Talán Lázár Ervin írta, a Világ ott vár a kert végében, balra. (Néha, sajnos „balkézről”.)  Ezt e bejegyzés is bizonyítja.

Kárpáti Miklós és Asztalos Endre kiegészítéseivel

Történt, hogy a Darabanth árverési ház két fotót hirdetett, amin munkások állítanak helyre egy kidőlt távíróoszlopot állítólag Velence és Gárdony határában. A készítés dátuma 1931, készítője – ismét állítólag-  Kerny István “budapesti fotóművész”. Innen indult a történet.

Ki is volt Kerny István(1879-1963.)? Mindenekelőtt a XX. századi magyar kísérletező és dokumentarista fotósvilág egy érdekes alakja. Több száz képet hagyott az utókorra, egyrészt megörökítve a Duna-kanyar vizimalmait, a balatoni, ruhát mosó asszonyokat, a régi Óbuda utolsó pillanatait.

Kerny István portréja. Készítette Kankovszky (vélhetően Kankovszky Ervin, akivel az Egyesült Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetségében alelnökök voltak), cca. 1938.)

Aztán kísérleti fotós. A fotóiban megmutatkozó játék nyomot hagyott még az én generációm előtti analóg fotósok gondolkodásába.

Az általa ihletett más munkák:

(Kerny István önmagával sakkozik -kb 1920.)

Tehát: A Tisztelt Eladó sztorija arra utal, Kerny István hagyatékából ad el négy, kinagyított fotót. Kettőt távírójavításról, kettőt a strandról. (“1930 körül“.)

Engem a távírós képek izgattak. Fölötte!

Mi is volt a távíró?

Hugnes-féle táviró gép

Az első elektromos telekommunikációs eszköz, ami 1838. januárjától egy jelrendszer, a Morse ABC segítségével képes volt nagy távolságra, egyszerűen kezelhető formában információt közölni. Részben „civil”, részben katonai, de eleinte vasúti forgalomirányítási, forgalombiztonsági funkciója volt, amik a mindennapi életben összekeveredtek. A vasúti forgalomirányítás szüneteiben pl. magánember is küldhetett  üzenetet rajta.

 A távirda számos filmben feltűnik. Ezeken érzékelhető a távírászat laikusok számára látható része. Közte a Volt egyszer egy Vadnyugat(1968.) híres nyitójelenete  az 5.02 perctől, vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966.) a 8.30. perctől, valahogy így:

A vezetékes távírót aztán fokozatosan felváltotta a vezeték nélküli változat és a telefon. Egyre inkább a civil világ és a postahivatalok felé terjedt. Mindenesetre bő egy évszázadig fennmaradt, és gyökeresen átalakította a távolsági kommunikációt.

Távírászat a tó déli partján

A kor tóparti távirdai viszonyairól 1850-től a távírászati és postai viszonyokat szabályozó „Postai és Távirdai Rendeletek” közlöny ad betekintést. Az Arcanum Digitális Tudománytárban sajnos, csak 1873-tól vannak példányai.

Ekkor, az 1873. januári számban „Nyék” (Kápolnásnyék) és Dinnyés szerepel távírdaként. Biztosra vehető, hogy a távíróállomások (eleinte még) a vasúti rendszer részét képezték.

A közlöny 1879. január 16-i számában, mint a (Déli Vasút távírórendszernek részét) Nyéket és Velencét már külön szerepeltetik. A dátum nagyon közel esik a kisvelencei posta (Anna Malmon belüli)  1879.feb. 15-i nyitási dátumához[1], mégis, az látszik valószínűbbnek, hogy az egyelőre még a kisvelencei vasútállomáson volt elérhető a közönség számára.

Gárdony postahivatala ezen rendelettár 1897-es számában jelenik meg először, mint új hivatal. (Ugyanebben a számban a kisvelencei hivatalt jelölték meg elődintézményként.)

Összegezve: A tó déli partjának vasútja viszonylag korán rendelkezett távíróval, de egyelőre nem tisztázott, pontosan mikortól. A hivatkozott közlöny 1850-től számos részletében, hatósági úton szabályozta a távíró lakossági szolgáltatási díjait, azok illetékességi körzetét, a közlés és kézbesítés díjszabását.

A távíró oszlopai a vasút tőszomszédságában álltak. Az állomások szolgálati részében volt elhelyezve a távírókészülék és kezelője.

A konkrét fotók érdekessége

Szám szerint két ide kapcsolódó képről van szó, melyek az egyik kép felirata szerint 1931-ben készültek, és -kiinduló pontként- talán  Kerny István a készítőjük. Két ugyanazon, csizmás munkás javít (emel) ki a jégből eldőlt távíróoszlopot. A két fotó helyszíne közel eshet egymáshoz, (csakhogy hol)? Az egyik képen felirat, rajta: „1931. február 14, Gárdony”.  Az árverési hirdetmény szerint a képek a „Velencei-tó strandja és Gárdony határában” készültek. A két távírós fotó mellett viszonylag ismert képeslapfotó szerepel a kisvelencei Hajdu-féle strandról, valamint egy az ingatag stégen napozó fiatalokról, a háttérben a tó északi részén található Meleg-heggyel. Jó eséllyel ugyanazon a strandon, hasonló időben. A strandbejáratot ábrázoló fotó közismert, a stéges (általam) korábban nem. Azt azonban egyelőre semmi sem támasztja alá, hogy ezek Kerny-fotók lennének[2].

A nyári, strandos képek:

A távírós képek:

Kárpáti Miklós hozzászólása:

“A helyszínazonosításhoz segítséget nyújthat az 1931. febr. 17-i Az Est-cikk részlete:

” A Dunántúlon fellépett hóviharok a postaszolgálatban és a telefon és távíró összeköttetésben nagyobb zavarokat okoztak.
Az éjjeli mozgóposták közül egyetlenegy sem futott be. A bécsi és prágai nemzetközi mozgóposta is elmaradt, ugyancsak nem érkezett meg a Nagykanizsáról és Pécsről esedékes mozgóposta sem. A távíró és telefonösszekötetés számos helyen szakadt meg, a hóvihar következtében kidőltek a telefon és távíró oszlopok, így Ercsi és Ferencmajor között, Érd és Szászhalombatta (!?), Tárnok és Martonvásár környékén sok oszlop dőlt ki.

Székesfehérvárral teljesen megszakadt a telefon- és távirati összeköttetés.”

Miklós e gyűjtése alapján tehát életszerű lehet, hogy az ismertetett képek a Déli Vasút vonala mentén futó távíróvezetékek javítását mutatják be.

Szintén Miklós hívta fel a figyelmem az Axioart/Darabanth régi és folyamatban lévő árveréseire, ahol a témához kapcsolódó ú.n. “üvegnegatívok” és fotómásolatok találhatók.

Például:

Külön figyelmet érdemel az alábbi kép. Ezen, bár halványan, a kép bal oldalán hegyvonulat látszik. A kidőlt távíróoszlop és a dombok között felhalmozott nádkévék, jó messze. Ezen a képen, jobbra alul látszik a sín. Ehhez hasonló téli látvánnyal gyermekkoromban találkoztam Dinnyés felé, a tóra tekintve. Más körülmények is illenek ide, csakhogy…

Bökkenők:

1/ Mindkét távírós fotó palacsintalapos területet ábrázol, kilóméteres látótávolságon belül. Az egyik képen talán gazdasági épületek láthatók.

A másikon feltűnik egy mérföldkő, egy rejtélyesnek tűnő,2790-es számmal.

Néhány következtetés:

Nem tudni biztosan, a Déli Vasút távíróoszlopai a sín melyik oldalán álltak a tó környékén.  Ha sín mellett készültek, a sínnek a fotón látható munkásoktól jobbra kellett lennie. (Ezt az azóta talált más fotók megerősítik.)

Milyen irányban készült a fotó?

Délre?

Ilyen egyenletesen szélesen és hosszan lapos, szinte beépítetlen terület a fotón megjelölt környezetben nincs a síntől délre Agárdig, és korábban sem volt. Volt viszont nyugatabbra, Agárd 533-as vasúti szelvényétől délre, Dinnyés kb. 553-as szelvényéig.

Asztalos Endre Úr, aki Kárpáti Miklós pettendi vasútállomással foglalkozó bejegyzéséhez szólt hozzá, kérésemre egy logikus, közelítő magyarázattal szolgált.

Előzmény: A vonalak valamikori számozása a mai információ szerint (2023.02.15.) nem a Déli Pályaudvartól indult, hanem a valamikori Pragerhoftól, az eredeti kiindulóponttól. Amikor aztán a magyar állam átvette a vonalat, idővel megváltozott a kilóméterszámozás is.

Asztalos úr megoldása tehát:

“…A szelvénykövek viszont szigorúan 100 méterenként következtek, tehát igen, a képen kereken 279 kilométerre járunk Pragerhoftól. Vagyis a Délitől körülbelül 51 kilométerre, azaz valahol Gárdony és Agárd között. Az igazán pontos meghatározáshoz ismerni kellene Agárd vagy Gárdony régi szelvényszámát, de ezzel sajnos nem szolgálhatok….“

Következtetés: A ma Szlovéniában található Pragerhof/Pragersko felől induló sínszakasz – számozással eshet Dinnyés/Agárd/Gárdony térségébe valahova a valamikori 279-es kilóméter.

Ha észak, észak-nyugat felé …

fotózott a képkészítő: látszania kell a tónak, és nem kellene látszaniuk- ilyen messzeségben semmiképpen sem- fáknak. Viszont nagyobbacska domboknak igen, a tó északi oldalán-akár a strand stéges fotóján. Persze, lehetséges magyarázat az is, hogy a Székesfehérvári vasútvonal jó nagy darabja lett Gárdonynak titulálva.

A stéges strandi kép a Google képkereső szerint feltűnik a Hungaricana/Fortepan gyűjteményében, 1937-es fotóként. Kerny neve nem bukkan fel vele kapcsolatban, ahogy a képeslap-fotónál sem.

A strandbejárat képeslapja számos ismerősöm birtokában van, köztük a Velencei Helytörténeti Egyesületében. Szintén nincs kapcsolatban Kernyvel.

Tény, hogy Kerny  1937-ben még biztosan főállásban postaműszaki igazgató (főellenőr) volt ( 1902-től volt postatiszt, 1938-39 körül vonult nyugalomba), ebben a minőségében akár dokumentálhatott is folyó távírójavításokat. (Igaz, munkákat ábrázoló fotókat bárki más is átadhatott Neki szolgálati alapon.) 1931 januárjában, mint arra Kárpáti Miklós rámutat, voltak javítások a vonalon. Viszont ebben az esetben is nagy valószínűséggel kizárható a gárdonyi helyszín, amit a felirat mutat, és továbbra is kétséges a szerző személye.

A strandos fotók inkább témájuk révén kerülhettek a kettő mellé, az árverésre bocsátó ismeretlen szándéka szerint. Legfeljebb a készítés évtizede stimmel. Kicsi a valószínűsége annak, hogy bármi közük van a művészhez.

***

Ma annak adok nagyobb esélyt, hogy a Kerny neve ebben az esetben inkább árverési reklám, nem vitatva, hogy a negatívok lehettek a hagyaték részei.

Arra azonban biztosan alkalmas, hogy tiszteleghessek egy kiváló fotós úttörő előtt, és kutassak, írjak egy keveset a tókörnyék távírászatáról a XIX-XX. században.

Kedves Eladó, ezt köszönöm!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Megy a gőzös…
• ·  Megy a gőzös II,   KÁRPÁTI MIKLÓS: Velence egykori vasútállomásáról
• ·  Megy a gőzös III: Miért nem ment randevúzni Károly (vonaton)?
• ·  Megy a gőzös IV: …vele a zsák (Miről szólt a vasút korai története?)
• Megy a gőzös V: Muki, aki Lóré névre is hallgatott
• Megy a gőzös VI: “Utánlövés”

Források:

-Fortepan.hu

-Arcanum ADT online

-Darabanth.com

Jegyzetek:

[1] Köszönöm a pontos dátumot, Kárpáti Miklós!

[2] Ilyet egyébként az árverési hirdetmény sem állít, csak azt, hogy állítólag a Kerny hagyatékból előkerültek „nagyításai”, ami a fotós zsargon szerint azt jelenti, hogy eredeti analóg negatívok nagyítás eljárás révén készült másolatai.

Kategóriák:1920-1939, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Gárdony, Kápolnásnyék, képek, Környezet, Velence, Velencei tó, XX. század

Címkék:Anna malom, Darabanth, Déli Vasút, Egyesült Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetsége, Fortepan, Hajdu Strand, Hungaricana, Kankovszky Ervin, Kárpáti Miklós, Kerny István, Meleg-hegy, Morse, posta, távírászat, távirat, távirda, Velence, Velencei Helytörténeti Egyesület, Velencei-tó