A szép történetekben gyakran akad fordulat. A hadinaplóéban az, hogy hogy Tóth Sándor története gyerekkori játszótársam története is. Fülöp Berta Helga Tóth Sándor unokája. A publikálás után megkeresett. Arcot adott Tóth Sándornak. Megkértem, írja meg, ő hogyan látja nagyapját és… Bővebben ›
Fotók
Önblog : Ízek, színek, illatok kora gyerekkorból – a nagyszüleimnél töltött, háború utáni időkből – Fehér Györgyné visszaemlékezése (Minden böszörményinek, akik messze mentek)
Vázlatos alaprajz Hajduböszörményben, a Tizenhárom vértanú –utcai nagyszülői otthonról. Konkrétan és képletesen. Szerző: Fehér Györgyné-édesanyám Az utcai kiskaputól végig a lakóház oldalán fedett gang vonalát követően a zárt kiskert felől szőlőlugassal, sötét színű, dús szőlőfürtökkel, amiből csipegettünk. Bor… Bővebben ›
Gárdony Pál, akinek arca is van
A napokban levelet kaptam Kerekesné Tóth Szilviától, aki a WEB-en talált meg. Azt kérdezte, érdekelne-e Gárdony Pál, valamikori virilistánk, jeles lovasember portréja. (Mert hiányoltam korábban.) Örömmel mondtam igent. A levél így szólt: „Kedves Árpád! Mint írtam, Dr. Vecseklőy József A… Bővebben ›
Apró képi történet a jegyrendszerről Velencén
Szentai György szerzőtársam pár napja egy régi fotóval meg egy pár emlékkel lepett meg az 1940-es évek végéről. Közreadom. szerző- ha már- Szentai György, és én is közbekarattyolok-naná! Gyuri története onnan indul, hogy a régi községháza a mai civilház épülete… Bővebben ›
Osztály, közössség
Újból egy Velencéhez közvetetten kötődő történet, amit mélyen a magaménak érzek, más, hasonló élményem miatt. Szentai Gyuri szerzőtársam írta a maga középiskolai közösségéről. Ha nem értenéd, mit keres itt, leírom: az a véleményem, Velencének minél több közösségre, hatalommal, közvetlen gazdasági… Bővebben ›
Önblog: „Gyüttmentségek”: Debreceni, annamajori és velencei évek (1956-1976)
Az eddigi bejegyzésekben szüleim származási gyökereiről írt édesanyám. A most következő rész édesapám és az ő fiatal és felnőttkoráról szól-benne velem és öcsémmel. A szöveget néhány ponton lábjegyzetekkel igyekszem közérthetőbbé tenni. A szövegformába nem piszkáltam bele ezúttal sem. Az Édesanyámé…. Bővebben ›
Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet története
Somhegyi Jutka 2015. szeptemberében egy általa szerkesztett önéletírással lepett meg. Kelemen Jánosné Szarka Erzsébet életével, amit ezen az úton közlök. Köszönöm a szerzőnek és Jutkának! Ha elmúltál már … -valamennyi- , ha megfelelő érzékeid vannak, és megélhetted a szüleid… Bővebben ›
Önblog – apró ünnepek: A Majdnem Tökéletes Reggel Velencén
2016.január 9. Várnád a bevezetést? Olvass inkább! Marci fiam napja van. Túlvagyunk az ünnepeken. A hosszú ünnep csodálatos, gyönyörű és bánatos volt nekem, ha olvasod az írásom, tudod, minden rendben van. Tehát január 9. van. Éjjel gyengén fagyott, de… Bővebben ›
Horgásszokás: Az újévi „peca” – Mire jók a szokások?
Még nem voltam (ismét) velencei, amikor Faragó Robi barátom és a tág baráti kör úgy döntött, Újév első napján, dél felé összejönnek a velencei Tóbíró-közben, és megünneplik a halakat-meg egymást. Aztán 2005. táján csatlakoztam a csapathoz. Maga a kis szokás… Bővebben ›
Adventi terítő (előretekintő visszaemlékezés egy velencei családról)
szerző: Szentai György Szentai Györgyöt sohasem láttam eddig. Nagy Karcsi egyszer már igen, akkor fontos temetői kérdésekről tanácskoztak. Gyuri ezek szerint nem a képzeletem szülötte. Ez az “ismeretlen” nagyon ismerősöm írta az alábbi sorokat. Olvasd! -FÁ Veszprémben kedden és pénteken… Bővebben ›