Málna

Feldmár András egyik tanmeséjében a balettról ír, majdnem így:

A tanítvány, a szép, erős táncos, óriásit ugrik, látványos; de ha földet ér, dübbenése óriási, megszakad a ritmus.

A Mester így szól: a balett csodálatos út Fölfelé! A táncos oda törekszik. A teste azt zenéli: Föl! Föl!

Az erő nem minden! A Maga teste -egyelőre- azt ordítja : Le! Le!

***

A málna: kifinomult. Könnyedségét nem érdemes túlterhelni bonyolultsággal. Az eper, a szilva jól viseli a cukrot, a bourbont, gyömbért, a fahéjt, a szeszt. A szeszélyeket, kalandokat. A málna nem!

A málna akkor találja meg az útját Fölfelé, ha nincs az útjában többletteher. Ha keservesen érik, kevés méz, abból is a karakter nélküli, például az akácé, és még kevesebb citrom.

Ha nem terhelem túl magammal, ötleteimmel, vágyaimmal, ha tisztelem a gyengeségét, talán feljuthat az Égig.

Nélkülem.

A legtöbb az, ha engedem.

Mi mást tehetnék, ha szeretem?

***

Neked is volt már, biztos, hogy hajnalban  kipattant a szemed, és csak úgy, történtek a dolgok.

Kilenc kilónyi szunnyadó málnaszem várta a fagyasztóban a feltámadást, ami most éppen hajnalra esett.  Idáig nem akadt rájuk időm. Meg persze, vártam, hátha a késeiek is beérnek. Hiába. Maradtak a korai nyár gyümölcsei.

Fazékba raktam őket, aztán sütőbe, alig melegítve kezdték el útjukat a lekvárok univerzuma felé.

Lassan telt az idő. Hogy múlassam, kávét ittam, az itató környékén babráló madarakat figyeltem, a néha felzúgó szelet hallgattam. Nagyon rendben volt ez így!

Ahogy a fazékban nőtt a lé és töppedtek a málnaszemek, úgy terebélyesedett az illat a konyhában.  Finom, könnyű, kora nyári emlék. Pipacsok emléke a kertben.

Patrick Süskind Parfüm-könyve jut róla eszembe, de vér nélkül; eprek, málnák, egresek, ribizlik, barackok, almák, birsek, paradicsom, áfonyák. Kora nyártól őszig.  Micsoda illatos csodák!

Lassan felkelt a Nap, beragyogta a konyhát.

…Megint a fűszerek…

A szamócával szemben a málna egész más világ.

A szamóca: mint a felnőtt nő, viseli a túlbuzgást, kicsapongást, zavaros fűszerezést, kísérletezést, íz-pornográfiát.

A málnával csínján kell bánni. A szegfűszeg vagy a vastag cukrozás alatt  eltűnik légies íze. Cukrot semmit, ha kell, kevés mézet adok hozzá, az ajánlott töredékét, kevés vaníliát és ennyi.

Nem főzöm, turmixolom homogénné. A változékonyság, a sokféleség: fontos!

Jó ideje tartósítószer nélkül főzök be. Ekkor nincs vegyipar, se kellemetlen, fémes mellékíz, csökken valamit a finnyás testemben halmozódó idegen anyag. Az a módja, hogy használat előtt alaposan ki kell főzni a befőttes üveget. (Jókedvűvé teszi a dolgot, ha szeretteim, a korábban megajándékozottak sokféle, visszaszármazott üvegcséjét töltöm újra megint. Kiváló alkalom, hogy Rájuk gondoljak, velük legyek kicsit!)

Mosogatógépben teszem, főzöm, a többit elintézi a hő, elég jó eredménnyel. Kis üvegcséket, leggyakrabban egy-másfél decist használok, hogy gyorsan elfogyjon a tartalma. Ezzel a módszerrel nem áll el hosszasan! Az üvegeket úgy teletöltöm, amennyire az csak lehetséges, aztán lefelé fordítva a mosogatógép leghosszabb fokozatán „dunsztolok”. A gép egyben hőszigetel, várok még legalább egy napig, míg a befőttek ott bent, komótosan kihűlnek. Kész a lekvár!

Ha mindent jól csináltam: “…Fel, Táncos!

***

Mit tehet a nap nem túl fáradt hőse, ha kicsit lazulna még? Teát készít, babzsákra dől és például a Negyedik szimfóniát hallgatja.

Reggel hat óra. Indul a nap!



Kategóriák:Önblog, Fotók, Velence

Címkék:, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: