Adatközlők: prof. Spät András (Budapest), Dr Molitorisz Pál (Szarvas) Ezen az úton is köszönöm! Az első két részben bemutattam zsidó földink, Spät Imre és családja elpusztításának történetét, és környezetük egy darabkáján keresztül azt a világot, ami túlélte a gyilkolást, a… Bővebben ›
Emberek
300 éve kezdődött Velence újra(le)települése
Több bejegyzésben is említettem azt a munkát, aminek célja, hogy a Velence 1714-es újrabetelepítéséhez kötődő szájhagyományt megbízható dokumentummal lehessen megerősíteni. Ez a munka a minap határkőhöz érkezett. A kutatás történetét kicsit később írom le. A lényeg: 1716-ban (meg az országos… Bővebben ›
Hagyaték – 2. rész: Stációk-1944. június 5. emlékére
1944. március 19-én, az akkor 46 éves dr Spät Imre szükségét látta képeslapot küldeni Budapesten élő özvegy, hetvenéves édesanyjának. Az előző bejegyzésben (Hagyaték-1.rész) megörökített Halda írógépen egyebek mellett virágnyelven arról írt, éjjel fenn voltak (aligha pár nappal azelőtt) és hallgatták… Bővebben ›
Hagyaték – 1.rész: Spät doktor írógépe
Minden történetet el kell kezdeni valahol! Ezt ott kezdem, ahol valójában befejeződik. 2014. tavaszán a Fejér Megyei Levéltár szépen felújított épületében ültem a Fejér vármegyei alispán világháború utáni papírjai között háborús statisztikákat keresgélve, amikor egy vékonyka köteg akadt a kezembe…. Bővebben ›
Velence a II. világháborúban 12. rész: Kárjelentés, az újjáépítés első pillanatai (1945. április-augusztus)
Március 24 (27?) után nem sokkal működni kezdett a vármegyei kommunikáció kezdetleges formája. Láncban másolt levelek, hártyapapír-darabkák, újrafelhasznált papírfecnik segítségével pótolták a telefonhálózat és a posta hiányát. Jó lett volna e bejegyzést velencei fotókkal illusztrálni, a képek akkori elkészítésének azonban… Bővebben ›
Velence-Tükröspuszta II: 1933-41 között
A két világháború közötti Tükröspuszta leírása Tóth Lászlóné Zsuzsa nénitől származik. Zsuzsa néni önéletírásában (ennek közlésére sajnálatos módon egyelőre nincs lehetőség) és interjújában számolt be gyermekkora e szakaszáról (9 és 16 éves kora között). A kornak itt jelentősége van. Zsuzsa… Bővebben ›
Velence a II. világháborúban 10. rész: Balassa Katalin naplója (1944. december 4-1946. szeptember 15.)
Balassa Katalin, ismerőseinek Kató néni, 1901-ben, Kápolnásnyéken született és 1978-ban, Csákváron hunyt el. Síremléke a kápolnásnyéki temetőben található. 1919-ben Veszprémben, az Angolkisasszonyoknál volt diák, sejthetően 1923-24-ben végezhetett. 1924-től 1955-ig tanít(hat)ott a kápolnásnyéki katolikus iskolában, későbbi pályafutása egyelőre még feldolgozatlan. A… Bővebben ›
Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre
Az ütött-kopott katonabögrét Tóth Lászlóné Zsuzsa nénitől kaptam ajándékba a Vele folytatott beszélgetések alkalmából. Történetét így írta meg Zsuzsa néni: Időpont: 1944. karácsonya körül, helyszín: Agárdpuszta, Sigray uradalom „Mi megint takarítottunk, a németek valamilyen fehér port szórtak a padlóra és… Bővebben ›
A Kishíd és az 1940-es Medárd-napi nagy esőzés története
Gyűjtötte: Galambos Mihály, lejegyezte: Galambos Mihályné Zsuzsa, adatközlők: Bencsók Sándorné sz. Galambos Anna (1930. Velence), Horák Józsefné sz. Vida Margit (1936.Velence) Galambos József (sz 1935. Velence) Bognár Imre (sz: 1943. Velence) Az alábbi történet alapinformációja egy beszélgetés, melyben Galambos… Bővebben ›
Bakos István (1886-1959) története a háborúkkal és a Nagyhíddal
elbeszélő: Juhász Gyula (JGY) (sz: 1949. Velence); ötletadó: Somhegyi Béláné Judit, (a Velencei Helytörténeti Egyesület tagja); lejegyezte: Fehér Árpád (FÁ) FÁ: Kedves Gyula, egy egyesületi rendezvényen került szóba Somhegyi Judit révén, hogy az egyik felmenődnek a Nagyhíd emléke adott erőt… Bővebben ›