részlet Paolo Cognetti Nyolc hegy -könyvéből
„…Egy öreg nepáli mesélt nekem később a nyolc hegyről. Egy rakomány csirkét vitt fel az Everest völgyébe, valami menedékházba tartott, ahol csirkecurry készült belőlük a turisták számára: a hátán egy tucat cellára szétválasztott ketrecet vitt, abban lármáztak az élő csirkék. Egy ilyen szerkezetet még látnom kellett. Találkoztam már csokoládéval, keksszel, tejporral, sörös, whiskys és kólás üvegekkel megtömött puttonyokkal Nepál ösvényein, hogy kielégítsék a nyugati ízlés kívánalmait, de hordozható csirkeóllal még nem. Mikor megkérdeztem az embert, hogy lefényképezhetem-e, letette egy kis falra, levette a pántot, ami tartotta, és mosolyogva pózolt a csirkék mellett.
Miközben lassan levegőhöz jutott, beszélgettünk egy kicsit. Egy olyan régióból jött, ahol én is jártam, és meglepődött. Látta, hogy nem átutazó gyalogos vagyok, még pár mondatot is ki tudtam nyögni nepáliul, és megkérdezte, miért érdekel annyira a Himalája. Volt válaszom erre a kérdésre: azt feleltem, hogy van egy hegy, ahol felnőttem, amihez nagyon kötődöm, és ott született meg bennem a vágy, hogy lássam a világ legszebb és legmesszibb hegyeit.
– Á – felelte –, értem. A nyolc hegy útját járod.
– A nyolc hegyét?
Az ember felvett egy botot, és egy kört rajzolt vele a földre. Tökéletesre sikerült, látszott, hogy gyakran csinálja. Majd a körbe belerajzolt egy átmérőt, majd még egyet az előzőre merőlegesen, majd egy harmadikat és egy negyediket a szögfelezőknél, így egy nyolcküllős kereket kapott. Én azt gondoltam, hogy ha ilyet kell rajzolnom, egy keresztből indultam volna ki, de jellemző egy ázsiaira, hogy a körrel kezdi.
– Láttál már ilyen rajzot? – kérdezte.
– Igen – feleltem. – A mandalákban.
– Bizony – felelte. – Mi azt mondjuk, hogy a világ közepén egy óriási hegy áll, a Szumeru. A Szumeru körül nyolc hegy és nyolc tenger van. Ez a mi világunk.
Miközben ezt mondta, a keréken kívülre apró pontot tett minden küllőhöz, és apró hullámokat a pontok közé. Nyolc hegy és nyolc tenger. Végül egy koszorút rajzolt a kerék közepe köré, ami, gondoltam, a Szumeru behavazott csúcsa lehet. Egy pillanatig mérlegelte saját munkáját, megrázta a fejét, mintha már ezerszer lerajzolta volna ezt, de mostanában kijött volna a gyakorlatból. Végül a középpontra mutatott a bottal, és így szólt:
– És azt kérdezzük: ki tanult többet, aki bejárta a nyolc hegyet, vagy aki feljutott a Szumeru csúcsára?”
Kategóriák:Önblog
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?