Dr Sédi Károly: Velencei-tó

A napokban Kárpáti Miklós könyvritkasággal ajándékozott meg. Dr Sédi Károly 1944-es kiadású Velencei-tó kötetével. A könyv a tótörténet szempontjából különösen értékes, fontos mű. A bejegyzés erről szól.

Kezdeném talán a szerzővel. Dr Sédi Károlyról gyakorlatilag semmit sem tudok. Egyetlen általam ismert adatforrás sem közöl róla életrajzi adatot, sem a világháború előttről, sem azután. A WEB-en 135 találat adódik a névre, jórészt munkái kereskedelmi információi. Az Országos Dokumentumellátó Rendszer 21 munkát tart számon ilyen szerzői névvel. 8 esetben, kivétel nélkül a háború előtti időkből, geológiai, gazdaságföldrajzi műveket. A háború után pedig kivétel nélkül kémiai, anyagismereti munkákat. Az Arcanum tudásbázis negyvenes évekbeli néhány említése alapján az sejthető, hogy a szerző a budapesti Aranyosi-féle kereskedelmi iskola tanára volt, legalábbis 1944-ig. A „tanszéke” mind gazdaságföldrajzi, mind kémiai, anyagismereti kérdésekkel foglalkozott.

cimlap

A könyvről- egyelőre messzebbről: A harmincas évek a tó idegenforgalmi fellendülését hozták. Mindezzel közigazgatási és szakhatósági figyelem is együtt járt. Kiépült a tó körzetének meteorológiai, hidrológiai ellenőrzése, szakmai koncepciók készültek a fejlesztésről és volt saját lobbija is a tónak. A fokozatosan felhalmozódó tudományos információt azonban csak kevesek rendezték, és ők is inkább csak részrendszerekké. Az állattan, geológia, vízügy, gazdaságföldrajz, turisztika stb. mind elkülönült darabokat adtak ki a tóról. Polgár Iván 1914-es összefoglaló munkáját már régen meghaladták az események és a felhalmozott tudás.

keleti oldal jav

Sédi a harmincas évektől kezdett el publikálni balneológiai kérdésekről. A tóval kapcsolatos első, általam ismert munkája 1936-os[1].

A mű, Sédi 1944-es kötete ITT tölthető le. Terjedelme 4,5 MB, formátuma PDF.

***

A könyvről-kissé közelebbről:

Két fő részre tagolódik. Az első 67 oldal a tó „fizikai földrajzi viszonyait” írja le. Ebben a tájegység és különösen a tó geológiai, vízügyi, biológiai, kémiai, meteorológiai összegzését adja meg.

Pirkner

Vess meg érte, kedves Olvasó, de engem a könyvecske másik, „gazdaságföldrajzi” része izgatott inkább. Ebben Sédi igyekezett kora tudásának tömör lényegét adni a tókörnyék gazdasági-kulturális viszonyairól.

sullo ponty

A fejezet első része igyekszik megadni a tókörnyék kultúrtörténetét az ókortól. Sok tekintetben helytállók megállapításai, másokat mára a régészet meghaladott. Ilyen például az a tudás, miszerint Velence közvetlen határán vezetett volna Sabaria felé a főközlekedési út. Nyilván nem ez a terület volt Sédi erőssége, mégis, a maga korához mérten korrekt összefoglalót adott.

Feltétlenül meg kell emlékezzek a történeti adatok közül azokra, melyek a tó lecsapolásának terveire vonatkoznak. Korábbi bejegyzésemben már utaltam a Csapó Benjamin- féle XVIII. századi tervek kapcsán Sédire, mint adatforrásra.

chiapo

E kötetében részletesebben, alaposabban kifejti mind Csapó/Chiapo, mind a későbbiek terveit mind a szándékok, mind a vízügyi logika tekintetében.

chiapo2

Elgondolkodtató, amit a tó területének birtokmegoszlásáról írt. E szerint a harmincas években ez lett volna a terület megoszlása a birtokosok között:

 

  1. Székesfehérvári káptalan                 2057 kat. hold 789 n.öl
  2. Velencei-közbirtokosság                    870 kat. hold 273 n.öl
  3. Gárdonyi református egyház             412 kat. hold 204 n.öl
  4. Nádasdi agárdi uradalma                  337 kat. hold 440 n.öl
  5. Sukorói zsellérek                                 104 kat. hold -497 n.öl
  6. Sukorói telkesgazdák                            94 kat. hold 782 n.öl
  7. Felsőeőri prépostság dinnyési urad.  73 kat. hold 531 n. öl
  8. Sukorói lelkész                                        10 kat. hold 508 n.öl
  9. Sukorói tanító                                           4 kat. hold 578 n.öl
  10. Sukorói róm. kat. tanító                         3 kat. hold 222 n.öl

 

Ha így volt, abból egyebek mellett pl. az következik, hogy 1884. óta az akkori kb. 524 holdról a másfélszeresére nőttek a velenceiek által birtokolt területek.

Kedves részem a kötetecskében a halásztanyák[2] neve és helyzete. Ebből a velenceiek:

1.Alsó-tó, 2. Bimbó-tanya, 3. Bőgő-tanya, 4. Bumugya, 5. Büdösnád, 6. Felső-tó 7. Fertő­fenék, 8. Fürdető, 9. Gyári-rigya, 10. Kárászos, 11. Külsőtisztás, 12. Lakner-kapu, 13. Lójáró, 14. Lucskos, 15 Meszlényi-rész. 16. Öreg-tisztás, 17. Papkert-alja, 18. Sikátor, 19. Széles-kapu, 20. Téglaházi-csapás. 21. Templom tisztás, 22. Tésurbaba 23: Tizedes-tanya, 24. Tóbírócsapás, 25. Tóbíró-tanya, 26. Vadász­hely.

bokrok

A halásztanyák elhelyezkedése Dr Sédi szerint

Érdekesség, hogy ilyennek látta Sédi Velencét a harmincas évek végén:

„A keleti végében Velence-község típusosan tóparti tele­pülés. A község nem a tó árterületére épült, hanem a ,pleisztocén­kori tó magasabban fekvő partjára. Mivel itt a Velencei-tó árterülete alig néhány méter széles, azért a község nagyon közel fekszik a tóhoz. Erre, a tópartját ívalaktan követő teraszra épültek a község házai, amelyek azonban nem a tóra néznek, hanem a régi római út felé tekintenek. A házsor kertjei azonban a tóra támaszkodnak. Ez a házsor adta meg az alapját a község főútjának, amely a nyugati végével a tóparthoz közel futó régi római útba torkollik be. A római út és a parti házsor között levő szögben épültek ki a község többi házsorai. A község déli részén a tóparton jellegzetes régi halásztelepüléseket találunk. Jellemző ezekre, hogy a házsorokat homlokzattal kifelé négyszögalakban építik, amelynek a tófelőli oldala nyitott. Ez a háztömb legtöbbször egy halászbokor tulajdona. A házsorokkal körülzárt udvaron állanak a halászszerszámok: a nagy háló ki terítve és a varsák, valamint a tapogatók halomra rakva. A parthoz közel pedig a halászbárka állott, amelyet mindig szemmel tudtak tartani. Ma is főleg ezen a helyen, a község déli részén laknak a halászok.

 

Az utóbbi években igen nagy mértékben növekedett meg Velence község egyik külterülete: Kisvelence lakóssága. Ma már külön állomást is kapott.”

Írtam már korábban is, de Sédi is megjegyzi a külterületen élő lakosság igen magas arányát.

külterlak

A tókörnyék külterületi lakossága 1930-ban.

 

Kiemelkedően jó a könyv végén olvasható irodalomjegyzék. A 113 elemű lista a maga korában példás alaposságot takart, miként a munka egésze.

***

Végül: egy bekezdésről melyre Kárpáti Miklós hívta fel a figyelmemet.

Tudod, hogy a könyvet később bezúzták? –kérdezte. És tudod, mi volt az ok? Eléggé bambán néztem rá, úgy emlékszem. (Geológiai, földrajzi könyv, Rákosit ’44-ben aligha szidhatta, mi lehetett az ok?)

A könyv 1944 tavaszán került a nyomdába. Javában tartott már a zsidóüldözés, még ha a java csak utána következett is.

Sédi befejező mondatai egyikében az alábbit írta le:

„A nyaralók vallási viszonyait tekintve megjegyezhetjük, hogy a Velencei-tó fürdőit nem sajátítják ki oly nagy mértékben az zsidók, mint a Balaton egyes fürdőhelyét. A Velencei-tó mellett nyaralók háromnegyed része (76%) keresztény, és csak közel egynegyed része (24%) zsidó.”

Miért volt ez fontos neki, a földrajztudósnak? –szegeztem Miklósnak? Talán a korszellem-mondta Miklós tűnődve.

Nem tudom…

 

Kapcsolódó bejegyzések:

A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala I : Az úttörők kora (1930-ig)

A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala II : A parcellázások kora (1930-1945)

A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala III: A „Beck-féle mintaház”, a parcellakorszak emlékműve

Velence virilistái VII. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- II. rész- Beck, a magánember és velencei

A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala IV: Interjú Farkas Józsefné Éva nénivel-ahogy a gyerek, majd fiatalasszony látta

A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala V : A (Gárdonyi és ) Velencei Fürdőegyletről

A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala VI: Votisky Antal „A Velencei-tó problémái”-röpirata 1934-ből-forrásközlés

A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala VII: Az első turista-zsebkönyv a tóról Polgárdy Géza szerkesztésében (1938.) – forrásközlés A Velencei tó-parti üdülőkorszak hajnala VIII : Tóth Kálmán: Horgásszon a Velencei-tavon (1940.) -forrásközlés

Források:

  • Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza (Vízügyi közlemények, 1936/1. sz.)
  • Sédi Károly: Velencei-tó (Jövő Nyomdaszövetkezet, 1944.)
  • Arcanum Tudásbázis
  • Polgár Iván: A Velencei-tó (1914.)

 

Lábjegyzetek:

[1] Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza (Vízügyi közlemények, 1936/1. sz.)

[2] Másutt –tudomásom szerint- „bokornak” nevezik az egyes halászok által bérelt víz/nádterületet.



Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, Adatok, Budapest, Gazdaság, Gárdony, Kápolnásnyék, képek, Környezet, Légifotó, Pákozd, Statisztika, Sukoró, Székesfehérvár, Tükröspuszta, Település-szerkezet, Településszociológia, Uncategorized, Velence, Velencei tó, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: