Kedves Olvasó, felvetődhet Benned a kérdés, hogyhogy ennyi javítanivaló van a munkámban?
Erre a válasz a helyzetemben, a módszeremben és a tapasztalatomban van.
A helyzetem az, hogy az itt töltött 45 év alatt legfeljebb 5-600 embert ismerhettem meg személyesen az 5-6 ezerből. És hol vannak még az elszármazottak további ezrei! Óriási a tudatlanságom, aminek azonban tudatában vagyok. Nem is törekedhetek arra, hogy minden bejegyzésem minden esetleges érdekeltjét megismerjem. Kereskedő vagyok, aki munka után, szabad idejében megy utána neki tetsző velencei dolgoknak. Ez meghatározza a rendelkezésre álló időt és energiát.
A módszerem az, hogy ha tehetem, leírok egy lehetőleg több szálon megerősített alapot, és várom, hogy szerencsés esetben az általam ismert/ismeretlen többséget megszólítsa. Azok kiegészítéseivel számos hullámban bővül és pontosodik az anyag. Mint a pecás: megkeresem és kivetem a csalit, hogy másoknak végre legyen mire rákapniuk a maguk részleges, vagy jelentős tudásával. Aztán vagy lesz kapás, vagy nem!
A végeredmény a közös haszon, amit aztán megint mások reményeim szerint ismét a közösség hasznára fordíthatnak. Oktatásra, vagy okulásra, szórakoztatásra. Vagy csak mert egyszerűen örömüket lelik benne!
A tapasztalatom az, hogy türelemmel ez a módszer jól működik. Olykor évek után jelentkeznek tanúk, néha viccesen közeli ismerősök, néha a világ túlfelére jutott egykori földik. És ez szép! Köszönöm!
Sosem gondoltam magam tökéletesnek. Nem is tartom fontosnak, hogy más annak lásson. Hogy megkérdőjelezhetetlen legyek.
Az a fontos, hogy játsszunk egymással. Mindannyiunk javára!
Adj hozzá Te is!
Hajrá, Kedves Olvasó!
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?