Bejegyzés egy bő évszázados, velencei kötődésű képeslapról, talán az elsőről, ami kis falumról készült
Kárpáti Miklós szöveges és képeslap-kiegészítéseivel (2021.07.21.)
(Talán nem ez az első itteni képeslap. Talán az Anna malom képei közül lehet régebbi. Fontos?)
Tehát: Kárpáti Miklós barátom pár hete felhívta a figyelmem egy árverésre, amiben egy 1898-1900 körülire becsülhető kiadású, Velencét ábrázoló képeslap a tárgy.
A képeslapon látkép található. Velence, a Bence-„hegy” csúcsától kissé nyugatra fotózva. Mai szemmel, tereptárgyak által kitakarva nehéz megítélni, feltevésem szerint a Sárgaföldes út vonalából valahol.
A kép érdekessége a kor. Az a kor, amiben a katolikus templomnak még szép, gömbölyded tornya van, az 1917-es tűzvész előtt tehát. Ma hegyes sisakja van, ami egészen mássá teszi a torony eredeti karakterét.
A két templom közt gyéren épületek álltak. A Templom-köz igazában, meg egy sor mai utca még leginkább gondolatban létezett, a református templom bal oldala mögötti hézagban ott volt ugyan a pezsgőgyár, de a képen láthatatlan.
A két templom között, majdnem középen, kissé balra fehér házfal áll, a Tóbíró-közben. Schmidt Tibold bő 10 évre rá itt fotózta le az akkori Nagy Károly tóbírót és családját. Még ma sem tudom, hogy ez a valamikor jómódú Szűcs porta volt-e, vagy sem.
A katolikus templom kerekded süvegétől kissé balra a valahavolt Nagyhíd látható, az öböl túloldalán. (A ’80-as években, bontották le, mert nem bírta volna a megnövekedett terhelést-állítólag.)
Tőle jobbra, ívesen egy út tartott szélesen a Gurjal felé. Abban a korszakban a falu állatállományának java abban a határban legelt. Az Ófaluból és előbbről áthajtották arra az állatokat, néha hosszabb időre, mert az ottani mocsaras föld leginkább legeltetésre volt alkalmas. Érdekes feladat lehetett az akkor már vonattokkal terhelt vasúti átjárót használniuk az akkori pásztoroknak.
A mai szemmel ritkás házak még jóval a későbbi nyaralókorszak előtti állapotot tükrözik. Klasszikus, rurális Magyarország volt, elvétve nyaralóközönséggel. A lakossságszám 2000 körüli, (a környező, kiterjed tanyavilággal együtt). Harminc évre rá fokozatosan minden megváltozott – máig!
Ennyit a látványról!
Ki készítette a képet?
Ez a fotó jobb alsó sarkából derül ki. Wottitz Vilmos a korszak sokszorosítási és fototechnikájának egyik jelese volt. Nincs összefoglaló a pályafutásáról. Annyi mindenesetre tudható, hogy a korszak egyik kereskedelmi sokszorosítástechnikájának, a cinkográfiának, az akkori levonatkészítésnek volt az egyik vezető technológusa, mellesleg fotózott. Abból az időszakból néhány képeslapja fennmaradt, például egy 1906-os tisztavatásról, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményében. (Tessék figyelni a kép jobb alsó részén a szignót!)
A képeslap készíttetőjéről:
A képet Kron Zsigmond kápolnásnyéki vegyeskereskedő adta ki. Kárpáti Miklós szerint 1900-nál korábban, az általam látott pecsétek szerint 1900-felé. Más fotók is készültek ugyanebben a sorozatban,lásd: alább.
Feltevésem szerint tehát Kron Zsigmond kápolnásnyéki vegyeskereskedő megbízta Wottitz Vilmost a képek elkészítésével, aztán helyben terjesztette.
Néhány másik, Kron által kiadott képeslap (forrás: Kárpáti Miklós):
Kron Zsigmond (1872.02.24-1933.?) velencei születésű, kápolnásnyéki illetőségű honfitársunk. Egyike talán azoknak, akik sok más valamikori lovasberényi zsidó útját járva először Velencén, majd Kápolnásnyéken telepedtek le. Érdekes pálya ez, egyelőre nem ismerem még az értelmét. Ide tartoztak például a Singer/Gárdonyok.
A századfordulón, fiatalon, egyebek mellett képeslapkiadással lendítette az üzletet, így lehetünk mi ma ezen időutazás résztvevői.
Kron Zsigmondról nem maradt fenn általam ismert fotó. Egy vármegyei kérelme okán azonban ismerhető az aláírása. Az így fest:
Megvan továbbá a sírköve. Ebből ismerem elhunyta dátumát. (1933.) A sírkő a kápolnásnyéki zsidó temetőben található, édesapja és édesanyja sírköve mellett.
Ismerem továbbá szerettei sorsát is. Erről a Magyar Közlöny 1948.158-159. száma ad tájékoztatást.
E szerint 1944. júniusában, bizonyos Auschwitz nevű helyen „eltűntek”. Százodegynéhány más honfitárunk társaságában, ahogy ezt már megírtam. Sötét szégyen!
Kárpáti Miklós 2021.07.21-i kiegészítése:
(megjelent a Gárdonyi Antikvárium Facebook oldalán)
A kép a falu egészének legrégibb képeslap-ábrázolása, a Bence-hegy irányából – három variációban.Fehér Árpád barátom pár napja írt bejegyzést a velenceblogon e lapok egyikéről, ahol a fényképészről és a kiadóról is sikerült adatokat összeszednie és közölnie ( https://velenceblog.com/…/tajkep-a-xix-xx…/ ). A bejegyzés elolvasása után vettem elő a saját példányaimat.
Gyűjteményemben a lapnak két – azonos fotóról készült – , a publikálttól eltérő változata van meg, amelyeket színeltérésük miatt korábban (felületesen) a képeslapoknál gyakori színvariánsnak tekintettem. Most, jobban megnézve kiderült, hogy a három lap nem egyszerre készült, így a különbségek figyelembe vételével megállapíthatjuk a kiadás sorrendjét.
Előbb vegyük az azonosságokat:1) Mindhárom képeslap „hosszúcímzéses” (a hátoldal csak a címzésre szolgált, írni csak a képes felére volt szabad), így mindhármat 1905 előtt nyomták.2) A fénykép azonos a három lapon, mindhármon Wottitz Vilmos budapesti fényképész-nyomdász (a többi korai fényképhez hasonlóan) szignálta a fotót.3) Mindhárom lapon azonos a felirat szövege: „Üdvözlet Velenczéről” és „Tájkép”.4) Mindhárom kápolnásnyéki megjelentetésű (ez a feliratokból nem derül ki, csak a környékünk helytörténetében jártasak számára világos.)
Az eltérések:1) Az azonos szövegű felirat betűtipusa és a lapon való elhelyezése más és más2) A kiadó neve az első lapon nincs feltüntetve, a másodikon Kron Ede, a harmadikon Kron Zsigmond. Kron Ede kápolnásnyéki kereskedő volt, Kron Zsigmond a fia. (Az 1890-es évekbeli, korai képeslapokon egyébként igen gyakori volt, hogy nem tüntették fel a kiadót.)3) Az első lapot 1899-ben, a másodikat 1900-ban, a harmadikat 1902-ben adták postára (ez utóbbinak egy rózsaszín variánsa ugyancsak 1902-es datálással a Helytörténeti Egyesület gyűjtésében, egy másik a Hungaricana képcsarnokban 1904-es postabélyegzővel szerepel) – az évszámnak annyiban van jelentősége, hogy ez UTÁN nem jelenhetett meg az adott lap, illetve 1904-ben még biztosan forgalmazták a képeslapot.A fentiek alapján én az alábbiak szerint rekonstruálnám a lap kiadástörténetét:Kron Ede kápolnásnyéki kereskedő jó érzékkel mérte fel, hogy a képeslap a viszonylag kis településeken is üzlet lehet, a Velencére látogatóknak igényük van arra, hogy képes üdvözlőlapot küldjenek.
További előnyt jelentett, hogy addig Velencén mindössze egy képeslap jelent meg, ami azonban a kisvelencei Anna gőzmalom részleteit és a Rédey-kastélyt ábrázolta, Velence ófalusi részénél nem volt konkurrens lap.Valamikor 1899 második félévében megjelentette az A-variánst, amelyen azonban nem jelezte magát, mint kiadót. (Az 1899-es megjelenés azért biztos, mert Wottitz ez év nyarán alapította cinkogáfiai üzemét.)
A lapok jól fogyhattak, ezért egy évvel később, 1900-ban beruházott egy második kiadásba (B-variáns), amelyen felirat-átrendezést hajtatott végre és felismerve a lap reklámértékét, rányomatta a saját nevét is.A lapok továbbra is kelendőek voltak, ezért 1902 körül újabb kiadást (C-variáns) jelentetett/jelentettek meg – ekkor ugyanis a hatvanadik életévét túlhaladó Ede helyett az üzletbe bevett fia, a harminc év körüli Zsigmond szerepel a lap kiadójaként.
Sajnos meg kell állapítanunk: a lapok élessége az A-tól a C-variánsig haladva folyamatosan csökkent, a későbbi minősége elmaradt a korábbiétól. S ezzel, úgy tűnik véget is ért e lap kiadási pályafutása, nem nyomták újra. Oka többrétű: a többi kápolnásnyéki kereskedő Kronék nyomába lépett, velencei lapokat is kiadtak, többen a nyéki lapokra rátettek egy-egy velencei-tavi képet is, így az „kétlövetűvé”, itt is, ott is eladhatóvá vált – ráadásul jobb minőségben. Kronék kiárusították meglévő készletüket, a jelek szerint 1904-ben még volt belőle valamennyi.Ezt a történetet tudom az általam ismert információkból összerakni. Munkahipotézisnek megfelel mindaddig, amíg újabb adat vagy képeslap-variáns fel nem bukkan.
***
Jó, hogy ezt a fotót láthattam, végiggondolhattam. Gondolj róla azt, amit tudsz, és amihez van türelmed!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Kapcsolódó bejegyzések:
–1927: Velence (eddig előkerült) legrégebbi légifotói III. rész, az Ófalu legbelseje
–Velence a Magyar Néprajzi Múzeumban IV. Schmidt Tibold fotói (1910.)- 1.rész, Halászat
– A velencei “Nagyhíd” (emléke)
–Velence 1848 után VII. rész: A Gurjal –dűlő-1884-ben
-„Gyüttmentek” Velencén I: Velence népességének létszáma 1880-2011 között-nameg a bevándorlók
–Velencei virilisták – IV. rész: Gárdony Alfréd és Gárdony Pál
-Hagyaték – 2. rész: Stációk-1944. június 5. emlékére
Források:
-Arcanum Digitális Tudománytár
-saját kutatások-a blogon
– Geni Adatbázis
– Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára
Kategóriák:1900-1919, Adatok, Budapest, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Katolikus templom, Nagyhíd, Református templom, történetek, Település-szerkezet, Velence, Velencei tó, XIX. század, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?