szerző: Szentai György Gyerekkoromban az Adventet Kőbányán, a Karácsonyt meg Velencén töltöttem. Boldogok, akik a gyökereiket megtarthatták, nekem nem sikerült, hosszú ideje sem itt, sem ott már nem lehetek. Még jó, hogy gondolataimnak nincsenek ilyen korlátai, most is egy régi-régi… Bővebben ›
Berta Kristóf írása Halottak napján, ahogy a temetőt járjuk, azon a hideg, szeles novemberi napon, “kívül” ugyan fázunk, de belül azért melegség tölt el, mert a mécsesek által sejtelmesen megvilágított fák, virágok és sírkövek közt lépdelve már-már érezzük, hogy… Bővebben ›
Édesanyám 52.születésnapomra megajándékozott első kis cipőmmel és a történetével, 1966-ból. Erről szól ez a bejegyzés, és hogy hű legyek magamhoz, jól belefirkálok! szerző: Fehér Györgyné „Gondom van… Árpi fiam születésnapja közeledik. Mit is ajándékozhatnék neki, ami nem anyagi? Valami emléket… Bővebben ›
Pár napja elhunyt Meszleny Ignác, Náci bácsi. Róla szól ez a bejegyzés. Nekrológféle, de nem csak az. Náci bácsi ugyanis jelenség volt, mégpedig történelmi, kertészeti és emberi jelenség, és ez előbbi kettő is szót érdemel. Meszleny Ignác 1925-ben született. A… Bővebben ›
„A felmelegített gyengébb” Nem érdemes megnézni a Mad Max III-at! A bölcselkedés mögött az van, hogy az ismétlés talmibb. De mi van, ha az első verzióból sem tanultunk eleget? Bő négy éve történt, hogy egy szombat reggel a Népszabi… Bővebben ›
Ez a kötet régesrég bekerült Velencei-tavi gyűjteményembe, de elolvasását azóta is halogattam. Pedig ígéretes a címe (Velence török kincsével sok helyi népi történet foglalkozik), ráadásul kiadója is vonzó: A Velencei Tó Barátainak Társasága… Ami viszont csökkentette az érdeklődésemet, az a… Bővebben ›
Dr Sédi Károly története, sorsa érdekes és viszontagságos. Egyrészt ott a vitathatatlan szakmai érdem, aminek az első jelentős tóleírásunkat köszönhetjük. Másrészt a Sédi nevéhez kötődő politikum, melynek az első időkben haszonélvezője lett, végül pedig kerékbetörte a szakmai pályáját. Harmadrészt e… Bővebben ›
A Hajdu Testvérek az 1920-as, ’30-as években sokak társaságában az úttörői voltak Velence és a tókörnyék üdülőtelepüléssé válásának. Kanyargós sorsukat megírtam már egy pár bejegyzésbe. Hajdu Klára asszony hozzásegített, hogy egy apró részletre is fény derüljön: hogy volt a vége… Bővebben ›
Hatásvadásznak tűnhet a cím, de így pontos. Egy 174 éves újdonsággal szolgálhatok: Velence a szerencsejátéknak köszönheti egykori toronyóráját! Szerző: Kárpáti Miklós A római katolikus templom épülete 1830-ra készült el, január 18-án szentelték fel, de felszereltsége bizony messze volt a teljestől…. Bővebben ›
Zsuzsa néni –ahogy megismertem- világító kék szemű, élő öregasszony volt, nagyjából nyolcvanhét évesen. Tett róla, hogy elbűvölő legyen. Történeteket mondott azoknak, akiket érdekelt. Látszólag mindig a múltról. Igazából meg a múltról és magából –egy keveset, amennyit némi figyelemmel érteni lehetett…. Bővebben ›
Velenceblog 