A napokban Kárpáti Miklós könyvritkasággal ajándékozott meg. Dr Sédi Károly 1944-es kiadású Velencei-tó kötetével. A könyv a tótörténet szempontjából különösen értékes, fontos mű. A bejegyzés erről szól.
Kezdeném talán a szerzővel. Dr Sédi Károlyról gyakorlatilag semmit sem tudok. Egyetlen általam ismert adatforrás sem közöl róla életrajzi adatot, sem a világháború előttről, sem azután. A WEB-en 135 találat adódik a névre, jórészt munkái kereskedelmi információi. Az Országos Dokumentumellátó Rendszer 21 munkát tart számon ilyen szerzői névvel. 8 esetben, kivétel nélkül a háború előtti időkből, geológiai, gazdaságföldrajzi műveket. A háború után pedig kivétel nélkül kémiai, anyagismereti munkákat. Az Arcanum tudásbázis negyvenes évekbeli néhány említése alapján az sejthető, hogy a szerző a budapesti Aranyosi-féle kereskedelmi iskola tanára volt, legalábbis 1944-ig. A „tanszéke” mind gazdaságföldrajzi, mind kémiai, anyagismereti kérdésekkel foglalkozott.
A könyvről- egyelőre messzebbről: A harmincas évek a tó idegenforgalmi fellendülését hozták. Mindezzel közigazgatási és szakhatósági figyelem is együtt járt. Kiépült a tó körzetének meteorológiai, hidrológiai ellenőrzése, szakmai koncepciók készültek a fejlesztésről és volt saját lobbija is a tónak. A fokozatosan felhalmozódó tudományos információt azonban csak kevesek rendezték, és ők is inkább csak részrendszerekké. Az állattan, geológia, vízügy, gazdaságföldrajz, turisztika stb. mind elkülönült darabokat adtak ki a tóról. Polgár Iván 1914-es összefoglaló munkáját már régen meghaladták az események és a felhalmozott tudás.
Sédi a harmincas évektől kezdett el publikálni balneológiai kérdésekről. A tóval kapcsolatos első, általam ismert munkája 1936-os[1].
A mű, Sédi 1944-es kötete ITT tölthető le. Terjedelme 4,5 MB, formátuma PDF.
***
A könyvről-kissé közelebbről:
Két fő részre tagolódik. Az első 67 oldal a tó „fizikai földrajzi viszonyait” írja le. Ebben a tájegység és különösen a tó geológiai, vízügyi, biológiai, kémiai, meteorológiai összegzését adja meg.
Vess meg érte, kedves Olvasó, de engem a könyvecske másik, „gazdaságföldrajzi” része izgatott inkább. Ebben Sédi igyekezett kora tudásának tömör lényegét adni a tókörnyék gazdasági-kulturális viszonyairól.
A fejezet első része igyekszik megadni a tókörnyék kultúrtörténetét az ókortól. Sok tekintetben helytállók megállapításai, másokat mára a régészet meghaladott. Ilyen például az a tudás, miszerint Velence közvetlen határán vezetett volna Sabaria felé a főközlekedési út. Nyilván nem ez a terület volt Sédi erőssége, mégis, a maga korához mérten korrekt összefoglalót adott.
Feltétlenül meg kell emlékezzek a történeti adatok közül azokra, melyek a tó lecsapolásának terveire vonatkoznak. Korábbi bejegyzésemben már utaltam a Csapó Benjamin- féle XVIII. századi tervek kapcsán Sédire, mint adatforrásra.
E kötetében részletesebben, alaposabban kifejti mind Csapó/Chiapo, mind a későbbiek terveit mind a szándékok, mind a vízügyi logika tekintetében.
Elgondolkodtató, amit a tó területének birtokmegoszlásáról írt. E szerint a harmincas években ez lett volna a terület megoszlása a birtokosok között:
- Székesfehérvári káptalan 2057 kat. hold 789 n.öl
- Velencei-közbirtokosság 870 kat. hold 273 n.öl
- Gárdonyi református egyház 412 kat. hold 204 n.öl
- Nádasdi agárdi uradalma 337 kat. hold 440 n.öl
- Sukorói zsellérek 104 kat. hold -497 n.öl
- Sukorói telkesgazdák 94 kat. hold 782 n.öl
- Felsőeőri prépostság dinnyési urad. 73 kat. hold 531 n. öl
- Sukorói lelkész 10 kat. hold 508 n.öl
- Sukorói tanító 4 kat. hold 578 n.öl
- Sukorói róm. kat. tanító 3 kat. hold 222 n.öl
Ha így volt, abból egyebek mellett pl. az következik, hogy 1884. óta az akkori kb. 524 holdról a másfélszeresére nőttek a velenceiek által birtokolt területek.
Kedves részem a kötetecskében a halásztanyák[2] neve és helyzete. Ebből a velenceiek:
1.Alsó-tó, 2. Bimbó-tanya, 3. Bőgő-tanya, 4. Bumugya, 5. Büdösnád, 6. Felső-tó 7. Fertőfenék, 8. Fürdető, 9. Gyári-rigya, 10. Kárászos, 11. Külsőtisztás, 12. Lakner-kapu, 13. Lójáró, 14. Lucskos, 15 Meszlényi-rész. 16. Öreg-tisztás, 17. Papkert-alja, 18. Sikátor, 19. Széles-kapu, 20. Téglaházi-csapás. 21. Templom tisztás, 22. Tésurbaba 23: Tizedes-tanya, 24. Tóbírócsapás, 25. Tóbíró-tanya, 26. Vadászhely.
A halásztanyák elhelyezkedése Dr Sédi szerint
Érdekesség, hogy ilyennek látta Sédi Velencét a harmincas évek végén:
„A tó keleti végében Velence-község típusosan tóparti település. A község nem a tó árterületére épült, hanem a ,pleisztocénkori tó magasabban fekvő partjára. Mivel itt a Velencei-tó árterülete alig néhány méter széles, azért a község nagyon közel fekszik a tóhoz. Erre, a tópartját ívalaktan követő teraszra épültek a község házai, amelyek azonban nem a tóra néznek, hanem a régi római út felé tekintenek. A házsor kertjei azonban a tóra támaszkodnak. Ez a házsor adta meg az alapját a község főútjának, amely a nyugati végével a tóparthoz közel futó régi római útba torkollik be. A római út és a parti házsor között levő szögben épültek ki a község többi házsorai. A község déli részén a tóparton jellegzetes régi halásztelepüléseket találunk. Jellemző ezekre, hogy a házsorokat homlokzattal kifelé négyszögalakban építik, amelynek a tófelőli oldala nyitott. Ez a háztömb legtöbbször egy halászbokor tulajdona. A házsorokkal körülzárt udvaron állanak a halászszerszámok: a nagy háló ki terítve és a varsák, valamint a tapogatók halomra rakva. A parthoz közel pedig a halászbárka állott, amelyet mindig szemmel tudtak tartani. Ma is főleg ezen a helyen, a község déli részén laknak a halászok.
Az utóbbi években igen nagy mértékben növekedett meg Velence község egyik külterülete: Kisvelence lakóssága. Ma már külön állomást is kapott.”
Írtam már korábban is, de Sédi is megjegyzi a külterületen élő lakosság igen magas arányát.
A tókörnyék külterületi lakossága 1930-ban.
Kiemelkedően jó a könyv végén olvasható irodalomjegyzék. A 113 elemű lista a maga korában példás alaposságot takart, miként a munka egésze.
***
Végül: egy bekezdésről melyre Kárpáti Miklós hívta fel a figyelmemet.
Tudod, hogy a könyvet később bezúzták? –kérdezte. És tudod, mi volt az ok? Eléggé bambán néztem rá, úgy emlékszem. (Geológiai, földrajzi könyv, Rákosit ’44-ben aligha szidhatta, mi lehetett az ok?)
A könyv 1944 tavaszán került a nyomdába. Javában tartott már a zsidóüldözés, még ha a java csak utána következett is.
Sédi befejező mondatai egyikében az alábbit írta le:
„A nyaralók vallási viszonyait tekintve megjegyezhetjük, hogy a Velencei-tó fürdőit nem sajátítják ki oly nagy mértékben az zsidók, mint a Balaton egyes fürdőhelyét. A Velencei-tó mellett nyaralók háromnegyed része (76%) keresztény, és csak közel egynegyed része (24%) zsidó.”
Miért volt ez fontos neki, a földrajztudósnak? –szegeztem Miklósnak? Talán a korszellem-mondta Miklós tűnődve.
Nem tudom…
Kapcsolódó bejegyzések:
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala I : Az úttörők kora (1930-ig)
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala II : A parcellázások kora (1930-1945)
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala III: A „Beck-féle mintaház”, a parcellakorszak emlékműve
Velence virilistái VII. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- II. rész- Beck, a magánember és velencei
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala IV: Interjú Farkas Józsefné Éva nénivel-ahogy a gyerek, majd fiatalasszony látta
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala V : A (Gárdonyi és ) Velencei Fürdőegyletről
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala VI: Votisky Antal „A Velencei-tó problémái”-röpirata 1934-ből-forrásközlés
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala VII: Az első turista-zsebkönyv a tóról Polgárdy Géza szerkesztésében (1938.) – forrásközlés A Velencei tó-parti üdülőkorszak hajnala VIII : Tóth Kálmán: Horgásszon a Velencei-tavon (1940.) -forrásközlés
Források:
- Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza (Vízügyi közlemények, 1936/1. sz.)
- Sédi Károly: Velencei-tó (Jövő Nyomdaszövetkezet, 1944.)
- Arcanum Tudásbázis
- Polgár Iván: A Velencei-tó (1914.)
Lábjegyzetek:
[1] Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza (Vízügyi közlemények, 1936/1. sz.)
[2] Másutt –tudomásom szerint- „bokornak” nevezik az egyes halászok által bérelt víz/nádterületet.
Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, Adatok, Budapest, Gazdaság, Gárdony, Kápolnásnyék, képek, Környezet, Légifotó, Pákozd, Statisztika, Sukoró, Székesfehérvár, Tükröspuszta, Település-szerkezet, Településszociológia, Uncategorized, Velence, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?