irány Bognár Imiék boltjába kenyérért, meg Nagy Janihoz sütnivaló kolbászért. (vegák, legyetek elnézőek!)

Előtte megtöltöm a madáretetőt. Hó fed minden, napok óta hideg van, a madarak éheznek. Naponta két liter mag fogy el, nagy a szükség. Cinkék, meggyvágók, galambok, verebek, meg vagy hétféle más várja a baráti segítséget; a kenyér ráér még.

Nem, Anya nem igényel semmit. Népszabadság, vöröshagyma, kenyér és sajt kerül a szatyorba, aztán irány Robi.

Faragó Robi boltja horgászlétem alfája és barátságunk omegája. Egymás szemébe nézünk, semmiségekről beszélgetünk,összenevetünk, Marika, a hitvese elmondja, nincs nyitva Laci és Zsuzsa zöldségese, Marci fiamnak zöldhagymáért messzebbre kell mennem. Ez van.

A hajnali gyenge ködben csendesen szép a tó. Szeretem. Asszonyt jó nézni így hajnalonként, ha békés az álma.

Otthon a hóban utat ások a grillsütőhöz, melegítem, közben havat hányok a kert többi részén. Szalonnát, hagymát, hurkákat, paprikaféléket, paradicsomot szelek, párolok.

Eszembe jut Hargitai Jóska barátom. Újévre kocsonyával ajándékozott meg. Nagyon jól esett ez a levessé főzött szeretet! Felhívom, megköszönöm, boldog újévet kívánok. A szakács bónusza a megadott figyelem. (Megtanulom tőle ezt a kocsonya –dolgot…)

A sütő közben már 220 fokos. A holmi kész, párolódik rendesen, amíg a ház mellett elgórom a hó javát. Negyven perc. (Hő alábbvesz, grillsütőre kapcsolok, hogy színt kapjon az étel.)

Az udvart nem sózom. Faragó Robi forgácsa se jött be nekem. Téli műtrágyát szórok a kőre, azt a fű is elviseli. Míg evvel babrálok, megjönnek a madár-kosztosok. Lassan a hideg is enyhül. Minden rendbe van.

A végén a serpenyőbe kis vörösbor kerül. Pirul a zöldség, sül a hús. Nincs már erős hagymaszag, lassan kész az étel. A reggelit a konyhába viszem, porciózom, irány Anya.

Bogár, a „véreb” örömtáncot jár. Örökbefogadott eb, a létének örül minden nap. Anya beljebb tessékel, örül az ételnek (egy frászt: – nekem!) kis történetet mesél, amit megtalált, ígéri, megírja a kedvemért, és hogy Marci, akinek pitét sütött…

Aztán hazaérek.

Macska talán eltesz egy kis ebédet a főztömből, aztán elmegy. Két fiam alszik. Felháborító! Elhűl az egész. Délelőtt van.

Itt a melegfront. Szép január délelőtt.

Marci most kel fel (dél van) megszorongatom, örülök neki, a fülembe harap a nyavalyás- a fiam, a kis áruló, rám ütött- és minden nagyon rendben van!

Kávét főzök. Könyvet veszek elő, mielőtt komolyabb munkába fognék: Barbery: A sündisznó eleganciája – most egy macska van soron, akit Grévisse-nek hívnak.

***

Kedves Olvasó!

Nagyon fontosak a nagy ünnepek. Mégis, ne feledd, a hétköznapok sok apró mennyországa nélkül semmit sem ér a Karácsony. Ezt megélni komoly feladat is lehet; és persze, nem az, ha munka helyett ajándéknak látod.

Szép napot!

Kategóriák:1989-től napjainkig, Önblog, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Velence

Címkék:Velence