Kedves Olvasó, felvetődhet Benned a kérdés, hogyhogy ennyi javítanivaló van a munkámban? Erre a válasz a helyzetemben, a módszeremben és a tapasztalatomban van. A helyzetem az, hogy az itt töltött 45 év alatt legfeljebb 5-600 embert ismerhettem meg személyesen az… Bővebben ›
Velence
Az utolsó velencei halász
Oláh Géza bácsi jó eséllyel az utolsó velencei, és meglehet, az utolsó, még élő halász a tavon. (Ha lenne más is, az külön öröm!) Többszöri, különös megismerkedésünk rövid történetét alább olvashatod. Egyelőre talán elegendő, hogy még megszólítható velencei halászt bő… Bővebben ›
A Hétkéményes- a „láthatatlanok” egykori menedéke
Kovács Mária Györgyi (a továbbiakban: KMGY) és Ludmann Ágota javításaival, kiegészítéseivel A szellemi sznobéria, a több, fennmaradt tudás, az adott korszak (többé-kevésbé) fizetett historikusai, a képzőművészet gondoskodik arról, hogy a gazdagokról és otthonaikról emlékek maradjanak fent nálunk és másutt. Építészeti… Bővebben ›
Megy a gőzös VI: “Utánlövés”
A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk a… Bővebben ›
Megy a gőzös V: Muki, aki Lóré névre is hallgatott
Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›
Megy a gőzös IV: …vele a zsák (Miről szólt a vasút korai története?)
(Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›
Megy a gőzös III: Miért nem ment randevúzni Károly (vonaton)?
Szövevényes történet Károlyról, Juliskáról, a vasútról és a XIX. századi vasúti díjszabásról. Valójában arról van szó, hogy egy nagyon más kor, nagyon más srófra járó személyszállítását szeretném most bemutatni valami emberszabású történetre méretezve. Meglátjuk, mi lesz! I. Előzmény Tehát: van… Bővebben ›
Közérdekű
Kedves Olvasó, szeretett, tisztelt Szerzőtársam! Tegnap Velence önkormányzata e blog létéért díszpolgárrá fogadott. (Magas a talapzat, szédülök rajta.) Tagadhatatlan, hogy az oklevélen az én nevem szerepel. Az is, hogy sok örömteli órát éltem meg kutatva, beszélgetve, bejegyzéseket írva Veletek. Ha… Bővebben ›
Megy a gőzös…
Megszokott eszköz a vasút, ami „A”-ból „B”-be visz. Nem élmény már; infrastruktúra. Emberi életút léptékével „mindig” volt. Ez a „mindig” Velencén legfeljebb 161 év, akkor haladt át sín először Velencén (még ha a vonat talán egy ideig nem is állt… Bővebben ›
Volt egyszer egy Velencei Kölcsönös Segélyegylet
Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott…. Bővebben ›