Somhegyi Jutka 2015. szeptemberében egy általa szerkesztett önéletírással lepett meg. Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet életével, amit ezen az úton közlök. Köszönöm a szerzőnek és Jutkának!

Ha elmúltál már … -valamennyi- , ha megfelelő érzékeid vannak, és megélhetted a szüleid idős korát, tudod, van egy idő, amikor lassan indulnak elfelé. Szakácskönyvet adományoznak, sütnek-főznek, horgászni tanítnak, játszanak, mesélnek, és -néha- szerencsére írnak is.

Négy önéletírást ismerek a szűkebb világunkból. Balassa Kataliné rendhagyó, ő a háborút írta meg. Van egy másik, huszadik századi velencei nőalak is. Nagy bánatomra az ő története még nem publikus. A harmadik Kelemen Jánosné Szarka Erzsébeté, aki lovasberényi. A negyedik most születik: édesanyámé (Négy nő-hangosítom ki én, a férfi.)

Mindegyik történet rendkívüli a maga módján.

Erzsébet (is) nyolcvanon túl tartotta fontosnak leírni azt, amire emlékezik. Arról ír, amiről ritkán szól történetírás. Arról, milyen (nagyon szerényen (1) élni (a XX. században)

Mi, botcsinálta történetírók azt írjuk meg, amit találunk. Azt találjuk meg, aminek nyoma marad. A megírottság azonban a jómód kiváltsága. Csakhogy az óriás többség nem írt, keveset olvasott. Szerencsés esetben zenélt, táncolt, szeretett vagy sem, dolgozott, meghalt.

Ezért olyan fontosak a naplók.

***

És persze, itt-ott vannak a mézesmadzagok, velencei szálak:

Erzsébet ír a velencei Retezi Lajossal való románcáról, a világháborús frontról, ami pár órás különbséggel gyalogolt át a két falun mindazzal, amit a háború jelent. Szó esik az 1945. márciusi nagy evakuálásról, ami ugyanaz a nyomorúság, mint a földijeinké. Meg: utána is.

Mégis –ha mondhatom- ne ezért olvasd el!

Arra (is) érdemes figyelni, amit Erzsébet akárhol (majdnem bármikor) írhatna. A fotókra- a többségük a Te nagyapádé lehetne. Történet, akár a Tiéd, ha lenne kedved papírra vetni.

***

Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet történetét itt töltheted le az interneten. A PDF –file mérete 3,.5 MB.

***

Kedves Olvasó, Légy Társszerző! Ha van tudomásod lapokról, naplókról, amiket valaki az életéről írt a környezetünkben, küldj jelet az arpad.feher1@gmail.com-ra, vagy munkaidő után a 20/439-56-48-as telefonon! Ha gátlásos a szerző, de szerkesztés vagy lektorálás segítsége után közzétenné, amit megélt, megoldom. (Ha javasolhatom, légy az illetővel türelmes! A sietségnek ilyenkor nincs helye.)

Köszönöm!

(Neked is köszönöm, sokadjára is, Jutka!)

Kapcsolódó oldalak

• Velence a II. világháborúban 10. rész: Balassa Katalin naplója (1944. december 4-1946. szeptember 15.)

• Velence-Tükröspuszta II: 1933-41 között

• Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre

Lábjegyzet:

1. Írnám én, hogy “szegényen”, de az a szótáramban mást jelent.

Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, képek, Légy Társszerző!, Lovasberény, Településszociológia, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század

Címkék:Balassa Katalin, Cziráky, helytörténet, Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet, Lovasberény, Retezi Lajos, Somhegyi Judit, Tóth Lászlóné Tóth Zsuzsa, Velence, Velencei tó